Időhíd

Tanácskozás a szívátültetés marosvásárhelyi kezdeteiről és a jövőbeli kilátásokról

Húsz évvel ezelőtt végezték az első szívátültetést Marosvásárhelyen, országos viszonylatban ez volt a második sikeres beavatkozás. Az évfordulóról a sürgősségi szív-érgyógyászati és transzplantációs intézet nemzetközi tudományos tanácskozással emlékezett meg. A Híd az idő felett című kétnapos rendezvényen, amelynek a Privo szálloda volt a helyszíne, a hazai szívsebészek mellett neves külföldi szakemberek vettek részt és tartottak előadást. Köztük volt Sarah Shunway minnesotai mellkas- és szívsebész professzor, dr. Norman E. Shunway, az első amerikai szívátültetést végző sebészprofesszor lánya.

A szimpóziumon magyarországi, németországi, horvátországi szakemberek számoltak be az előrehaladott szívelégtelenség különböző kezelési módszereiről, a gyermeken és felnőtteken végzett szívátültetések és más súlyos szívbetegségek kezelésének eredményeiről. Dr. Deac Radu professzor előadást tartott, és filmen is bemutatta az első Marosvásárhelyen végzett szívátültetést. 

A résztvevők az egészségügyi szaktárca képviselőivel közösen kerekasztal-beszélgetésen vitatták meg a gyermekszívgyógyászat és -szívsebészet jövőbeli teendőit. Két másik megbeszélésen a romániai és az európai transzplantáció jövőjéről vitáztak az ország egyetemi központjaiból, illetve a külföldről érkezett szakemberek. 

A tanácskozásról dr. Suciu Horaţiu professzort, a Marosvásárhelyi Sürgősségi Szív-érgyógyászati és Transzplantációs Intézet vezetőjét kérdeztem. 

– Ahogy a szimpózium programjából is kiderül, évfordulóra emlékeztünk. Húsz évvel ezelőtt, a Bukarestben végzett első szívátültetés után három héttel Marosvásárhelyen is új szívet kapott egy súlyos, halálközeli állapotban levő beteg, aki 17 évvel élte túl a műtétet. Rezidens orvosként a műtétet végző Deac Radu professzor segítőtársa voltam. Az operáció egy szép történet kezdetét jelentette, a meghosszabbított életek mellett a legnagyobb nyeresége egy olyan csapat kialakítása volt, amely sikerrel folytatja az elődök munkáját. Manapság az egyetlen központ vagyunk az országban, amely bármikor, a nap bármely időpontjában elvégzi a szívátültetést. Úgy érezzük, hogy a transzplantációnak egy folyamatos tevékenységnek kell lennie, ami egy állandó jelleggel készenlétben levő csapatot feltételez. Van egy főleg fiatal szakemberekből álló csoport, amely elmegy kioperálni a szervdonor szívét, a többiek az itthoni előkészületeket végzik, mert négy óra alatt már dobognia kell az átültetett szívnek. Ez odaadó, összehangolt munkát, 24 órás készenlétet jelent. A legnehezebb a csapatot megtartani az ismert romániai körülmények között, ami korántsem jelent egy teljesítményorientált rendszert. Ezért hívtam meg a magyar és horvát szakembereket, hogy bebizonyítsák: kiváló eredményeket lehet elérni olyan országokban is, amelyeknek a miénkhez hasonló volt a sorsuk.

– Hány szívátültetés helyszíne volt a marosvásárhelyi intézet, évente hány műtétet végeztek?

– Az elmúlt húsz évben 82-en kaptak új szívet, ez évi hat-hét átültetést jelent. Voltak időszakok, amikor tíz-tizenegy, máskor két-három műtétre volt lehetőségünk, két évig egyre sem, amikor nagyon nehéz helyzetben volt az intézet. Ez messze áll attól, amit szeretnénk, de mégis olyan teljesítményt jelent, amely rendkívül sok munkának az eredménye, miközben nagyon sokszor hiányzik a megértés azok részéről, akik az egészségügyet vezetik. Másrészt a páciensek sem mindig vannak tudatában annak, hogy milyen óriási erőfeszítést, áldozatot jelent egy szívátültetés megszervezése és lebonyolítása.

– Milyenek a transzplantált betegek életkilátásai?

– Van olyan betegünk, aki már húsz éve kapott más szívet, világviszonylatban negyvenéves túlélésre is van példa. A szívátültetés már nem a kísérleti állapotban van, egy jól kidolgozott módszertan szerint végezzük, és jól meghatározott helye van a szívsebészetben. 

– A klinika finanszírozása fedezi-e a költségeket?

– Sajnos nem, ahogy a külföldi kollégáktól hallottuk, az Egyesült Államokban 1,4 millió dollárt kap a klinika egy szívátültetésért, itt nálunk 23 ezer eurót, ami távol áll a valós összegtől, amibe kerül. Ennek a következménye, hogy a romániai kórházaknak nem érdekük, hogy szívátültetést végezzenek, hogy egyáltalán belekezdjenek ebbe a tevékenységbe. Az általános vélemény szerint növelni kell a transzplantációk és a szívátültetést végző klinikák számát, ehhez azonban nagyobb anyagi és egyéb támogatásra lenne szükség.

– Van-e elegendő szervdonor, ugyanis Románia nem tagja az Eurotransplantnak, ami tágabb lehetőségeket biztosít?

– A kettő együtt működik, ha növelhetjük a szívátültetések számát, akkor több lesz a donor. Jelenleg ezen a téren is érdektelenséggel kell számolni. Van bőven javítanivaló, ami csak egy tudományosan megalapozott, szervezett megközelítésben lehetséges. Ha nincs ilyen stratégia, akkor továbbra is egy helyben topogunk. 

– Nagyon súlyos beteg kapott legutoljára új szívet; hogyan történt?

– Két héttel ezelőtt egy nagyon súlyos állapotban levő, az intenzív terápián kezelt betegen hajtottuk végre az átültetést, az állapota stabil, de valószínű hosszabb lesz a felépülése.

– A tanácskozás díszvendége volt dr. Sarah Shunway professzor asszony a Minnesotai Egyetemről, úgy hallottam, hogy érdekes előadást tartott. 

– Ő egy élő legenda, nemcsak azért, mert jó szívsebész, hanem a neve miatt is, hiszen az édesapja dr. Norman E. Shunway professzor, a modern szívsebészet megalapítója és tudományos alapokra helyezője. Nagy elismerésnek érezzük, hogy lánya az Egyesült Államokból ellátogatott hozzánk, és értékelte a munkánkat.