ifj. KOVÁCS FERENCZ

• 2024-04-26 11:00:00

Olykor arról álmodom,

Talán egyszer gyermekké változom,

Arról, hogy újra nagy családban

élek,

Hol nem sír s nem fáj a lélek.

Hol minden csupa öröm,

És én ebben gyönyörködöm.

Sajnos ez már mind csak álom,

Bízom abban, hogy egyszer

megtalálom.

Szeretnék visszamenni a

múltba,

Hadd láthassam Apukámat újra,

Mondhassam el, hogy szeretem,

Hogy őt soha el nem feledem.

Ehelyett most gyertyát teszek a sírjára,

És bánatomat belefoglalom egy imába.

Kicsit még állok és merengek,

Fejemben emlékek derengenek.

Hideg sírkőre teszem remegő kezem:

„Apuka, eljöttem, Rád emlékezem!”

Soha el nem múló fájdalommal emlékeztünk április 24-én a kibédi születésű

ifj. KOVÁCS FERENCZRE

halálának 30. évfordulóján. 

Emlékét őrzi felesége, Imola és lánya, Baba. Nyugodj békében, drága apukám!

(22853-I)