2019. március 19., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Tizennyolcmillió eurónyi, az adóhatóság számítógépes rendszerének korszerűsítésére készített szaktanulmányt dobott szemétkosárba a kormány. Miközben már szinte naponta leáll rövidebb-hosszabb időszakokra az a rendszer, ahol az egyéni adóbevallásokat kellene március közepéig beküldenie „alig” pár száz-ezer egyéni adófizetőnek, tulajdonképpen már novemberben sutba dobták a hatóság fejlesztésére irányuló, világbanki támogatású projektet. Mert nekik jobb a zavarosban halászni.

Egyes hírforrásokban most úgy jelenik meg a dolog, hogy a hatóság épp folyamatban levő átszervezése miatt estek el a fejlesztéstől is, mert a lassan hat éve létrehozott régiós igazgatóságok megalakítása – ezeket most számolják fel, és közelebb hozzák az ügyintézést a megyei igazgatóságok útján az adófizetőhöz – volt a számítógépes fejlesztési projektnek is az egyik feltétele. Összefüggés a kettő között akkor lehetett valamennyi. Csakhogy az informatizálást papíron már azelőtt be kellett volna fejezni, hogy az igazgatóságok újbóli átszervezése egyáltalán kósza ötletként megjelent volna bárki fejében is, tehát most ferdítés azt állítani, hogy az átszervezés viszi el a fejlesztési pénzt.

Nem, itt arról van szó, hogy a néhai USL 2012-es hatalomra lépése előtti demokrata kormányzat idején felvállalt adóhivatali reformot nincs (és nem is volt) szándékukban végrehajtani, mert ha egy komoly fejlesztés nyomán – ahogy a pénzt adó Világbank elvárta volna – átláthatóbb lett volna a hatóság munkája, nem lehetne olyan könnyen elkenni a pártkliensek cégeinek szürke vagy fekete adóügyeit. Ebben a játékban annak a száz-ezres nagyságrendű adófizetői rétegnek, amelynek már két hete sem maradt az idei egyéni bevallásait elektronikusan elküldeni, nem osztanak lapot. Majd esetleg nagy kegyesen megengedik nekik, hogy elvigyék papíron a bevallást, ha épp nem működik a dögledező virtuális rendszer, és aki egy napot késni merészel, még örvendjen, hogy nem büntetik meg. De hogy könnyebb legyen számukra az ügyintézés, az a politikusokat csak kampányban érdekli, amikor szavazatot kunyerálnak. Onnantól a kisemberre magasról tesznek a nagyfiúk, de járhatnak így a túl gyorsan túl magasra került szakik is, akik mögül elfogy a politikai hátszél. Mint például az alig több mint egy éve még fiskális forradalmárkodó expénzügyminiszter, akit tavaly márciusban fokoztak le az adóhivatal elnökévé, majd idén januárban onnan azzal az indokkal tették lapátra, hogy nem informatizál elég gyorsan. Most kiderült, hogy az elnöki ideje utolsó szűk két hónapjában ha akart sem tudott volna már tenni semmit, mert miniszteri utódja már novemberben közölte egy levélben a világbankiakkal, hogy inkább visszaadják a fejlesztési keretből megmaradt 52 millió eurót – meg persze a potyatanulmányokra elköltött 18 milliócskát is, méghozzá ezt kamatokkal –, de nem kérnek ebből az informatikai hókuszpókuszból többet. Az időről időre újabb határidőkkel etetett hazai szavazó adófizetőknek nyilvánosan még most sem ismerték be a visszalépést. Majd rákenik valahogy ezt a kudarcot is a multikra.