Ifjú alkotók díjai

DrámaPálya 8.

A hétfő délutáni kánikulában szokatlanul csendes volt a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem és udvara. Ám a szünidős hallgatók hiánya okozta időtorpanást egy pergő, családias és kellemes beszélgetés oldotta odabent, a kellemesen hűvös előcsarnokban: az intézmény teatrológia tanszékcsoportja által fiatal alkotók számára ez évben is meghirdetett Drámapálya című pályázat ifjú nyerteseit díjazták az egyetem tanárai, oktatói egy kötetlen, laza, a színházról és irodalomról szóló délután keretében. 

„Szereted a színházat? Fordulatos történeteket találsz ki? Szívesen írsz naplót, verset, dialógust? Akkor lépj a DrámaPályára! Ha úgy érzed, hogy a színpad az a hely, ahol az írásodnak el kell hangzania, írj jelenetet vagy egész estét betöltő drámát. Ha azt tapasztalod, hogy a színpadon látottak elragadnak vagy felbőszítenek, ha egy előadás gondolkodásra késztet vagy van véleményed róla – írj élménybeszámolót, esszét, eszmefuttatást, egetrengető kritikát vagy akár Facebook-bejegyzés típusú szöveget, mely egy színházi előadást, esetleg elolvasott drámát ajánl vagy nem ajánl. Felhívásunkra fiatalok írásait, pályaműveit várjuk két korcsoportban (14-17 és 18-26 évesektől), a következő kategóriákban: a) jelenet vagy dráma, b) színházi élménybeszámoló vagy kritika és c) Facebook-bejegyzés típusú szöveg egy színházi előadásról vagy drámáról” – ez volt az a felhívás, amelynek eredményeként több értékes szöveg is született. A legjobbak szerzői ezúttal ott ültek az első sorban, írásaikról a pályázat zsűritagjai, az egyetem oktatói – Kós Anna, Ungvári Zrínyi Ildikó, Albert Mária, Lázok János, Patkó Éva, Boros Kinga és Harsányi Zsolt – közül többen is véleményt formáltak. Az est moderátora, Albert Mária elmondta, a zsűri tagjainak nem volt könnyű dolga. 

– Számomra mindig nagyon érdekes, és az idei, nyolcadik kiadásnál is az, hogy ezek a szövegek rendkívül személyes dolgokkal foglalkoznak: nagyon nagy hittel íródtak, és ennek időnként az az eredménye, hogy a szöveg úgy szólal meg, mint ha változtatni akarna a világon. Ezt nevezhetnénk az írásba vagy egyáltalán a művészetbe vetett túl nagy hitnek is, de azt gondolom, hogy így érdemes írni. Azt kívánom mindenkinek, hogy az ötvenen túl se felejtse el azt a lendületet, amellyel azt gondolta, hogy az ő kritikája, drámája, beszámolója vagy jelenete változtat valamit ezen a világon. Akik itt vannak, azoknak az életén már változtatott valamit az, hogy itt ülünk és beszélgetünk. Remélem, hogy kialakulnak majd olyan kapcsolatok és párbeszédek, amelyek segítenek majd a további munkában, valamint abban is, hogy valóban tehetséges diákokat, későbbi munkatársakat találjunk – mondta Albert Mária, majd felsorolta azokat a díjazottakat, akik nem lehettek jelen. Mint kiderült, Nádori Anna dicséretben részesült a Századunk tragédiája című munkájáért – a versben írt dráma Az ember tragédiájának egy különleges átírási kísérlete. A harmadik díj Somorjai Rékát illette Szorításban című munkájáért, ez az írás is a dráma kategóriába tartozik. A jelen lévő díjazottak közül a Drámapálya 8. kiadásának zsűrije második díjban részesítette Nagy Lázár Mikoltot a Papírvíz című munkájáért. Második díjban részesült Kelemen Borostyán Három című írásáért. Ugyancsak második díjban részesült Nagy László a Rudinak fáj című munkájáért. Nagy László „visszaeső”, másodszor díjazták, ő több műfajban is kipróbálta magát. 

A díjak átadását követően a vendéglátók arra kérték a díjazottakat, hogy szóljanak egypár szót önmagukról, pályamunkáikról, illetve arról, hogy miért járnak színházba, miért szeretik a színházat. 

