Huszonharmadszor a városépítő emlékére

Dr. Kikeli Pál István orvosprofesszoré az idei Bernády-emlékplakett

A marosvásárhelyi kultúremberek és a kreativitásukat szívesen megmutató diákok számára október vége évről évre Bernády György szellemiségét idézi. A világjárvány tavaly ellehetetlenítette a városépítő polgármester tiszteletére szervezett, többnapos rendezvénysorozatot, idén – ha az eredeti forgatókönyv átírásával, bizonyos programpontokat összevonva is – létjogosultságot kapott a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány 23. ünnepi programsorozata. 

Az együttlét csütörtökön délután a korábbi ünnepségek zárógálájának kiemelt mozzanatával, a Bernády-emlékplakett átadásával kezdődött a Bernády Házban. A – járványügyi előírások szerinti – telt házas közönséget Nagy Miklós Kund, a szervező alapítvány kuratóriumának alelnöke, majd Borbély László kuratóriumi elnök köszöntötte. 

Borbély László elismerte, hogy minden évben felmerül benne a kérdés, tudnak-e újat mondani a Bernády Napok alkalmával a nagyérdeműnek.

– Rájöttem, hogy mióta ezt a rendezvénysorozatot szervezzük, felnőtt egy nemzedék, a húsz-huszonhárom éve születettek és a még fiatalabbak számára pedig van mit üzenni. A Bernády Napokat ezért is folytatni kell, és csak együtt lehet folytatni – szögezte le a kuratóriumi elnök, majd annak a hajdani 38 éves fiatalembernek az alakját idézte fel, akinek 1902-ben közfelkiáltással szavazott bizalmat Marosvásárhely helyi tanácsa, és aki ígéretéhez híven egy új várost épített.

– Két év alatt építette fel a Városházát, kevesebb mint két év alatt, 110 évvel ezelőtt a közművelődési palotát, a Kultúrpalotát. Elképzelte a teret, ahova egy vigadót és egy színházat álmodott, de közbeszólt az első világháború. Bernády makacs, csökönyös ember volt. Minden reggel 6 órakor beült a fiákerbe, és végigjárta az építőtelepeket, 8 órakor pedig már kérdőre is vonta a hivatalnokokat, ha valahol nem működtek a dolgok. 110 év után mit mondhatunk? Elsősorban azt, hogy aggódunk, mert nem gondoltuk volna, hogy egy vírus ennyire megváltoztatja az életünket. De megyünk előre. Van egy új városvezetésünk, van egy Bethlen-szobrunk, remélhetőleg hamarosan egy Sütő András-szobrunk is lesz, és még annyi minden van, amit együtt kell elterveznünk és megvalósítanunk. Marosvásárhelyen mindig voltak, vannak és lesznek olyan kitűnő emberek, akik nagyon sokat tettek, tesznek a városért – hangsúlyozta Borbély László, majd újra Nagy Miklós Kundnak adta át a szót, aki a Bernády-emlékplakett új tulajdonosának öt és fél évtizedes munkásságát méltatta.

A teljességre törekvő újító 

Az idei kitüntetést dr. Kikeli Pál István orvosprofesszornak, nyugalmazott belgyógyász, kardiológus főorvosnak ítélte oda a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriuma. Gazdag életpályáját a laudáló az „Erdély Hippokratészének” is nevezett polihisztor, Pápai Páriz Ferenc vezérlőelvével hozta összefüggésbe, akinek a nevét viselő emlékdíjat prof. dr. Kikeli Pál István 2013-ban vehette át.

„… több mint fél évszázados, kitartó gyógyító és oktató pályája során úgy próbált »békességet teremteni magának és másoknak«, hogy nem hagyta, hogy a külső körülmények kényszere a céljaitól eltántorítsa. (…) 1962-től, mióta a szatmárnémeti születésű fiatalember sikerrel felvételizett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre, sok minden történt ebben a városban, nyilván Kikeli professzor életében is, több sikertörténet az ő nevéhez is köthető. Úgy vált elkötelezett lokálpatriótává, köztiszteletnek örvendő személyiséggé, hogy országos és nemzetközi viszonylatban is egyre ismertebbé lett. Ismereteit, gyakorlati tapasztalatát folyamatosan gazdagító, az orvostudományok újdonságaira mindig nyitott doktorként, az informatika vívmányait sikerrel alkalmazó kutatóként, sokoldalú egyetemi tanárként, fontos könyvek, tudományos közlemények szerzőjeként, intézményalapítóként, menedzserként, miniszteri tanácsosként, közösségi feladatvállalóként, kultúrapártolóként, a honi magyarság következetes szószólójaként. (…) Mindenben teljességre törekszik, és kerek egészként szemléli az életjelenségeket. (…) Az általa létesített Procardiában együtt dolgozik kardiológus, családorvos, laboros, kinetoterapeuta, pszichológus, szociális munkás, így valósul meg a diagnózis, a prevenció, a gyógyítás és a rehabilitáció szerves folyamata. (…) A mai nyugalmazott, de továbbra is nyughatatlan, szakmailag jelenleg is fiatalosan aktív professzor legtöbbször olyan újszerű dolgok bevezetését kezdeményezte, amelyek eleve kiváltották a becsontosodott szelleműek ellenállását. Ő azonban kitartott elképzelései, meggyőződése mellett. És végül általában neki lett igaza” – hallhattuk a méltatótól, aki prof. dr. Kikeli sikerei közül egyebek mellett az itthon és külföldön is elismert marosvásárhelyi rehabilitációs központot, a prevenciós erőfeszítéseket, a lakosság egészségi állapotának felmérését emelte ki, majd olyan kezdeményezésekre is kitért, mint a 100 méter az egészségért mozgalom, a Szívnapok és az Egészségforgatag, emellett a kitüntetettnek A családorvoslás alapjai című, az orvos – beteg közötti partnerség erősítését bátorító kötetéről is említést tett. A méltatás végén Nagy Miklós Kund Kikeli doktor kultúrát szolgáló megvalósításairól, a Bolyai utcai Bolyai–Gauss Dokumentációs Központról és könyvesboltról, a Téka Rotary Klub tevékenységeiben való részvételről, valamint a Pro Cultura díj létrehozásának ötletéről is szólt. 

