Ismét a fák a figyelem központjában, avagy rombolhat-e bárki is tetszése szerint?
A polgármester megkoszorúzta a Bernády-emlékművet. Nemes gesztus és őszintén emelnék kalapot előtte, ha… ez tényleg azt jelentené, hogy nagy elődje nyomdokait szeretné követni…
A polgármester megkoszorúzta a Bernády-emlékművet. Nemes gesztus és őszintén emelnék kalapot előtte, ha… ez tényleg azt jelentené, hogy nagy elődje nyomdokait szeretné követni…
2012-ben írtam a Népújság hasábjain egy rövid eszmefuttatást, azt kérve, hogy „állítsátok meg Arthuro Uit!” Most sajnos ismét bőven akad ok az előbbi felszólítás megismétlésére.
Egy minapi vásárhelyi rádióműsortól indíttatva ketten is felhívtak telefonon, hogy hallottam-e: „…a polgármester hadat üzent a város fáinak!”, onnan kezdve, hogy „milyen kár, hogy az orvosi egyetem gyönyörű épületét nem lehet látni a nagyra nőtt fáktól!” Természetesen a Bulevárd fái is elavultak, és folytathatjuk tovább. Hiszen mennyivel szebb lenne, ha az öreg fák mindenünnen eltűnnének. Majd lehet ültetni új csemetéket, amelyek száz év múlva igen szépek lehetnének, és egyben betölthetnék azt a szerepet is, amiből esetleg a „piskótázás” már kimerült. Ez adta azt az apropót, hogy e sorokat papírra vessem.
Néhány napja tértem vissza Kínából, ahol a szakmai foglalatosságok mellett természetesen ismét gyönyörködhettem Peking csodálatos parkjaiban. Az, hogy a krizantémnyílás csúcsidőszaka van, és a látvány mindenütt ennek megfelelő, az magától értetődő. De – és ez őszinte csodálatomat váltotta ki – hihetetlen figyelmet szentelnek az öreg fák megőrzésének. Azt mondják, ezek nemcsak múltunk tanúi, hanem egyben élő, legértékesebb emlékei. Mindenütt kitámasztó szerkezeteket emelnek, hevederekkel akadályozzák meg az öreg ágak lehasadását, esetenként bonyolult „sebészeti” beavatkozásokkal mentik meg az egyes részeket. És nem csak Pekingben…
Szinte mindenütt láttam hasonló gondoskodás jeleit! Talán javasolhatnánk az érdekelteknek is, hogy tegyenek egy-két hosszabb utazást is, hiszen nem minden repülőgép zuhan le!
Bernády öröksége nem csak csatornázást, aszfaltozást jelent! Jelent elsősorban egy kultúrájában, műveltségében fejlődő várost, amelyre büszkék lehetnek polgárai. Jelent élhető várost, amelyben senki sem rombolhat szeszélyei szerint. Jelent egyensúlyban fejlődő ipart és tudományt, jelent egy igazi közép-európai városképet, amelynek legértékesebb darabjai között az öreg fák szintén ott díszlenek. A fejlődés és „korszerűsítés” nem jelentheti a jellegtelenségbe süllyedést és uniformizálódást! Nem hagyhatjuk a város eme meggyalázását!… Állítsátok meg Arthuro Uit!
Dr. Kolozsváry Zoltán
