Idősen is lehet derűs, aktív életet élni

Nem az számít, hogy az ember hány éves, hanem hogy mennyi idősnek érzi magát és milyen az élethez való viszonyulása. Elzárkózik a külvilágtól vagy folyamatosan célokat tűz ki maga elé, és időskorban is aktív életet él? Ez utóbbira buzdították a felszólalók a szép számban összegyűlt időseket a Gyulafehérvári Caritas által az idősek nemzetközi napja alkalmából Marosvásárhelyen megszer-vezett ünnepségen. 

A Gyulafehérvári Caritas több mint két évtizede áll az idősek szolgálatában, szolgáltatásai fő célcsoportját ez a korosztály képezi. Otthoni idős- és beteggondozó szolgálata révén felkarolja a magukra maradt, segítségre szoruló szépkorúakat, idősotthonokat működtet, illetve azok számára, akik aktívan töltenék el nyugdíjas éveiket, számos klubtevékenységet kínál, amelyek rendkívül népszerűek. Erdély-szerte több mint ezren kapcsolódnak be ezekbe. A szervezet ezért szívügyének tekinti, hogy október elején méltón megünnepelje az időseket. 

A tegnap megtartott rendezvényen ünneplőbe öltözött idős emberekkel telt meg a Deus Providebit Ház nagyterme. Akadtak, akik botra, járókeretre támaszkodva jöttek el, és a szívhez szóló műsorral rövid időre talán sikerült elfeledtetni velük, hogy fájnak a végtagjaik, hogy sokba kerül az orvosság és kicsi a nyugdíj. 

Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas szociális ágazatának igazgatója elmondta, a Caritas számára az elmúlt 26 évben prioritás volt az öregek felkarolása, életük könnyebbé, kellemesebbé tétele, ugyanis úgy érezték, hogy a társadalom kissé megfeledkezett erről a korosztályról, miután kiléptek a munkaerőpiacról, a társadalom peremére szorultak. Az igazgató rámutatott, a szervezet által működtetett klubtevékenységek során tapasztalta, hogy az öregek, ha egymás között vannak, nem is olyan öregek, ilyenkor akár játszanak vagy tornáznak is. Arra biztatta az időseket, hogy nyugdíjasan is legyenek aktív részesei a társadalomnak. Sajgó Balázs, a Caritas lelki igazgatója az élethez való hozzáállás sorsalakító szerepéről szólt. Mint mondta, találkozik idősekkel, akik csillogó szemmel, derűsen élik mindennapjaikat, holott ugyanannyi gondjuk van, mint bárki másnak. És olyanokkal is, akikből valósággal árad a panasz. – Az élethez való viszonyulásunkat próbáljuk meg átértékelni – hangzott a jó tanács. 

 

Fiatalos idősek, koravén fiatalok

Magunkról magunknak – ezt a címet adta tartalmas és igen érdekes előadásának dr. Bérczes Judit, aki az öregedésről mint az élethez tartozó természetes folyamat elfogadásának a jelentőségéről beszélt. Annak kapcsán, hogy ki számít idősnek, elmondta, az Egészségügyi Világszervezet a következőképpen határozza meg a különböző korosztályokat: 45-60 éves között középkorú, 60-75 éves között öregedő, 75-90 éves között öreg, 90 év fölött pedig aggastyán. – Ezzel szemben vannak koravén fiatalok és fiatalos idősek is, hiszen nem a szám szerinti életkor számít, hanem hogy ki hogyan érzi magát. Senki sem születik öregnek, hanem öreggé válunk, ami egy megállíthatatlan folyamat, és amely során önálló, vígan mozgó, korlátokat nem ismerő lényből másoktól függő, korlátozott mozgású lénnyé válunk. Kiéleződnek a tulajdonságaink, a jók és a rosszak egyaránt, a bizalmatlanból gyanakvó, a hallgatagból megkeseredett, a bőbeszédűből locsogó lesz, de érdekes, hogy valamiért hajlamosak vagyunk csak másokon észrevenni ezeket a változásokat. A folyamatot megállítani nem lehet, de elfogadhatóvá tenni igen. Időskorban is lehet teljes életet élni úgy, hogy jókedvűek és aktívak vagyunk – hangsúlyozta dr. Bérczes Judit. Hogy miként is lehet késleltetni az öregedést, leépülést, erre vonatkozóan az orvosnő számos megfontolandó jó tanáccsal szolgált. Például nagyon fontos odafigyelni a testi karbantartásra, a rendszeres mozgásra. A gyaloglás az egyik legkézenfekvőbb módszer erre, minden napra ki kell tűzni egy útvonalat, amit aznap az ember megtesz, de kocogni, tornázni is lehet. Egy kiadós gyaloglás igencsak feldobja az ember hangulatát. A testmozgás mellett az agyunk „tornáztatása” se szoruljon háttérbe, a keresztrejtvényfejtéstől az idegennyelv-, illetve verstanulásig bármi szóba jöhet. Bérczes doktornő továbbá arra buzdította a résztvevőket, engedjenek teret a hobbitevékenységeknek, használják ki, hogy jut idejük mindarra, amire esetleg fiatalabb korukban nem adódott alkalom. 

 

A tagadástól az elfogadásig

Előadásában dr. Bérczes Judit az öregedés különböző fázisaira is rávilágított. Mint mondta, első lépésben jelentkezhet a tagadás, amikor az egyénnek úgy tűnik, körülötte mindenki öregszik, kivéve őt magát. Ezt követi a düh, amikor a környezet azt tapasztalja, hogy az idős az élő fába is beleköt, holott csak kezd rádöbbenni, hogy már nem úgy mozog, ahogyan régebb, elfelejt dolgokat. Megjelenhet a félelem is, amikor az illető nem megy orvoshoz, nehogy felfedezzenek valami betegséget, majd bekövetkezhet egy depresszív állapot is, amikor bezárkózik a lakásba és tétlenül ülve várja, hogy még egy nap teljen el. Dr. Bérczes Judit szerint az a szerencsés, ha mindezek átélése után az idős ember eljut az utolsó fázisba, azaz az elfogadás állapotába, amikor élvezni tudja a nap minden percét, már nem érdekli, mások mit gondolnak, ha például piros szoknyát és sárga kalapot ölt magára, mert ő abban érzi jól magát. 

– Amíg élünk, előttünk az élet! Így tessék minden napot elkezdeni! – tanácsolta az orvosnő.