Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Költözz belém, adventi csend,
most legyen nyugalmas a rend.
Tudjam, hogy végleg elpihent
a macskakarmú végtelen,
és békén hagy egy ideig,
hogy aztán karmoljon megint –
de addig, amíg újratölt,
ne boruljon velem a föld,
legyen nyugalmas most a rend,
költözz belém, adventi csend.
Jöjj el hozzám, te, aki máskor
nem bújsz elő az éjszakából,
nem mutatod sosem magad,
bár hallom azért a szavad,
egyszer csak csengess vagy kopogj,
míg életlemezem forog,
hátha megérzem, hogy te vagy,
de ha nem érzem, úgy se hagyj,
legyen régen-vágyott a rend,
költözz belém, adventi csend.
Mert mire is jó ez az ünnep?
Hogy felemeljük a szívünket,
hogy fent legyen, ahol az ég
kételyek nélkül kéken ég,
nem borítja sohase felleg,
hol körém gyűlhetnek a szentek,
körém a lomha angyalok,
ahol én is angyal vagyok.
Legyen ez éppen az a rend,
költözz belém, adventi csend.