Ilyen szegények a román politikai pártok?

Igazi marosvásárhelyi épület a főtéri Apolló palota. Közel kétszáz évvel ezelőtt szerény, de igényes formában épült fel kétemeletesre, akkor méltó társa lett a Toldalagi-palotának, s a sarkon álló Köpeczi–Teleki-háznak. Később, amikor a sörgyár anyagi jövedelme besegített, a Bányai- házzal együtt nagyvárosi magasságra emelkedett. Egykori leírások szerint kisvárosi, kétemeletes szerénységében szebb volt.

De nem is építészeti stílusa miatt lett igazán marosvásárhelyi ez a főtéri épület, hanem művelődési, kulturális és politikai pályafutása által, ami ott két évszázad alatt történt. Kezdődött mindez az építtető Teleki Sámuel gróf elképzelésével, hogy az igazán értékes marosvásárhelyi szimbólum, a Teleki Téka fenntartását segítse a ház jövedelme. Aztán itt zajlott hosszú időn keresztül a város művelődési, színházi, társasági életének színes forgataga.

Kíváncsian lépek be a lerobbant, szegényes „palotaudvarra”, keresem egykori nagyjaink itt jártának valamilyen jelét, de nem találom sem Déryné, sem Tamási Áron nevét, és eszembe jut: a románok – általam is tisztelt – nagy költője egyszer megszállt a Szentkirály utcában lévő kocsmában, s arra fehér márványtábla emlékeztet. 

E szebb napokat megélt épület homlokzatán ma – 2015-2016 találkozásánál – hét teljesen különböző színű és formájú, nagyrészt igénytelen kivitelezésű tábla jelzi az épületben folyó tevékenységet. Mivel ez is kordokumentum, felsorolom, mi minden lehet(ne) ma itt.

Legfrissebb s talán éppen ezért a legelfogadhatóbb a népfőiskolaként itt működő megyei intézmény táblája:

Népművészeti Iskola, 

másik oldalon olvasható: 

Mozgássérültek Maros Megyei Egyesülete, Romániai Magyar Kisgazda Mozgalom,  

Liga PRO EUROPA Liga.

Elégtétellel állapítom meg, mind a négy hirdetés bilingvis, ahogy még ma is kétnyelvű ez a város. Sőt, a Pro Europa Liga ilyenszerű leírásban akár többnyelvűként is olvasható.

Majd mindezek fölött, már elhelyezkedésükkel is jelezve, három párt megjelölése: PSD, PNTD és PNL. Úgy néz ki, ők itt, ebben az erdélyi városban csak a román ajkúakat szeretnék megszólítani, jelezvén egynyelvű megjelölésükkel, hogy mi, magyarok, nem kellünk nekik. Nyugodtan meg is állapítom, nekem sem kellenek ezek a pártok, főleg amikor megláttam az udvaron bérelt vagy lefoglalt irodaépületeik külső állapotát. Ezek itt Marosvásárhelyen nagyon lerobbantak.

Az emeleti erkélyen ott lobognak a román állam és az EU hivatalos zászlói. Ahogy elnézem az egykori Székelyvásárhely emblematikus, akár jelképépületét, eljátszadozom a gondolattal: a széki gróf Teleki Sámuel által építtetett, majd Bürger Albert által megnagyobbított épület felső szintjén helyet kaphatna a Székely Nemzeti Tanács irodája, mivel országos központja éppen ebben a városban székel. S akkor e két zászló fölé, ott a harmadik emelet ablakába ki lehetne tenni a székely zászlót is – mindnyájunk örömére!