2019. november 21., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Egy év után vonok versre papírt elébem.

Költeni – mit lehet?

Visszanéz a betű rám, fekete a fehéren:

mi lesz –, végrendelet?


Különös testamentum! Magamnak is titok még,

hogy kikre mit hagyok:

hogy végső vallomásként szivemből mi iródnék,

ha „ihletet” kapok.


Jó volt-e, rossz-e élni? Hol ezt, hol azt sugallja

a perc, mely épp repül

s a vén száj változóbban, akár a kisded ajka

fintorul és derül,


aszerint, hogy viharba suhan-e ama Sajka,

vagy napfénybe kerül.


Ura vagyok-e még szavaimnak? Beszélek,

fülelve, hogy konok

szivem vall-e még hiven? Vagy – kín közt – már a Végzet

megtört foglya locsog?


Kik jöttök, évek, – évek? ne csigázva, oh pribékek,

csínján vallassatok.


Úgy igaz: nincs, hogy ennyi – s ilyen! – utak után ne

tudja titkát a vén:

miért is nem terül le, sőt lépdel még tovább? Te

beszéld ki, költemény!

*1902-ben ezen a napon született a költő

Szervátiusz Tibor: Kolozsvári Krisztus…

Szervátiusz Klára budapesti fotókiállításáról