Portik Vilmos
1. Pillanatok alatt kétnyelvűsíteném mind a polgármesteri hivatalt, mind pedig az önkormányzathoz tartozó intézményeket. A törvényes keretek ezekhez az intézkedésekhez adottak, csak végre kell hajtani őket. A folyamatba természetesen bevonnám azokat a civileket, akik évek óta ezzel az üggyel foglalkoznak, és felkérném őket a kivitelezés felügyelésére. Az utcaneveket is ideértve hetek leforgása alatt teljesen új és példamutató várossá változna Marosvásárhely.
Ezzel egy időben a város teljes körű átvilágítását kezdeném el pénzügyi, infra-strukturális és adminisztratív szempontból, hiszen pillanatnyilag senki sem tudja, hogy ilyen tekintetben hányadán is állunk.
2. A lehető legrövidebb időn belül olyan szakértői csoportot szeretnék látni Marosvásárhelyen, amelyik fél évszázadnyi mulasztás után tudományos és kutatómunka által megalapozott világos választ ad arra a kérdésre, hogy mivel szennyezi a környezetünket a vegyipari kombinát, és milyen hatással van az egészségünkre.
A közszállítás és a tömegközlekedés problémája egyre elviselhetetlenebbé válik városunkban. Erre a gondra most már tényleg időszerű olyan választ adni, ami nem csak átmeneti, 4-8 éves távlatban kezeli a tüneteket. Koncepció kell, amelyik figyelembe veszi a város hosszú távú fejlesztési stratégiáját, a környezetkímélő megoldásokat, illetve azt is, hogy közép- és hosszú távon hogyan tudjuk a városközpontból az autós forgalmat, a városból pedig a teljes vonatközlekedést kivezetni.
3. Nem átstrukturálni kell a költségvetést, hanem jobban gazdálkodni.
A város által kulturális eseményekre fordított összegeket arányosan fordítanám román és magyar civil kezdeményezésekre.
Továbbá, a város utcáinak 25%-a nincs leaszfaltozva. Ez is egy olyan feladat, ami megoldásra vár. Harmadrészt biztos, hogy fölül kell vizsgálni az utcafelújításokra megítélt pénzeket. Az a gyanú ugyanis, hogy a jelenlegi városvezetés a kapott szavazatok függvényében újított fel utcákat. Míg 2008 és 2014 között az Egyesülés vagy az új Tudor negyedre 14,9, illetve 13,4 millió eurót ítéltek meg, addig a Kövesdombra vagy a Kárpátok sétányra mindössze 3,2 illetve 0,2 millió euró jutott.
Sokadrészt konkrét példa, hogy az idén az Ortodox Egyház több mint 1 millió lejt kap freskókon való munkálatokra. Mindeközben kisiskolás gyerekek szülei saját pénzből tesznek élhetővé osztálytermeket.
4. A politikai pártokon belül egyelőre még erősek azok a személyek, akik politikai reflexek szerint viszonyulnak bizonyos kérdésekhez, így ebből a körből nehéz lenne jó szakmai csapatot kialakítani. A magyar közösség szempontjából ma Marosvásárhelyen csak egy olyan csapat van, amelyik összeszokott, és a nehéz helyzetekben is képes együtt dolgozni. Ez a Vásárhelyi Forgatag csapata. Ez lenne az egyik pillér, amire a csapatot alapoznám.
A hivatal működtetésének és fejlesztésének ugyanakkor legfontosabb feltétele, hogy jó szakmai felkészültségű polgárok kapjanak lehetőséget a munkára.
Ennek értelmében az eddigi önkormányzati vezetők munkásságát át kell világítani, és meg kell hozni a szükséges döntéseket ahhoz, hogy etnikai szempontok és politikai kinevezések helyett a munkabírás és hozzáértés alapján kapjanak lehetőséget emberek a közösség szolgálatára.
Végül, de nem utolsósorban, be kell vonni a vállalkozókat is a tervezésbe.
– Programjában említést tesz magyar állami kórházról. Hogyan valósítható ez meg?
