Isten és a kutyák

Vasárnap délben véget ért az idei Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, Erdély legjelentősebb könyves eseménye. Szerda estétől vasárnap délig szinte megszámlálhatatlan rendezvényen, előadáson felolvasáson, beszélgetésen, könyvbemutatón, koncerten vehettek részt az érdeklődők számos helyszínen: a 23. alkalommal megszervezett vásárnak otthont adó Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagy-, kis- és klubtermeiben, illetve az eseménysorozat időtartamára berendezett „termekben”, a Bernády Házban, a Yorick Stúdió székhelyén a Mészárosok bástyájában, a Kultúrpalotában, valamint a G. Caféban. 

Utóbbi helyszínen került sor a Látó szépirodalmi folyóirat Irodalmi Játékok című író-olvasó találkozó- és könybemutató- sorozatának legutóbbi kiadására is, amelyet az idei könyvvásár keretében szervezett meg a marosvásárhelyi lap.

A számottevő közönséget bevonzó péntek délutáni eseményen ezúttal két fiatal szerző kötetével ismerkedhettek meg a jelenlevők. Varga László Edgár bejárónőm: isten című verseskötetével és Serestély Zalán Az állomás 3 kutyái című, novellákat tartalmazó könyvével. A köteteket a szerzőkkel való beszélgetés keretében Papp Attila Zsolt mutatta be, aki elmondta: két nagyon friss könyvről van szó, mindkettő az Erdélyi Híradó Kiadó és a Fiatal Írók Szövetsége gondozásában jelent meg. Az Edgáré verseskötet, a Zaláné prózakötet, de annál egy kicsit bonyolultabb. A moderátor első kérdése a címekre vonatkozott, mindkettő elég meghökkentő. 

– Az én kötetem címe megidézi a háromkirályokat mint bibliaközeli regisztert. A kutyák ugyan profanizálják is ezt a történetet, de őket is megpróbáltam belefoglalni valamilyen „teológiai” gondolatba, hiszen vannak olyan helyek, amelyek összeérnek – mondta Serestély Zalán.

– Nálam egyszerű volt a címválasztás, eredetileg a kötetben utolsó ciklus címe és tematikája volt ez – árulta el Varga László Edgár. 

– Aztán a cikluscím megváltozott, de az már csak szépítgetés volt. A kötetben elég gyakran felbukkan az Úr, illetve az Úrnő. Szinte minden versben ilyen-olyan formában felbukkan, néha komolyabban, néha cinikusan, de megjelenik. Isten itt azért nő, mert így tudom én elképzelni. Az, hogy egy ilyen lealacsonyító szerepkörben foglalkoz- tatom, abból több poén is ered, és nem tartom teljesen baklövésnek, hiszen ezáltal válik számomra érdekessé.

– Ez a kötetek abszolút ősbemutatója, a Varga László Edgáré a héten jött ki a nyomdából, a másik két hete. Együtt indultatok, és az is összefűz, hogy 2014-ben megjelent a Mozdonytűz című fiatal szerzők antológiája, amelyben mindketten szerepeltetek. Nem tartoztok a legfiatalabbak közé, ugyanakkor az idősebb generációnak sem vagytok a tagjai. Ti hova tartozónak gondoljátok magatokat a kortárs magyar irodalomban? – kérdezte a moderátor. 

– A mi helyzetünk tulajdonképpen egy köztes állapot – a fiatalokhoz és az eggyel idősebb generációhoz sem tartozunk annyira, de mindez nem is fontos. Egy alkotó szempontjából az a lényeges, hogy megtalálja azt a csapást, amelyen haladni tud – vélte Varga László Edgár, és Serestély Zalán is hasonlóképpen vélekedett: 

– A mi generációnk attól generáció, hogy folyamatosan megpróbálja felszámolni a generációsdit. Egyaránt van 74 éves irodalmár barátom, és vannak olyan fiatal költő cimboráim, akiket sokkal jobbnak tartok magamnál. 

Az est legnagyobb része felolvasásokból állt, mindkét szerző több verset, illetve novellarészletet is felolvasott a két kötetből. A beszélgetés is ezen felolvasott részletek körül forgott, amelyekből megtudtuk, hogy Serestély Zalán számára nagyon fontos volt nem csak a humán perspektívát megmutatni, a címadó novellában igen hangsúlyos szerepet kapott a kóbor kutyák szemszögéből is láttatni ezt a mai furcsa világot, Varga László Edgár ez esetben bejárónőként meghatározott Mindenhatója pedig érdekes megközelítésben óvja, vigyázza, néha pedig le is szidja megíróját, teremtményét.