Jelek, jelképek a Nyárádmentén
2012-05-11 12:42:47
- Nagy Miklós Kund
Szoboravatással is egyre gyakrabban hallat magáról a Székelyföld e nagy tradíciójú, az eddigieknél valóban sokkal többet érdemlő, szép tájegysége.
Szoboravatással is egyre gyakrabban hallat magáról a Székelyföld e nagy tradíciójú, az eddigieknél valóban sokkal többet érdemlő, szép tájegysége. Ha városokban nem bővelkedik, a falvak, községek mutatják meg, hogy hagyományőrzésben, kincsmentésben, elődeink megbecsülésében, örökségük továbbadásában az itteni magyarok élen járnak. Így aztán már kezdjük úgy érezni, nincs abban semmi rendkívüli, hogy sűrűsödnek errefelé a szoborállító események. Pedig bizony rendhagyó minden ilyen kezdeményezés, komoly összefogást, nagy erőfeszítést igényel helyiektől, támogatóiktól egyaránt. Művész, aki alkalmas legyen a feladatra, az arcmás, az emlékmű megalkotására, szerencsére akad bőven, tájainkon különösen gyakran születik erre hivatott tehetség. És örömmel vállalkoznak a nemes megmérettetésre. A Nyárádmente egyik legismertebb szobrász fiát, Gyarmathy Jánost ismételten is ez a megtiszteltetés érte: köztéri szobrot mintázhatott szűkebb pátriájának. Ma délelőtt 11 órakor Székelyberében avatják fel ünnepélyesen az Árpád nagyfejedelemről készült bronz mellszobrát.
Időrendben a költő Szentiváni Mihály nyárádgálfalvi szobra, Szent László nyárádszentlászlói mellszobra, illetve a deményházi bronzkorpusz után tesz eleget Gyarmathy ennek a megtisztelő megbízatásnak. A marosvásárhelyi Kós Károly és Aranka György, a bukaresti Bartók Béla arc- és alakmásokra, valamint a külföldi hasonló munkáira is hivatkozva kijelenthetjük, hogy a művész életművében nemcsak a míves, karakteres, groteszk kisplasztikák, de a köztéri, monumentális művek is komoly művészi értéket képviselnek. Az Árpád-mellszobor is ezt a vélekedést erősítheti.