A felvetés nem új keletű, a magyar kormány komolyan foglalkozik az elképzeléssel. Miközben több erdélyi városvezető dolgozik azon, hogy az ő városukban épüljön fel a kórház, addig Marosvásárhely csendben maradt. Marosvásárhely polgármesterének az a kötelessége, hogy meggyőzze a magyar kormányt arról, hogy abban a városban kell felépíteni a kórházat, amely több mint 5000 fiatal orvost adott az anyaországnak. (Antalfi
Imola)
Soós Zoltán
1. Marosvásárhelyen változás kell. A város beragadt, miközben az erdélyi nagyvárosok egytől egyig fejlődésnek indultak. A változásnak több aspektusa van, nehéz ezek közül bármelyiket is kiemelni. Kezdjük az egyszerűbb dolgokkal: 90 napon belül kitesszük a kétnyelvű utcanévtáblákat, és ezzel lezárjuk a minden magyart zavaró problémát. Az én városomban nem számít, hogy ki magyar és ki román – mert mindenkinek azonos jogai vannak, a nyelvhasználatban is.
Egészségünk megóvása érdekében be kell zárni az Azomureş, Ceauşescu gyilkos örökségét. Nem könnyű, de harcolunk, amíg sikerül. Ezért lesz népszavazás, és készülünk más akciókkal is. 1500 munkahelyért nem lehet százszor több ember egészségét kockáztatni. Emelkedő pályára állítjuk a várost. Marosvásárhely földrajzi adottságai, kulturális öröksége páratlan lehetőséget biztosít a turizmus fejlesztésére. Szerintem ez a kitörési pont városunknak. Ehhez átgondolt stratégia, célzott infrastrukturális fejlesztések és a kultúrához való viszony gyökeres megváltoztatása szükséges. Ha a mostani polgármestert
„druzsbásnak” csúfolják, vállalom, hogy én a „régész” polgármester legyek. Mert hiszem azt, hogy a kulturális örökség nemcsak épületek és kövek összessége, hanem komoly gazdasági erő is, ha értő kezekbe kerül.
Már három dolgot mondtam, de a vezetés mulasztásai miatt a sor hosszan folytatható. Meg kell oldani egyebek mellett a szemétkérdést, és fel kell számolni a közszállításban uralkodó káoszt.
2. Az Azomureş ügyét már említettem. Mi a kombinát bezárását akarjuk, hiszen ettől lesz szó szerint is élhetőbb a város.
Az Erdély szíve turisztikai program megvalósításának fontos eleme az infrastruktúra fejlesztése: a Jedd és Maroskeresztúr közötti terelőút kiépítése uniós alapokból, illetve egy másik terelőút előkészítése, végig a Maros mentén.
Két év alatt ki lehet építeni egy olyan bicikliút-hálózatot is, ami élhetővé teszi ezt a várost, és biztonságossá teszi a közlekedést.
A végére hagytam a mindennap bosszúságot okozó közszállítást. Itt egyrészt az elővárosi közlekedést, másrészt egységes tarifarendszert kell bevezetni. Bevezetnénk az éves bérletet, így naponta csak egy jegy árát fizetnénk a korlátlan használatért. Természetesen a jelenlegi kedvezmények megmaradnának. Korszerűsíteni kell a buszparkot is.
3. Változás kell a költségvetésben is. Ez részben új prioritásokat, de legfőképpen a közpénzek elköltésének módját jelenti. A kulcsszó az átláthatóság. Ha megválasztanak, azonnal nyilvánosságra hozom a város valós pénzügyi helyzetét. Feltárjuk a mutyikat, a simliket. Az első számú prioritás a munkahelyteremtés: a város olyan beruházásokat ösztönözzön, amelyekkel munkahelyeket teremt. Ide tartozik a kulturális költségvetés bővítése is. Marosvásárhely Erdély szíve, a turizmusban van a kitörési pont. Nemcsak a rendezvényekre gondolok, hanem a közlekedésre és a turisztikai fejlesztésre is: a főteret, a régi épületek homlokzatait rendbe tenni, sétálóutcákat kialakítani. Jelenleg kevés az a pénz, amit az iskolák felújítására szán a városháza. Ezen is változtatunk. Átláthatóvá kell tenni a sporttámogatások rendszerét is.
4. Elsősorban szakértőkkel. Egy részük ma is tagja a csapatnak, akikkel a kampányt végigvisszük. Szeretném, ha Vásárhely nyitott várossá válna, civileket kérnék fel, hogy segítsenek a munkában. A vállalkozókra is számítok, hogy elmondják gondjaikat, mert ha nekik jól megy, azzal erősítjük a várost is.
– Mi lenne az a projekt, amit kiemelten szívügyének nevezne?