A kitüntetett a Mindenhatónak, a Kós Károly-szellemiséget átörökítő szüleinek, feleségének, gyermekeinek, távolba mutató mentorainak és munkatársainak, tanítványainak mondott köszönetet az elismerésért, ami meggyőződése szerint nemcsak őt illeti meg, hanem mindazokat, akik őt életútján vezették, támogatták.

Xantus Géza fényvilága

Az est második részében a művészeté volt a főszerep. Miután Kardos Margit brácsaművész Bach-muzsikával töltötte be a termet, Nagy Miklós Kund Xantus Géza csíkszeredai festőművész Fénykereső című tárlatát ajánlotta az egybegyűltek figyelmébe. 

Xantus Géza nem először állít ki a Bernády Házban, most viszont – egy album kiadásával ösztönzött, erőteljes munkafolyamat során született – legújabb képeit hozta el Marosvásárhelyre. 

– Ég és föld közötti világ az, amit az ő különleges, transzcendentális módján, a szakrális világ szellemében próbál továbbadni. Transzparenciás technikája van, műveit az áttetszőség jellemzi. Ha megnézzük ezeket a meleg, visszafogott, már-már pasztell színvilágú képeket, mindeniken mozgást látunk, és az a benyomásunk támad, hogy megszűnt a gravitáció. Abban az álomszerű világban, amit Xantus Géza elénk varázsol, a fény felé lebegnek az emberek, a távolba vagy valamilyen belső tájba haladnak, vagy az ég felé vonzza őket a hitük – mondta a méltató, a művészeti album előszavának szerzője. A továbbiakban Nagy Miklós Kund arra hívta fel a figyelmet, hogy a festőművész eredetileg a lelkészi pályára készült, el is végezte a teológia szakot a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, de az alkotói tehetség korán feltört belőle, így már az egyetemi időszakban festett, rajzolt, plasztikákat készített. Az üvegfestészettől a bronzszobrászatig, a grafikától a hatalmas kompozíciókig megannyi területen bizonyító művész hamarabb vált ismertté a magyar fővárosban, mint itthon. Festészeti tudását római tanulmányai alatt tökéletesítette, ezt követően tehetségét a Premio Internazionale Beato Angelico nemzetközi díjjal ismerték el. 

A méltató két nagyobb kompozíciót emelt ki a galéria falain sorakozó műremekek közül, majd így összegzett: 

– Ezt a piktúrát nem tudatilag, hanem lelkileg, befelé fordulva kell megközelíteni.

A rendezvény utolsó mozzanatában Sarány István, a Hargita Népe című csíkszeredai lap főszerkesztője szólt a tárlatnyitó alkalmából három nyelven – magyarul, románul és angolul – kiadott albumról, amelynek szerkesztője, gondozója volt. 

– A külcsínt sikerült a belbecshez igazítani. Ehhez kellett a művész, aki pályafutásának talán egyik legtermékenyebb, ugyanakkor legizgalmasabb időszakát éli, és kellettek az új művek, amelyek jellegzetesen Xantus Gézásak, mégis mindig újat sugallnak. Kellett hozzá egy éles szemmel, éles elmével és a művészetek iránti empátiával megáldott tanulmányszerző, aki érti és érzi Xantus Géza művészetét, megtalálja az összefüggéseket azzal a közeggel, környezettel, amelyben a művek születtek, meglátja a művész által követett fényt, és ő maga is abba az irányba tart, abba az irányba vezeti az olvasót – mondta Sarány István, majd a képanyag és a szöveg egységét emelte ki, ami az albumot önálló műalkotássá teszi, végül az értékes kiadvány megszületésében részt vállaló munkatársaknak mondott köszönetet.