Francia elnökválasztás
A hét végén tartott első fordulóban semmi nem dőlt el véglegesen, de az már biztos, hogy Franciaországban megállíthatatlan a jobbra tolódás. Ez nemcsak Marine Le Pen, a Nemzeti Front jelöltjének jó szereplése okán volt nyilvánvaló – a szavazatok 21,53 százalékával megszerezte a második helyet –, hanem a függetlenként induló, első helyezett centrista politikus Emmanuel Macron – aki alig 2 százalékkal előzte meg populista vetélytársát – választási retorikáját is markáns jobbra tolódás jellemezte. Ő is felismerte, hogy a hagyományos baloldali, liberális szólamok elvesztették mozgósító hatásukat. A két hét múlva tartandó második fordulóban valószínűleg Macron fog győzni, egyes elemzők szerint akár 60 százalék körüli eredménnyel, mivel számíthat a konzervatívok átpártolása mellett egy széles körű összefogásra a szélsőjobboldali jelölt ellen.
A végső eredmény előtt már világosan látszik, hogy a francia elnökválasztásnak hatása lesz az Európai Unióra. Marine Le Pen szerint a jelenlegi unión belüli francia–német együttműködés így nem mehet tovább, sőt az unióból való kilépést is kilátásba helyezte. Macron pedig a kétsebességes elképzelést támogatja. A legfontosabb területeken – amilyen az eurózóna, határvédelem, védelmi kérdések – mélyebb együttműködést képzel el az unióval. Számunkra, akár Romániáról, akár Magyarországról beszélünk, azt jelentheti, hogy a körön kívül rekedünk, ha nem sikerül nagyon gyorsan bekerülni az eurózónába. Versenyképes gazdaság hiányában ez kész öngyilkosság lenne. Ne felejtsük el Görögország példáját. Tehát, bármennyire is kapálózunk, mi a futottak még kategóriába tartozunk, de nem mindegy számunkra sem, hogy ki nyeri a francia elnökválasztást. Ugyanis a szuverenista, bevándorlásellenes, rendpárti és Európa-ellenes Marine Le Pennel szemben az Európa-barát Macron gazdaságpolitikai elképzelései elfogadhatóbbak. Ő a globalizmus elleni küzdelmét nem a kirekesztésre, elzárkózásra, hanem a saját országának megerősödésére építené.
A magyarországi Nézőpont Intézet elemzője szerint a franciaországi elnökválasztás a francia nagyság visszaszerzésének az esélyéről szól. Nicolas Sarkozy 2007-ben, köztársasági elnökké választása idején már versenyképességi problémákról írt könyvében, valamint arról, miként veszítette el a diplomáciai nyelv francia jellegét, és milyen mértékű német dominancia épült ki az unió egyes intézményeiben. Emellett elvándorlás is sújtja Franciaországot, egyéb gazdasági és társadalmi problémákkal, komoly biztonsági kihívásokkal is szembesül a tömeges illegális migráció miatt. Ráadásul az utóbbi ötven évben a bevándoroltak gyerekeit képtelenek voltak integrálni kulturális-társadalmi szempontból a franciák. Belőlük lettek a terroristák. Így nem csoda, hogy mindenki többé-kevésbé jobbra húz. Félő, hogy Franciaország nemzeti jelszava – a szabadság, egyenlőség, testvériség – üres szólammá kopott mára, és az elnökválasztási kampányban már senkit nem hoz lázba.
