Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
II. Angyali üdvözlet
Lélek, készülj, a Megváltás közel;
Minden, mely Mindenben ott van jelen,
mely hordozza a bűnt, bár bűntelen,
halhatatlan, s mégis halnia kell,
nézd, állhatatos Szűz: önként hever
börtönben – méhedben –, s bár mélyiben
nem vétkezik s nem vétkezel te sem,
hús-vér testét a halál ragadja el.
Az idő kezdete előtt terád
gondolt már ő, ki Bátyád és Fiad,
Ő nemzett és benned fogant: Atyád
anyja, Teremtőd teremtője vagy;
sötétbe zárva fénylik ékesen
Méhed klastromában a végtelen.
III. Jézus születése
Méhed klastromában a végtelen
imádott börtönéből most kilép,
mert szándéka szerint immár elég
gyenge lett, s világunknak megjelen,
nem fogadnak be e szálláshelyen?
e jászolban készítsd fekhelyét,
s csillag nyomán bölcsek jönnek eléd,
nem ér el Heródes parancsa sem.
Lelkem, látod-e, hogy mint fekszik ott,
ki mindent betölt – s nem fogadja senki?
S a szívnek bár rajta kellett megesni,
az Ő könyörülete volt nagyobb.
Csókold meg, s kísérd Egyiptomba át,
Anyjával, kinek osztod bánatát.
Ferencz Győző fordítása. A verset 1607-ben írta az angol költő (London, 1572 – London, 1631. március 31.).