Járatlan úton…

A Szövetségi Képviselők Tanácsa legutóbbi ülésének visszatérő motívuma az európai szintű kisebbségvédelem, a Minority SafePack támogatásához szükséges aláírásgyűjtés volt. Elhangzott, hogy az EU-ban is napirenden kell tartani az őshonos kisebbségek ügyét, hogy a változó unió odafigyeljen arra az ötvenmillió emberre, akik ha egy országban élnének, Európa egyik legerősebb államát alkotnák. 

A témáról Vincze Loránttal, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) elnökével beszélgettünk.

 

– A tanácskozáson ön azt mondta, hogy ha előre tudták volna, milyen akadályokkal kell megküzdeni az Európai Bizottság ellen, a közöny és kishitűség ellen, a bürokrácia ellen, a szervezeti kihívások ellen, bizonyára aludtak volna egyet a döntések meghozatala előtt, de végül a józan ész akkor is azt diktálta volna, hogy a magyar közösség és az európai kisebbségek érdekében vágjanak bele ebbe a kalandba.

– Nem egyszer és nem kétszer gondoltuk át 2012-ben és azt követően is minden mérföldkőnél Kelemen Hunorral és mindazokkal az RMDSZ-ben, akik a Minority SafePack kezdeményezéssel foglalkoztak, európai partnereinkkel, hogy hogyan lépjünk tovább. Valóban azt mondtam, hogy ha előre tudtuk volna, milyen akadályokkal kell megküzdeni az Európai Bizottság ellen, a közöny és kishitűség ellen, a bürokrácia ellen, a szervezeti kihívások ellen, minden bizonnyal egyet-kettőt aludtunk volna a döntések meghozatala előtt.

Mára már tudjuk, hogy nagyon értékeset hoztunk létre, olyan páratlan javaslatcsomagot, amely siker esetén hosszú időre meghatározza az európai kisebbségvédelmet, kudarc esetén pedig nagyon nehézzé tesz bármiféle előrelépést. Ez hatalmas felelősséget ró ránk. 

– Mit mutat a mérleg ebben a pillanatban?

– Nem tartunk még a mérlegkészítésnél, de azért néhány tanulsággal szolgálhat az eltelt több mint öt esztendő. Egyértelművé vált, hogy a kisebbségi ügyekkel előre kell menekülni, az óvatoskodó, szembenállást kerülő, már-már lemondó magatartás nem oldja meg fájó gondjainkat, az általunk teremtett esélyek viszont magukban hordozzák a siker lehetőségét. 

Vannak és lesznek a polgári kezdeményezést lekicsinylő vélemények – inkább itthon, mint külföldön egyébként –, de azt senki el nem vitathatja tőlünk, hogy a mi járatlan utunk az egyetlen ebben a pillanatban is, amely az őshonos kisebbségek jogbiztonsága érdekében az EU-ban létezik. Sokan nem hittek ebben a projektben, még ma is óvatoskodva kérdik, hogy mit hoz majd a konyhára, szolgálja-e a pillanatnyi érdekeket? A válasz pedig egyértelműen igen. Az őshonos közösségek, az erdélyi magyarok érdekeit szolgálja már ez a kampányidőszak is. Azok, akik itthon elutasítják, hogy a kisebbségi jogok bővítéséről, a törvények betartásáról beszéljenek, azok az európai térben is elutasítják az erről szóló párbeszédet. 

– Kik támogatják, melyek azok az országok, amelyek – élen Romániával – elutasítják a kezdeményezést?

– Kezdettől fogva tudtuk, hogy körülbelül mely országok fognak ellenünk fordulni, és sajnos, sejtettük, hogy a hangadó Románia lesz. Szívesen csalódtunk volna ebben. Reméltük viszont, hogy lesznek barátaink, és lettek is. Németország támogatása nagyon értékes ebben az értelemben, a szövetségi elnök, a kancellár asszony, a Bundestag is támogatja az európai jogérvényesítést, de bárhová megyek Európában, és általában hetente két országba látogatok el, mindenütt értékelik és támogatják a kezdeményezést. Intézményi és politikai körökben tulajdonképpen már bevezető nélkül ismerik a Minority SafePacket.

– A politikai és az erkölcsi támogatáson túl azonban egymillió aláírást kell összegyűjteniük, ami nem könnyű feladat... 

– A támogató nyilatkozatokat lehetetlen közvetlenül aláírásokra váltani, az aláírásokért el kell jutni az emberekhez, megnyerni őket az ügynek, aláíratni velük az íveket, úgy, ahogy itt, Erdélyben tették. 

Ötvenmillió őshonos kisebbségekhez tartozó honpolgárról beszélünk Európában. Ez valós adat, azonban eljutni ehhez a tömeghez már korántsem egyszerű. 

