Ismét a fákról – avagy romboljunk, mert esetleg sikerül a múltnak nyomát eltörölni!
Lassanként már – úgy látszik – a polgármester mániákusan szeretné kiirtani a közterületekről a fákat, azzal, hogy majd ültet szép kis csemetéket!
Lassanként már – úgy látszik – a polgármester mániákusan szeretné kiirtani a közterületekről a fákat, azzal, hogy majd ültet szép kis csemetéket! Ha azt venném tekintetbe, hogy egy felelős „városgazdának” kicsit tájékozódnia volna illő a nagyvilágban, akkor ezt csak agyrémnek tekinteném. Az egész civilizált világ igyekszik megőrizni az előbbi korokban telepített fákat, mert az egyrészt hozzátartozik a város történelméhez, mésrészt talán a leginkább kifejezi a város kultúráját. Szinte mindenütt kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek, hogy a régi fákat megóvják. Talán érdemes volna elküldeni szeretett polgármesterünket Kínába, hogy meggyőződjön a természet–ember kombinációjából alkotott értékek megőrzéséről. Elég felháborító az is, ahogy a fák tél végi (esetleg tavaszi-őszi) nyírását a szakszerűtlenség élő példájaként végzik. Persze rablómesét bőven hallhatunk hozzá a veszélyről stb. Gyakran úgy néznek ki a szerencsétlen, kozmetikázott fák, mintha valakinek körömvágás égisze alatt az ujjaiból, vagy, ne’adj isten, a kezéből, lábából vágnának egy-egy kicsit. Sajnos az „áldásos” gazdálkodás eredményeképpen városunk határozott léptekkel halad a jellegtelenség felé!
Talán az is érdekes lenne, ha végre az új ültetéseket egy új park létesítésével mutatnák be.
(Megjegyzem, elég rég volt, mikor a városi tanácsban javasoltuk egy városi park létesítését a Víkendtelep mellett, de hadd ne kommentáljam, hogy az miért maradt csak javaslat, akárcsak az emeletes garázsok!)
Büszkék lehetünk, mert sikerült a vásárhelyi ipart jóformán megszüntetni, és helyébe csak remélhettük, hogy új ipart telepítünk, vagy legalábbis sikerül komoly befektetőket hoznunk. A siker persze messze elkerült, és erre csak az a megszokott válasz, hogy ez napjaink „trendje”. Ez még rendben is lehetne, ha megpróbálnánk valóban a város hagyományos erővonalai mentén építkezni. De talán ne beszéljünk az orvosi egyetem körüli ingyencirkuszról és annak „áldásos” következményeiről. No de ez – mondhatjuk – nem tartozik ide. Pedig nagyonis ide tartozik. Komoly befektetők, különösen ha a terület innovatív tárgykörű, csak kiegyensúlyozott, értékeit tisztelő városba mennek, ami legalább némiképpen kárpótol a hiányzó infrastruktúráért.
Jó volna tudatosítani, hogy nem a város van a polgármesterért és a körülötte rajzó „am înţeles, să trăiţi” falkáért, a várost szolgálni kellene, és nem diktátor módjára rendelni alá bárki szeszélyének!
Sajnos a lakossági fórumban sincs különösebb bizalmam, mert azt igen könnyű manipulálni, mint ezt számtalan példa mutatja. A reménytelenség, a kiábrándultság és a politikai osztállyal szembeni csömör mind megteszi a magáét. Pedig jó volna tudatosítani, hogy ha mindezt meg lehet tenni, akkor a hibát csak magunkban kereshetjük.
… Hát tegyünk róla, hogy ne így legyen!…
Dr. Kolozsváry Zoltán
