A minőségre, nem a mennyiségre fekteti a hangsúlyt
Mintegy harminc marosvásárhelyi családnak szállít házhoz heti rendszerességgel friss és minőségi zöldségeket, valamint mikrozöldeket tartalmazó kosarakat a székelybósi Bende Lajos, a Boósifarm megálmodója. A kis gazdaság folyamatosan bővül, új technológiákkal próbálkoznak, de hűek maradnak az elvükhöz, hogy nem használnak műtrágyát, gyom-, illetve rovarirtó vegyszereket. Kizárólag olyan szerekkel kezelik a növényeket, amelyek az öko-bio növénytermesztésben engedélyezettek.
Bizonyára sokan felfigyeltek már a közösségi oldalon a Boósifarmon termett és a vásárlók visszajelzései alapján mind ízre, mind esztétikailag tökéletesnek minősített zöldségekre, amelyek iránt igen nagy a kereslet. Manapság, amikor az áruházak, de még a piacok is tele vannak kétes eredetű zöldségekkel, amikor a vásárlónak fogalma sincs, honnan is szerezze be a mindennapi betevőt, hogy az minél kevésbé legyen vegyszerezve, nem csoda, hogy nagy az igény a biztos forrásból származó, minőségi zöldségekre.
Bende Lajos már a beszélgetésünk elején leszögezi, hivatalosan nem nevezheti magát biokertésznek, mivel egyelőre nincs biocertifikálva a kertészete, és nem szeretné félrevezetni azokat, akik hetente vásárolnak a termékeiből, illetve tiszteletlenség lenne azon kertészekkel szemben, akik megszerezték ezt a certifikálást. Mint mondta, négy éve szorgoskodik azon, hogy teljesítse a biocertifikáláshoz szükséges feltételeket.
– Régóta vágytam arra, hogy kiköltözzek vidékre, és legyen egy gazdaságom. Kiköltöztünk Székelybósba, ahol elkezdtem zöldséget termeszteni, és beiratkoztam a Sapientia kertészmérnöki szakára. Kellemesen gondolok vissza azokra az évekre, néhány tanáromnak nagyon sokat köszönhetek.
Kis zöldségtermesztő vagyok, a gyümölcsös és zöldségeskertem összesen 20 áron fekszik, ebben van egy 200 négyzetméteres fóliasátor, a többi szabad terület. Már a kezdetekben úgy vágtam bele, hogy fenntartható mezőgazdaságot, zöldségtermesztést szeretnék. Nem úgy tekintek a bio-, ökozöldség-termesztésre, hogy ez divat, mert engem nem érdekel a divat. Amit teszek, meggyőződésből teszem, mert nagyon fontos számomra a környezetünk megvédése, a talajra úgy tekintek, mint egy megújuló erőforrásra, egy élő közegre. A növénytermesztés során a talajt táplálom, nem a növényt. Ez alapelv a biozöldség-termesztésben. De hangsúlyozom, egyelőre nem vagyok biozöldség-termesztő, ez egy olyan szegmense a zöldségtermesztési piacnak, ami nagyon szigorúan szabályozott, én 4-5 éve törekszem arra, hogy eleget tegyek ezeknek a feltételeknek. Óriási befektetések szükségesek, de fokozatosan, évről évre több és több feltételt tudok teljesíteni. A legfontosabb célkitűzésem, hogy elérjem azt a szintet, amikor a gazdaságomat bioként tudom akkreditáltatni – számolt be terveiről a termelő.
A bio nem jelent vegyszermentességet
Mint mondta, a vegyszermentesség és bio fogalmak nem fedik egymást. – Mi a biozöldség-termesztésben használunk vegyszereket, viszont igyekszünk minél kevesebbet, illetve léteznek engedélyezett szerek, amelyek maradéktalanul felszívódnak, lebomlanak, tehát nem terheljük velük a környezetet. A hagyományos zöldségtermesztésben rengeteg olyan növényvédő szert használnak, amelyeknek a lebomlási ideje nagyon hosszú, ezek akkumulálódnak a talajban, a vízben, és károsak a környezetre. Vegyszermentesen zöldséget a jelenlegi romániai lehetőségek közepette nagyon nehéz termeszteni úgy, hogy az eladható legyen. Illetve vannak bizonyos növénytípusok, például a fokhagyma, amelyeket viszonylag könnyen meg lehet termelni vegyszermentesen. Ha valaki azt állítja, hogy vegyszermentesen 200 négyzetméteren, fóliasátras feltételek mellett megtermesztett két tonna paradicsomot, azt én nem tudom elhinni neki. A biozöldség-termesztésben engedélyezett a bordói lé és a réz-oxid használata, bizonyos koncentrációk mellett. Azt kell tudni, hogy ez a szer gombaölő és baktericid, és főleg megelőzésképpen lehet használni, viszont abban az esetben, ha már megjelent a betegség, a ragya, már nem igazán segít. Ilyenkor általában a termelők sokkal erősebb szerekhez folyamodnak, amelyekkel az a gond, hogy nem bomlanak le, és károsítják a fogyasztók egészségét. Tudni kell, hogy minden esetben létezik egy egészségügyi várakozási idő, azaz bizonyos számú nap, aminek el kell telnie a növény kezelése és a termés fogyasztása között. Ezeket be kell tartani – mutatott rá a gazda. Hozzátette, az elveihez ragaszkodik, olyannyira, hogy a befektetett munka ellenére is inkább hagyja veszni a termést, mintsem erősebb és egyben káros vegyszerekhez nyúljon.
