Kampányíze van az egészségügyi minisztérium által meghirdetett egy hónapon át tartó közvitasorozatnak, amelynek során a rendszer reformjával kapcsolatos kérdésekben kérik ki az egészségügy főbb szereplőinek, a betegegyesületek és nem utolsósorban a sajtó képviselőinek is a véleményét.
Kampányíze van az egészségügyi minisztérium által meghirdetett egy hónapon át tartó közvitasorozatnak, amelynek során a rendszer reformjával kapcsolatos kérdésekben kérik ki az egészségügy főbb szereplőinek, a betegegyesületek és nem utolsósorban a sajtó képviselőinek is a véleményét.
Konkrétan: az orvosi kollégiumok, betegszervezetek, szakszervezetek, családorvosi egyesületek, egészségügyi középkáderek szakmai szervezetei, gyógyszerészkollégiumok, az egészségügyi biztosítók, közegészségügyi igazgatóságok képviselői, a megyei tanácselnökök, prefektusok és… az USL-s parlamenti képviselők (csakis ők!) fognak arról széles körű társalgást folytatni, hogy hogyan kellene működjenek a kórházak, hogyan lehetne emelni a kórházi alkalmazottak bérét, mit tartalmazzon az orvosi műhiba- (malpraxis-) törvény vagy az egészségügyi szolgáltatások alapcsomagja.
A nagy „összeborulás” azért is furcsa, mert a fenti témakörökben a korábbi években számos törvénytervezetet bocsátottak közvitára, hónapokig szerepeltek a szaktárca honlapján, alkalmanként határidőket is szabtak (például az alapcsomagot illetően), amiből mindig félmegoldások születtek, vagy adott esetben semmiféle intézkedés nem követte a „közvitát”. A jelenlegi egészségügyi miniszter, Eugen Nicolăescu januárban Marosvásárhelyen hangzatos nyilatkozatokban ígért magasabb büdzsét a kórházaknak, hogy a betegek ne kelljen megvásárolják az orvosságokat, kötszereket stb., teljesítmény szerinti bérezést az orvosi személyzetnek, besorolás szerinti finanszírozást az állami kórházaknak, átláthatóságot a közpénzek felhasználásában, de ígért regionális kórházakat, például Maros megyének, politikai döntést az egészségügyi hozzájárulást (co-payment) illetően, prioritásnak nevezte az egészségügyi alapcsomag kidolgozását és a 95-ös egészségügyi törvény módosítását. A miniszter januárban azt mondta: fentiekkel idén szeptemberig el kell készülnie a szaktárcának.
Nos, szeptember van lassacskán, és a viták folytatódnak a megoldatlan kérdésekről. Abban igaza van Nicolăescunak, hogy az olyan fontos ügyben, mint az egészségügy reformja, a lehető legszélesebb konzultációt kell folytatni az érintett szakmai testületekkel, és politikai konszenzus alapján kellene dönteni, elfogadni a vonatkozó jogszabályokat. Ez nem sikerült az elmúlt 23 év alatt, az egymást váltó kormányok egészségügyi miniszterei ritka esetben folytatták elődeik elképzeléseit, terveit, általában újra és újra megpróbálták „megreformálni” az egészségügyi rendszert. Nicolăescu második mandátumának egy éve alatt a betegeket, egészségügyi alkalmazottakat illetően gyakorlati szempontból látványos változás nem történt az egészségügyben. Orvosaink, nővéreink továbbra is tömegesen hagyják el az országot, a beutalt betegek továbbra is megvásárolják a gyógyszereik egy részét, a laboratóriumokban előjegyzés alapján lehet analíziseket csináltatni, az egészségügyi kártya kibocsátásáról hónapok óta veszekedik a pénztár-szaktárca-családorvos trió.
Hogy ki mit vár ettől az újabb, széles nyilvánosság (de csak USL-s parlamenti képviselők részvételével!) előtt zajló tárgyalásoktól? A szaktárca valószínűleg fedezéket keres és a felelősséget próbálja áthárítani a szakmai testületekre, ugyanakkor jó alkalom lesz arra, hogy a minisztérium és vezetője ismét kiszerepelje magát e nyolc városban a 41 megyét képviselő szereplők és a sajtó előtt. Lesz megint parttalan vita, veszekedés. Játszd újra, Jenő, mondhatnánk, javasolva, állítólag szakmai szempontok szerint elkészített, az USL által kiválónak tartott kormányprogram részét képező egészségügyi reformtervezetet legyen bátorsága a szaktárcának végigvinni, szakmai tanácskozások ürügye alatt ne a politikai széljárásnak és gazdasági érdekeknek megfelelően modellezni.