– Sepsiszentgyörgyön élek, a Plugor Sándor Művészeti Líceum drámapedagógiai osztályában tanulok, most megyek tizenkettedik osztályba – kezdte rövid bemutatkozását Nagy Lázár Mikolt. – Magamról nagyon sokat nem tudok mondani, de ha megkérdeznék tőlem, hogy miért szeretem a színházat, akkor azt mondanám, hogy azért, mert nagyon szépen boncolgatja magát az embert, az emberi lelket, akár testet és elmét. Az előadást, amiről írtam, azért választottam, mert úgy éreztem, hogy tudok róla írni, lehet róla beszélni. A jövőmet illetően még nagyon bizonytalan vagyok, de mindenképpen valami írással kapcsolatos szakmát szeretnék. Színpadon annyira nem szeretek lenni, írni azonban nagyon. Esetleg újságírás vagy teatrológia, még nem tudom, de van még egy évem eldönteni.

– Bolyais diák vagyok, most megyek tizenegyedik osztályba – tette hozzá Kelemen Borostyán. – Azért választottam a témámat, mert érdekelnek azok a betegségek, amelyekről írtam. A színházat pedig azért szeretem, mert egy kicsit minden van benne: a díszletben meg a jelmezben van egy kicsi képzőművészet, az előadásban a dráma mellett zene. Egy évig jártam diákszínjátszó körbe, nagyon szerettem, de azt valószínűleg nem fogom folytatni, az írást azonban igen. 

– Most végeztem a tizenkettedik osztályt, még nem vagyok benne biztos, hogy mit szeretnék folytatni, egyelőre csak azt tudom, hogy holnap megyek érettségizni, és ma is voltam – árulta el Nagy László. – Nem gondoltam volna, hogy a három írásom közül ezt fogják díjazni, igazából ezt nem is akartam elküldeni. Nem erre a pályázatra írtam. Az elmúlt év során, amikor kedvem tartotta, vagy úgy éreztem, hogy valamit kell írnom, akkor leültem és írtam, így született ez a szöveg. Elsődleges célom az volt, hogy a színházról és a vallásról írjak. Most végeztem a tizenkettedik osztályt, sokat gondolkodtam azon, hogy merre tovább, és nem tudtam még eldönteni. Vallásos ember vagyok, és szeretem a színházat. Emiatt soha nem tudtam, hogy a kettő közül melyiket válasszam, és úgy gondoltam, ha leülök, és írok erről a dilemmáról, megtudhatom, az írás hova visz el engem. Megírtam ezt a szöveget, de nem lettem sokkal több, ugyanakkor egy kicsit jobban megismertem magam. De még mindig e kettő között őrlődöm, nem tudom, melyiket válasszam majd. Kisgyerekkorom óta szeretem a színházat, szeretném, ha továbbra is az életem része lenne. Azt szeretem benne, hogy amit a mindennapi életben, a társadalomban zárkózott emberként magamban tartok, azt a színpadon le tudom vetni, és egy új ember arca is tudok lenni: a színpadon lehetek bárki.

– A jól működő szövegek titka, hogy van tétjük: azzal, hogy az írással magadat jobban megismerted, valószínűleg az, aki olvassa, az is jobban megismert magából egy kicsit. Egy jó szöveg olyan tükröt tud tartani, amely működőképes – fűzte hozzá Albert Mária.

Boros Kinga Kelemen Borostyán betegséggel foglalkozó szövege kapcsán mintegy érdekességként emelte ki, hogy a szerző egészen más motivációval írt, mint ami a szövegben végül izgalmasként jelentkezik: ami az írói én számára nem volt fókuszban, ez esetben rendkívül szépen felfénylik a szövegben. 

Harsányi Zsolt hozzátette: – Közhelynek számít, hogy a színház halódik, vagy ha nem is halódik, akkor válságban van. Kétezer-ötszáz éve válságban van, de úgy gondolom, továbbra is van jövője, ha ennyi fiatal jelentkezik egy ilyen pályázatra: van remény arra, hogy ez a válság hosszan tartson még, és belőle valami új szülessen. 

Ungvári Zrínyi Ildikó szerint nem kell ma eldönteni, hogy az ember min kíván játszani a továbbiakban: lehetséges egyszerre több dologgal is foglalkozni, az írás pedig épp egy ilyen eszköz – olyan, amelynek segítségével sok mindent meg lehet figyelni a világról és önmagunkról is. 

A verseny további pozitív következménye az is, hogy a díjazottak könnyített felvételt nyernek az egyetem teatrológia szakára. A beszélgetés keretében a második díjasok könnyített felvételijével kapcsolatosan az intézmény oktatói megjegyezték, hogy az előkészítőkön és a vizsgákon meg kell jelenni, de megelőlegezték a bizalmat, ismerik a tehetséget, és tárt karokkal várják azokat az írni tudó, tovább tanulni akaró embereket, akik a színház közelében szeretnének maradni, mert nagy szükség van rájuk.