A szabadban termett paradicsom az igazi
– A fóliasátorban termesztett paradicsom íze sosem lesz olyan, mint a szabad földön termesztetté – állítja Bende Lajos. – Egyrészt bizonyos zöldségek, ha különböző „stresszhatásoknak” vannak kitéve, kevesebbet fognak teremni, de a termésben sokkal jobban koncentrálódnak az ízanyagok. Kint egy esetleges napégés ugyan komoly károkat tud okozni, de fontos a növény számára a hőmérséklet-ingadozás, az, hogy fújja a szél. Másrészt fóliasátras körülmények között ugyan háromszor annyi paradicsom terem, mint kint, viszont ez jelentős megterhelés a növénynek, és nem tudja ugyanazokat az ízanyagokat megtermelni. És nem utolsósorban, ha valaki odafigyel a talajvédelemre, az is hatással van a paradicsom ízére – mondja a termelő, és hozzáteszi: ő kizárólag trágyát használ a gazdaságában, a műtrágya szerinte olyan, mint a testépítőknél a különféle szerek, szép lesz a termés, de az íze nem lesz az igazi.
A nehézségek kapcsán Bende Lajos elmondta: amikor nekifogott a zöldségtermesztésnek, talajminta-vizsgálatot végzett, és megdöbbentő eredmények születtek, Székelybósban a talaj nem alkalmas zöldségtermesztésre. Komoly erőfeszítések árán tudta följavítani úgy, hogy közben betartsa azokat az irányelveket, amelyeket az öko-bio gazdálkodásban alkalmaznak.
Ezeket a korlátozó faktorokat, mint a talajminőség, a vízhiány, az elmúlt öt év során, sok munkával, de mintegy 80 százalékban sikerült kiküszöbölnie. Az öntözést a fóliasátorban automatizált csepegtetőrendszerrel oldja meg.
Hetente harminc családnak szállít házhoz
A Boósifarm megálmodója tavaly új projekttel rukkolt elő, elkezdte házhoz szállítani a zöldségeit. Kezdetben kevesebbet, idén viszont már jelentős növekedés volt ezen a téren. – Hangsúlyozom, én a minőségre fektetem a hangsúlyt, nem pedig a mennyiségre. Rengeteg zöldségtermesztő van a környéken, akik mennyiséget állítanak elő, minden tiszteletem irántuk, de én egy más utat választottam. Hihetetlenül nagy a kereslet, szinte nem tudom teljesíteni. Volt eset, hogy kitettem a közösségi oldalra a heti ajánlatot, és két óra után ki kellett írjam, hogy elfogytak a zöldségek. Minden évben triplázom a zöldségmennyiséget, és így sem elegendő. Hetente rendszeresen mintegy harminc családnak szállítok zöldségkosarat Marosvásárhelyre, és arra törekszem, hogy a kosaram minden héten más-más zöldségeket tartalmazzon – tudtuk meg Bende Lajostól, aki legalább nyolcféle zöldségből álltja össze az átlagban 6-9 kilós heti kosarakat, ehhez hozzáadódnak a mikrozöldek, amelyek a csíránál fejlettebb állapotban levő növénykék, szikleveles állapotban vannak. Turmixokba, de leginkább salátákra, szendvicsekre kiváló hozzávalónak bizonyulnak, ezért a vásárlók nagy kedvencei.
Érdeklődésünkre Lajos elárulja, a vásárlóinak mintegy nyolcvan százaléka felsőfokú végzettségű, akik nem a divathoz igazodva rendelnek tőle, hanem mert megértik, hogy ez egy környezettudatos zöldségtermesztés. Ugyanakkor nem mellékes, hogy olyan zöldségeket is tartalmaz a heti ajánlat, amelyeket máshol nemigen találnak meg, ilyen például a mangold, ami a répával rokon növény, a levelét fogyasztjuk. Nagyon hasonlít a répához meg a céklához, de jóval dúsabb levelet növeszt, és a spenóthoz hasonlóan lehet elkészíteni.
A székelybósi termelő elismeri, az idejének a 70 százalékát a fejlesztésekre fordítja, és mint mondta, alig várja, hogy eljusson oda, hogy forduljon az arány, azaz 70 százalékát az idejének a növénytermesztésnek szentelhesse. Bár eddig egyedül dolgozott a kertben, úgy, hogy alkalomadtán besegítettek a családtagok, mára eljutott arra a szintre, hogy szüksége van külső munkaerőre.
