Jakab Elekre emlékeztek Szentgericén

Vasárnap délben rövid ünnepséggel emlékeztek a szentgericeiek Jakab Elekre a faluközpontban álló szobor előtt.

 Jakab Elek pontosan 125 éve adta vissza lelkét a Teremtőnek, de azóta első alkalommal hajtottak fejet a tiszteletére létrehozott emlékparkban és szobránál. Az ezen a helyen állott Jakab Elek Kultúrotthon felavatásakor, 1926-ban Ferencz József unitárius püspök azt mondta: adósok maradtak Jakab nagy nevének és boldog emlékezetének, míg dr. Gál Kelemen történész, falustárs akkor olyan emberként méltatta Jakabot: nincs hozzá hasonló, aki a több száz éves unitarianizmus során egyháztörténeti kutatásaival, közreadott tanulmányaival, munkáival oly halhatatlan értékeket szerzett volna, mint ő – hangzott el a vasárnapi megemlékezésen.

 Jakab Elek (Szentgerice, 1820. február 13. – Budapest, 1897. július 22.) történész, művelődéstörténész, levéltáros, jogász, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, a Román Akadémia tiszteletbeli tagja volt. A tudós és 1848–49-es szabadságharcos, valamint a szabadságharcban részt vett 59 szentgericei honvéd (és az őket elkísérő unitárius nagyharang) tiszteletére tavaly ősszel avattak mellszobrot, illetve emlékfalat a nyárádmenti településen. Erdély és az erdélyi magyarság kiemelkedő személyisége előtt hajtott fejet, őrá emlékezett vasárnap a faluközösség. „Legyünk méltók ahhoz, hogy az ő örökségét megtartsuk és továbbadjuk” – intette a közösség tagjait Varró Bodoczi Barna unitárius lelkész, aki szerint az itt álló emlékmű figyelmeztet arra, hogy amint Jakabnak, „nekünk is kötelességünk van bátran menni az élet harcmezejére, küzdeni, kiállni, helytállni családunkért, egyházainkért, közösségünkért, szeretteinkért”. A szavalatokkal és himuszokkal gazdagított emlékezés keretében koszorút helyeztek el Jakab Elek mellszobránál, majd Batizán Attila református lelkész mondott ároni áldást az ünneplő faluközösségre.