Irma története

Irma hamar megbánta házasságát. A szülői háznál nem volt kitéve olyan körülményeknek, mint amilyeneket férje oldalán kellett elszenvednie. Férje minden este többszörösen a pohár fenekére nézett, és ilyenkor, mint a legtöbb alkoholista, kötekedővé vált.

 Irmának két gyermeket kellett nevelnie, a munka mellett a háztartás is rá várt, de nem ezek merítették ki energiáját, hanem az állandó rettegés, a készenlét, hogy meg kell magát védenie, nap mint nap bizonygatni ártatlanságát. Általában vacsora után – vagy már előtte – elkezdődött az esti program, az ivás. Irma megpróbált néhányszor a jótékony álomba menekülni, de férje nem hagyta. Ébren kellett lennie, amíg férje el nem érte azt a szintet, amikor a legkötekedőbbé vált, s máris záporoztak a kérdések. „Mit csináltál egész nap? Ki volt az a férfi, aki felvette a telefont, amikor hazaszóltam?” Irma soha nem tudta meggyőzni a férjét, nemegyszer vad veszekedésbe, máskor meg tettlegességbe torkollott az éjszaka. Férje kifogyhatatlan volt a vádaskodó beszédből: mi van közte és a postás között, mit akar tőle a szomszéd, hogy olyan nagyon igyekszik köszönni? Ki használta az írótollát? Volt, amikor azzal állt elő, hogy közös munkahelyükön megállították, és felajánlották, hogy elmennek a váláshoz tanúnak, mert tudják, hogy a felesége megcsalja. Még a terhességi idő alatt is megvádolta: hol a nőgyógyásszal hozta össze, hol egy munkatárssal, aki állítólag többször is megnézte a hét hónapos terhes Irmát. Ha az utcán Irma a férjére mosolygott, akkor hátrafordult megnézni, ki halad mögöttük, akinek a mosoly szólhatott.

Férje volt az, aki napokig kezdett kimaradozni, de Irma nem kérdezte soha, hogy hol járt, addig is pihentette idegrendszerét, és példát akart mutatni, hogy ő megbízik benne. Nem tudta eldönteni, hogy mit nehezebb elviselni, az alkoholt vagy a féltékenységet. Már nem volt félelemérzete férje mellett a kocsiban, hisz az is előfordult, hogy két liter bor megivása után kellett beülnie mellé, de beletörődött már abba is, hogy ha így kell meghalnia, hát legyen. Az is előfordult, hogy férje olyan részegen ment haza a munkából, hogy már nem volt ereje a lakásba felmenni, és a kocsiban aludt az utcán. Nagy szerencséje volt, hogy soha nem karambolozott részegen.  Többnyire éjjel két óra körül fejezte be férje az ivászatot, amikor már elaludt a poharazgatásban. Irma sokszor megpróbálta tréfával elintézni a gyanúsítgatásokat, de ez csak olaj volt a tűzre, férje máris tombolt: ne tréfáljon ilyen életbevágóan fontos kérdésekben. Irma megjárta a „poklok poklát”, férje a legdurvább sértésekkel illette. Mindenkitől elvadította, mindenkit megpróbált mellőle elűzni: szüleit, testvéreit, kollégáit, barátnőit, összes ismerősét.

 Irma erejének a végét járta, amikor szerencséjére férje akart tőle elmenni. Talált magának egy másik 

„szerencsétlen, gyötörni való asszonyt”, s Irma boldogan elvált. Még hosszú ideig nem tudta túltenni magát férje 

„szerelmén”, s mint a legtöbb ember, ő sem a bajok idején, hanem utána roppant össze. Néhány évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra felépüljön. Egy érzés sokáig megmaradt a házasságból: nem bízott a férfiakban. 

Irma ma már az újabb férjhezmenetelt tervezi, és azért imádkozik, hogy Isten mentse meg őt és összes asszonytestvérét az olyan férjtől, aki alkoholista és betegesen féltékeny.

Bányai László