In memoriam Ady Endre

A marosvásárhelyi Gecse utcai református egyházközség tanácstermében Ady Endrének emléket állító nemzetközi képzőművészeti kiállítás nyílt az elmúlt vasárnap.  A kiállítást az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége és az Árva Bethlen Kata Alapítvány szervezte, és másfél hónapig lesz megtekinthető. 

A kiállítást Borsos Melinda, az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségének elnöke nyitotta meg, Ady életéről, költészetéről Zilahi Noémi, a tárlat ötletgazdája és kurátora beszélt. 

– Egy vándorkiállítás részeként a  marosvásárhelyi Gecse utcai gyülekezeti ház nagytermében negyvenöt művész nyolcvan Adyt ábrázoló vagy életéhez fűződő képzőművészeti alkotása tekinthető meg. A negyvenöt képzőművész között vannak Kanadában, Svédországban, Magyarországon élő, erdélyi származásúak is, de többségük Erdélyben alkotó művész. Az elején azt reméltük, hogy a negyvenöt meghívott közül  húsz-huszonöten válaszolnak majd, de mindenki elfogadta, és lelkesen tett eleget a felkérésnek. Köztük említem Zsombori Erzsébetet Magyarországról, Mayer Hellát Svédországból, Werner Klárát Kanadából, Tuzson-Berczeli Pétert – aki marosvásárhelyi – Dunakesziről, Katona Györgyöt Pápáról, Tornay Krisztinát Debrecenből – mondotta Zilahi Nono grafikus, a kiállítás kurátora. Elmondta, hogy a Klikk Art Centrum Egyesület vezetőjeként mond köszönetet a nőszövetségnek, Szőllősi Etelkának és Szilágyi Erzsébetnek, az egyesület új tagjainak, valamint Starmüller Katalinnak, akik segítséget nyújtottak a kiállítás létrejöttéhez.

Ady Endre költészetéről nem lehet eleget beszélni, viszont az idei Ady-évben, halálának 100. évfordulóján szinte kötelező, hiszen „ő sírta el a mi bánatunkat, ő átkozta el a mi átkainkat, ő szerette helyettünk az emberiséget...” (Móricz Zsigmond)

A rendezvényen  Berekméri Melinda lelkész az alkalomra összeválogatott tíz istenes Ady-verset szavalt el, miközben a család „művész tagjai”, Berekméri Ágoston, a zeneakadémia  hallgatója zongorán,  a művészeti iskolás Virág hegedűn,  Bulcsú pedig harsonán játszott, nem véletlenül, hiszen Az Isten harsonája című vers mellé ez a hangszeres kíséret illett a legjobban.  Nemcsak a  szívhez szóló szavalat, hanem a családi összefogás, az édesanyával való fellépés is kiérdemelte a közönség elismerését.