Nagyon kevés a jól szervezett, jól strukturált, politikai kampányokban is járatos kisebbségi szervezet Európában. Éppen ezért az erdélyi aláírásgyűjtési kampányt és módszereket vittük be a FUEN tagszervezetekbe, és mondhatom, bátran lehetünk büszkék arra a tudásra, arra a szervezeti tapasztalatra, amelyet az RMDSZ-ben összegyűjtöttünk, és amely európai mércével mérve nagyon értékes és szakszerű. Ezt vittük el Európába. A FUEN nevében köszönöm az RMDSZ-nek, az ügyvezető elnökségnek, hogy az erdélyi kampányt európaivá terjesztették ki. Ők szervezik a munkát Horvátországtól a Baltikumig, Dél-Tiroltól Dánián át a többi skandináv országig. 

– Már majdnem megvan az RMDSZ által vállalt 250 ezer aláírás. 

– Erdélyből származik az aláírások negyede, ami megerősíti az RMDSZ indítványát. A kezdeményezés innen indult, megerősíti Kelemen Hunor vezető szerepét a kezdeményezők között, biztos támaszt jelent számomra a FUEN-ben. Azt üzeni, hogy az erdélyi magyarság erős és elszánt közösség, amely tudja, mit akar. Európai védelmet kér a maga számára, és ezt minden eszközzel nyomatékosítani kívánja. 

– Hol tart az aláírásgyűjtés Európában?

– Az erdélyi aláírásokkal együtt Európában 360 ezer aláírásnál tartunk. Ez jó ritmus, gyakorlatilag két és fél hónap alatt sikerült elérni. Az aláírások számának növekedése és a különböző országokra vetített vállalások szerint a hátralevő hónapokban el kell érnünk a biztonságos egymillió-százezer, egymillió-kétszázezer aláírást. 

Erdély példamutató volt. Ha itt lehetett, másutt is lehet. Lengyelországban, Németországban intenzív a kampány. Olaszországból, Dél-Tirolból tulajdonképpen a java január-februárban adódhat hozzá. Ne feledjük, Európa szerencsés felében olyan közösségek élnek, amelyek jó kisebbségi helyzetben vannak, de részt vesznek a közös munkában, az európai védelmet ők is fontosnak tartják, és erről a többséget is meg kívánják győzni az országukban. Fontos felajánlásokat kaptunk Spanyolországból, Franciaországból és a Baltikumból is. A nemzeti közösségek aláírásgyűjtése magyar ügy mindenütt a Kárpát-medencében, a Felvidéken már több mint 50 ezer aláírás összegyűlt, Orbán Viktor miniszterelnök, a magyar Országgyűlés, valamennyi parlamenti párt és valamennyi magyarországi nemzetiség támogatása nagyon értékes, hiszen az anyaország felelősségvállalását jelenti ebben az ügyben. 

FUEN-elnökként azt sem rejthetem véka alá, hogy van ma Európában olyan ország, ahol az emberek félnek aláírni az íveket, mert tartanak a hatóságoktól. Tartanak attól, hogy felkerülnek egy listára, amely az állami kisebbségpolitikát megkérdőjelezi. Egészen elképesztő módon Görögország, a demokrácia bölcsője, olyan uniós tagállam, ahol az el sem ismert kisebbségek félnek aláírni egy ártatlan polgári kezdeményezést, mert tartanak a retorziótól. Ilyen állammal fúj egy követ Románia is, amikor pert indított a kezdeményezés és az Európai Bizottság ellen, vagy amikor nemrég azt kérte Brüsszelben, hogy tiltsák be a FUEN regionális tanácskozását, unos-untalan ismételgetve, hogy semmiképpen ne legyen támogatása a kisebbségvédelemnek.

– Európának a jelek szerint fontosabbak a bevándorlók, mint az őshonos kisebbségek.

– Európa napról napra alakul, nem mindig olyan irányba, amelybe mi szeretnénk, de minden változás magában hordozza annak az esélyét, hogy a változásokat a mi javunkra hasznosítsuk, ha ott vagyunk, ahol a döntéseket hozzák, ha készen állunk a javaslatainkkal, ha tudunk harcolni értük. Európa nem maradhat közömbös az őshonos közösségek követelései iránt, nem kicsinyelheti le a kisebbségi nyelvek és kultúrák szerepét és védelmének fontosságát. De ehhez nekünk cselekednünk kell, dolgoznunk kell következetesen és kitartóan. 260 ezer erdélyi aláírás ebben erősít, ebben jelent értéket. 

– Baszkföld is támogatja a Minority SafePack kampányát…

– Az európai kisebbségek és a FUEN számára Baszkföld modellértékű a kisebbségi nyelv meg-mentéséhez és a társadalom fejlődéséhez szükséges keretrendszer kialakítása tekintetében. A baszk közösség és szervezetek részvétele a Minority SafePack kampányában kiemelten fontos, hiszen Baszkföld mellett a Franciaországban élő baszk közösséget, illetve Navarra régiót is bekapcsolják a kezdeményezésbe.

A Minority SafePackkel egy mozgalmat indítottunk el, és meg fogjuk győzni az Európai Uniót, hogy a sokszínűség olyan érték, amelyet őrizni kell, és ebbe a sokszínűségbe a nemzeti kisebbségek nyelve és kultúrája is beletartozik.