Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Már félig odaát lakom,
kísértetek közt.
Éjjelente
kicsusszanok az ablakon,
kisurranok a Végtelenbe,
hol régvolt játszótársaim
várnak türelmesen a lenge
fantázia csapásain,
s besző a Semmi égi csendje.
Nincs gyűlölet, gáncs és szitok.
Mosolygó meteoritok
sietnek szép jó éjt köszönni.
Jó ott, a holtak oldalán,
egy téli hajnalon talán,
el is felejtek visszajönni.