2019. szeptember 15., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A mezőgazdaság biztos megélhetés

 A mezőbándi Nagy család a mezőgazdasági ágazatban vállalkozik. Nagy Lőrincz, az édesapa állatfarmot vezet, az egyik fia, István több mint 150 hektár földet művel. Nagy Levente, a másik fia közel két éve vette áít a mezőbándi pékséget és a mellette működő malmot, ahol tizenöt embert foglalkoztatnak. Ez utóbbival a malomban beszélgettünk. 

 – A pékséget és a malmot 20 százalék önrészből és 80 százalék bankhitellel sikerült megvásárolni. Úgy érzem, hogy 30 százalék értékfelárat fizettem, mert miután átvettem, kiderült, hogy nem minden olyan állapotban van, ahogy gondoltam. De ezen nem érdemes rágódni, nem bánjuk, hogy megvásároltuk. 

 – Beváltotta-e a reményeket a vállalkozás?

 – Beváltotta, viszont a piacon nagyon nehéz fennmaradni, a konkurencia miatt bajos az értékesítés, a „nagyokkal” nem könnyű felvenni a versenyt. Van még egy malom Mezőbándon, de azt tapasztaljuk, hogy egyre kevesebben őröltetnek. Nekünk szerencsénk van, mert öt pékségnek őrölünk búzát. Ezenkívül magánszemélyek is járnak ide. Elég sok a munkánk a malomban. Számunkra az az előnyösebb, ha a magánszemélyek inkább a kenyerünket vásárolják meg, minthogy a malomba jöjjenek. Az az igazság, hogy most már kevesebben sütnek otthon kenyeret. 

Fotó: Nagy Tibor 


 – Milyen kapacitással dolgozik a malom?

 – A malom óránként 1000-1100 kg búzát őröl, amikor 70 százalékos kapacitással üzemel. Ahhoz, hogy jó minőségű lisztet kapjunk, ez az ideális üzemmód. 

 – Milyen lisztet őrölnek?

 – Búzalisztet és kukoricalisztet. A búzalisztből három típust: egységest, nullást és barnát. 

 – Milyen kenyeret sütnek? Mitől sajátos a bándi kenyér? 

 – Én úgy reklámoznám, hogy mi kizárólag Bándról és Bánd környékéről felvásárolt jó minőségű gabonát őrölünk, és ebből sütünk. A családunk 30 hektáron termelt búzát, így közel 150 tonna saját termésünk van. 250-300 tonnát vásároltunk. Jelenleg 600-650 lej a búza tonnánkénti ára. Egy évre biztosítottuk a búzamennyiséget. A sütéshez nagyon kevés adalékot használunk más pékségekhez képest. Az emberek megszokták a felnőtt kenyeret. Adalék nélkül a kilós kenyér kicsi, tömött. Ha ilyent látnak a polcon, azt kérdik, mi ez, s nem biztos, hogy megvásárolják. Azért, hogy formás kenyeret kapjunk, glutént kell adni hozzá. Most csak abban a kenyérben nincs adalék, amit otthon sütnek, ha a lisztbe előzetesen nem kevertek semmit. Az a tapasztalatom, hogy városon is egyre inkább visszatérnek a „falusi” ételekre. Rájöttek, hogy a falusi termék – a kenyér, a paradicsom, a csirke, a sertés, a házi sajt – a jó. 

Nem dicsekvésként mondom, de nagyon finom a teljes kiőrlésű kenyerünk. Nem használunk semmilyen színezéket, hanem korpás lisztből sütjük. Van fehér, krumplis, káposztás kenyerünk. Rozskenyérrel is próbálkoztunk, de falun ez nem igazán megy. Péksüteményt inkább iskolaidőben sütünk. 

 – Mennyi kenyeret sütnek naponta? Gondoltak-e a fejlesztésre?

 – Szabadságidőben 1500-1600 kenyeret sütünk naponta. Egy kemencével, két váltásban dolgozunk. Egy váltásban négy ember dolgozik. A termelést három váltásra is fel lehet vinni, s így 3000 kenyeret is lehetne sütni. De ez lenne a maximális, hiszen nincs több hely tárolásra és rakodásra. Még nincs konkrét tervünk a fejlesztésre, de valószínűleg saját üzleteket nyitunk, és újabb üzletekben is értékesítünk. Jelenleg nagyrészt a mezőségi falvakban adjuk el a kenyeret, Marosvásárhelyen négy üzletben lehet ilyent kapni. De pár héten belül több üzletben is jelen leszünk, és szeptembertől újabb kenyeresautót indítunk – tájékoztatott Nagy Levente vállalkozó, aki a munkafolyamat bármely fázisában besegít, ha szükséges, hogy haladjon a munka.