Ízek kavalkádja

Ötödik kolbásztöltő fesztivál

Szombaton délelőtt újra népes lett a kelementelki egykori Simén-kúria udvara. A népes csapatok, szurkolóik – a vírusjárvány miatti kihagyás után – az idén ismét nekiveselkedtek, hogy elnyerjék a Petry cég által szervezett kolbásztöltő fesztivál nagydíját. Két év után, a vírusjárvány árnyékában jó volt látni, hogy újra együtt voltak mindazok, akik már belekóstoltak a rendezvény hangulatába, és az idén is hozzájárultak ahhoz, hogy a meghirdetett szándék szerint ápolják a hagyományt. 

Legutóbb 2020-ban gyűlt össze igen népes sereg a kúria udvarán, ahol a szervezők által meghirdetett feltételek szerint, hagyományosan, igen jó hangulatban töltötték a cég által szolgáltatott alapanyagból, de saját ízesítéssel, fűszerrel készült kolbászt. Akkor még februárban senki nem gondolta volna, hogy egy világjárvány húzza át több mint két éven át a közösségi rendezvények naptárát. Így bátor elhatározásnak is mondható – dacolva a járvány (remélhetőleg utolsó) hullámai egyikével –, hogy ismét csapatokat toboroztak, ezúttal az ötödik versenyre. Várható volt – talán még mindig a járvány okozta bizonytalanság miatt –, hogy kevesebben neveznek be, ugyanakkor jó volt látni, hogy kevés kivétellel mind visszatérő csapatok voltak. Az idei versenyzők: Cool bászolók, Power Supreme Sausage, Europrint NYOMD a kolbászt, Bioeel, Média Tér, Máltás kukták, Balint Trans – szállítók, Septimia, Reea, Kolbászreptetők, Petry csapat, Erdély Tv – ETV STAFF. Talán nem véletlen az, hogy többen visszatérnek Kelementelkére, mert aki belekóstolt az itteni hangulatba, a helyszín varázsába és nem utolsósorban a végtermékekbe – hiszen ilyenkor elengedhetetlen a vetélytársak készítményének megízlelése –, az nem hagyja ki a lehetőséget. Mindezt tetőzi a szervezők kínálata, a kelementelki Petry Wine Estate borfelhozatala, hiszen amióta a városból e gazdag szőlőtermő vidékre költözött a rendezvény, elmaradhatatlan lett a borbemutató is. A kúria pincéjében érlelt borok titkáról ezúttal is Balog Gyula borszakértő, pincemester mesélt az érdeklődőknek. 

S míg elkészült a kolbász, addig Szőlősi Pénzes Szilárd, a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház fáradhatatlan színésze tartotta a lelket a csapatokban, az erdőszentgyörgyi Százfonat Egyesület igen fiatal zenészei muzsikáltak. Az időjárás már tavasz felé kacsintott ugyan, de elkelt egy kis melegítő: tánc vagy kisüsti formájában. Jó volt látni, hogy a csapatok – az előző évek tapasztalatából okulva – nemcsak az ízekre figyeltek oda, hanem a tálalásra is. Szebbnél szebb asztalok várták a zsűrit, sőt az egyik csapatnál (Septimia) még azt is megcsodálhattuk, hogy nemcsak kerítést, hanem házat is lehet kolbászból építeni. Igaz, miniatűrben, de a „prototípus” összeállt. 

Különleges szarvaskolbásszal rukkolt elő a Kolbászreptetők csapat, s jó volt látni, hogy az idén a Máltai Szeretetszolgálat segítő kabalája, Piri néni is újra eljött, hogy szerencsét hozzon a csapatnak. De elmondható, hogy mindenki valami széppel, újjal fűszerezte meg nem csupán a kolbászt, hanem asztalát is, amely előtt elvonultak a zsűri tagjai és mások. 

Mint ismeretes, a legalább öt főből álló csapatoknak a helyszínen a saját ízesítésükkel kell a Petry cég által biztosított alapanyagból kolbászt készíteniük, majd ezt közszemlére tenniük. A kolbász íze mellett díjazták a tálalást (asztalterítéket) is. A szakemberekből álló zsűri elnöke Petri Zalán Endre volt, a cég képviseletében még zsűrizett Enyedi László, Suba Ferenc termékfejlesztő igazgató és Timár József nagykereskedelmi igazgató. Az ítészeknek ezúttal sem volt könnyű dolguk kiválasztani a legjobbat, hiszen mindegyik kolbász finom volt a maga sajátos ízvilágával. Mégis dönteni kellett. Hosszas tanácskozás után az ötödik versenyen a következő helyezés alakult ki: 1. Média Tér, 2. Septimia, 3. Máltás kukták. A Bioeel a mészároscéh különdíját, a Kolbászreptetők a legkülönlegesebb egyedi ízért járó különdíjat, az Europrint a designkategóriában a tálalásért járó, míg a Bálint-Trans a legjobb csapatszellemért járó különdíjat nyerte el. Amint mondani szokás – akár a most zajló téli olimpián is – a részvétel volt a fontos, s így mindenki nyert a versenyen: tapasztalatot, jó hangulatot, kapcsolatépítést, s valahol a hangulathoz az is hozzájárult, hogy valamennyien remélték, végre az élet visszatér a megszokott kerékvágásba, és továbbra is zavartalanul ápolhatjuk hagyományainkat, mint ahogy eleink is tették békeidőben.