– Az új kulturális központ. A Kultúrpalotát méretei és műemlék jellege kapcsán korlátozottan tudjuk használni, ezért szükség van egy 1500 férőhelyes rendezvényteremre. De mindennél fontosabb, hogy megváltozzon a légkör. A belterjes hatalmi politizálást váltsa fel a város érdekeinek szolgálata. A marosvásárhelyi összefogással egyúttal egy új generáció is jelentkezik. Engem nem különösebben érdekelnek a múltbeli hibák és intrikák – az érdekel, hogyan lehet élhető, fejlődő várost teremteni. Intézményvezetőként már bizonyítottam: remélem, városvezetőként is bizonyítani tudok. Itt az idő, hogy visszavegyük a várost. 16 évnyi egy helyben topogás után kinyitjuk az ablakot, mert friss levegőre van szükség. (Mózes Edith)
Barabás Miklós
1. Megválasztásom esetén a város mindkét közösségének érdekeit szem előtt tartva irányítanám a város közigazgatását, mindamellett a magyar közösség – az elmúlt huszonöt év során – meggyengült pozícióját szeretném megerősíteni az alkotmányos jogok alkalmazásával. A helyi magyarság elvándorlásának megfékezésére, egy élhető város jövőképéhez alaposan átgondolt stratégia szükséges. Marosvásárhely hatvanezer lelkes magyar közösségét próbálják nemlé-tezőként kezelni, akárcsak Kolozsváron és Nagyváradon. A magyarok mindinkább kiszorulnak a döntéshozatalból, ennek eredményeként röviddel a rendszerváltás után a város iskoláit román személyiségekről nevezték el. Vállalkozóbarát és befektetőket vonzó stratégiát dolgoznék ki, óriáscégek vezetőit győzném meg arról, hogy érdemes itt beruházni.
2. A polgármesteri hivatalban, tanácsüléseken a magyar nyelv használatának érvényesítését szorgalmaznám. A kétnyelvű városi arculat kialakításában eddig nem körvonalazódott életképes terv, mindamellett ez is megvalósítható. Egy ügyfélközpontú, kétnyelvű önkormányzati honlap az internethálózat révén az ügyintézést megkönnyítené. A szakbizottságok, tanácsülések munkálatainak online közvetítését is bevezetném. A fölösleges kiadásokat, a haveri alapon történő pénzosztást megszüntetném.
3. A közintézményekben szakemberek döntik el a költségvetési struktúrát, amibe beleszólásom lehet, ott a magyar közösség érdekeit is szolgáló tételeket különítenék el.
4. Köztudott, hogy a helyi polgármesteri hivatalban nem a szakmai rátermettség a meghatározó, sokkal inkább a baráti kapcsolatok, érdek-összefonódások. A csapatom olyan becsületes szakemberekből állna, akik fontosnak tartják a magyar és román közösség érdekeit. Sok román nemzetiségű elégedetlen a jelenlegi városvezetés közpénzekkel való gazdálkodásával, a korrupciógyanús közbeszerzési eljárásokkal, ezért az átláthatóság jegyében dolgoznék.
– Miként tudná megvalósítani a hosszú távú társadalmi békét Marosvásárhelyen a kétnyelvű köztéri feliratok, iskolai kétnyelvű táblák melletti elkötelezettségével?
– Nem bizonyított, hogy a kétnyelvűség irritálja a román közösséget, sokkal inkább a manipuláció módszereivel hitetik el, hogy etnikai feszültséget szülhetnek a kétnyelvű feliratok, etnikai feszültségkeltéssé degradálták az alkotmány által szavatolt anyanyelv-használati jogainkat. A kisebbségvédelmi kutatók is alátámasztják, hogy a hétköznapi embert a legkevésbé érdekli az, ha magyar nyelven is kiírnak valamit. A Bernády György Általános Iskola névadása kapcsán bebizonyosodott, hogy a román szülők nem íratták a gyerekeiket másik iskolába azért, mert Păunescu helyett a városépítő magyar polgármesterről nevezték el az egyedüli általános iskolát, mely magyar személyiség nevét viselheti a városban. A kétnyelvű utcanévtáblák sem zavartak senkit mindaddig, míg a jelenlegi polgármester le nem szereltette őket. Meggyőződésem, hogy a városnak van lehetősége valóban multikulturálissá válni és a dél-tiroli példát követve a gazdasági fellendülés útján elindulni. Lehet szajkózni a munkaerőpiacot és gazdasági fellendülést, a harmónia és a virágok városáról beszélni, de mindez képmutatás, mert közben kivágják az egészséges fákat, csonkítják a zöldövezetet, mérgezik a közhangulatot. (Szer Pálosy Piroska)
