Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Egyévi kényszerszünet után szombaton nem volt zsúfolásig tömve a csíksomlyói nyereg. A szokásosnál kevesebben, de mégis nagyszámú zarándok vett részt a búcsún.
A délben fél egykor kezdődött ünnepi szentmise elején a jelenlevőket Urbán Erik, a ferences rendtartomány elöljárója köszöntötte.
Mint mondta, a zarándokok motivációi különbözőek, de a hívó szó ugyanaz: „Isten hozott mindenkit ide (…) A pünkösdszombati fogadalmi búcsú éppen a gyökérerősítést szorgalmazza, megerősítve abban, hogy a becsületünk, a kimondott szavaink és a tetteink egységet alkossanak. Jelenlétünk az oltár körül élő hitünk, hűségünk jele. Bár fizikailag távolságot kell tartanunk, a tekintetünk, a mosolyunk, a közös ima egységet teremt közöttünk. Isten és a zarándoktárs iránt nyitott szívvel, egymás iránti felelősséggel végigjárva zarándoklatunkat megelevenedik kapcsolatunk vallási, nemzeti és családi gyökereinkkel, amelyekből táplálkozunk és növekszünk”.
Rajtunk áll, hogy a mély és megélt hit földje marad-e ez a hely
Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, miután az előző napokban folyamatosan érkező zarándokokról szólt, akik a korlátozások, az esős idő ellenére megérkeztek, kijelentette: „rajtunk áll, hogy a mély és megélt hit földje marad-e ez a hely”, az ősi hagyományok őrzésének helye, történeti értékekben és hitben gazdag, kedves Mária-kegyhely.
A szentmise főcelebránsa Kerekes László segédpüspök volt, aki „különleges kegyelemnek és ajándéknak” nevezte, hogy „eljöhettünk ide”. Az elmúlt időszak, mint mondta, „számunkra is a hit nagy próbája volt”. Ebből kell felszínre vergődnünk, megtalálni az új helyzetben a helyünket, feladatunkat.
Salamon József gyimesbükki plébános volt a búcsú szónoka. Szülőfaluja szokását idézte a fenti kérdéssel, és válaszolt is: „Igen, honn vagyunk itt a nyeregben, eljöttünk Mária köszöntésére fogadalmunk betartásának évfordulóján, mert fontos követnünk őseink fogadalmát, évről évre újabb kincseket színre hozni, folytatni hivatásunkat. Honn vagyunk, mert fontos volt igent mondanunk Istennek, Máriával együtt.”
Salamon József figyelmeztetett. „A Lelket ki ne oltsátok! Egy lángot kaptál, ki ne oltsd, add tovább, őseink hitéből, hagyományaiból, értékeiből táplálkozva (…). Csíksomlyó népéhez tartozni azt jelenti: mindenki ide tartozik, akinek fontos a csíksomlyói Mária jelenléte, oltalma, támogatása, aki igazi édesanyának érezte és érzi (…). A keresztalják az Istenbe vetett győzelem erejét jelenítik meg és hirdetik. Örömünk jeleként lobogók sokasága leng a magasban, példaképeink és védőszentjeink pártfogása alatt, a zarándokló, élő és eleven egyház szent imádságai kíséretében.”
Felidézte az 1949-es csíksomlyói búcsú történetét, amikor Márton Áron püspököt a gyimesi csángók Gyimesbükkben, zarándokbottal a kezükben kordonnal vették körül, minden lépését Isten oltalmába ajánlva óvták őt. Salamon József felidézte gyerekkora emlékeit is. „Amikor gyermekkoromban ide jöttünk, itt testvérekre találunk, anyanyelvünkön kiimádkozhattuk, kiénekelhettük magunkat. Önmagunkra találtunk itt.”
Kijelentette: „Ha Csíksomlyó népe maradtok, mindig, akárhol éltek, lesz hitünk, lesznek értékeink, lesz elképzelésünk a jövőről, lesz remény, erő.” Követendő példákat ajánlott: a cserkészetet, a kalákákat, a Rózsafüzér Társulatokat, a Kalotot, a különféle más társulatokat, minden olyan, még meglevő hagyományt, amiben közösségi erő van, ami a közös munka, összefogás útján vezet.
A búcsús szentmise a himnuszokkal ért véget.
MTI/ Kátai Edit