Húszéves a Szászrégen és Vidéke

Családias, bensőséges hangulatban zajlott

március 26-án, kedden délután a radnótfájai református kistemplomban a Szászrégen és Vidéke helyi kiadvány megjelenésének 20. évfordulójára szervezett ünnepség. A rendezvényt Fábián András főszerkesztő szervezte. 

Jó volt látni, hogy nagyon sokan eljöttek, mindazok, akik az évek során valamilyen módon támogatták a lap megjelenését, írásaikkal, tanácsokkal, anyagilag vagy csak egyszerűen úgy, hogy hűséges olvasói voltak. Nem kétséges, hogy kezdettől fogva napjainkig a szászrégeni és a környékbeli községek magyarságának jelentős fórumává vált a kiadvány. Szászrégenben a kommunista rendszer előtt is jelentek meg hasonló jellegű lapok. Ezt a több évtizedes hagyományt követve a Szászrégen és Vidéke a kezdetektől felvállalta, hogy az olvasók elé tárja a város mindennapi gondjait, fórumot teremtve, lehetőséget kínálva mindenkinek a véleménynyilvánításra. Ugyanígy teret ad a múlt eseményeinek is. Olyan eredeti – máshol nem közölt – történetek jelentek meg hasábjain, mint például a szászrégeni katonai repülőtér bombázása a második világháborúban, vagy a Don-kanyart megjárt helybeli katonák visszaemlékezései, és sok más történet a múltról, amelyek nemcsak a szászrégeniek, hanem az erdélyi magyar közösség emlékezettárát is gazdagították. A lap jól tükrözi a szászrégeni és a környékbeli magyar egyházi és kulturális életet. 

Fábián András főszerkesztő – a diák színjátszók irányítója – igazi dramatizált narrációval tekintett vissza a múltra. Az egykori ötletgazda és a szerkesztők gondolatait idézve szólt a kezdeti lépésekről, majd betekinthettünk a lap történetének mozzanataiba. Hallhattuk, hogy az idők során miként csatlakoztak többen a szerkesztők köréhez, hogyan szélesedett ki a lap tartalma, kínálata, s arról is beszámolt, hogy a piacgazdálkodás kegyetlen világában miként küzdöttek a fennmaradásért. Hogy 20 éve léteznek, és a közösséget szolgálják, több olyan helyi értelmiséginek is köszönhető, akik a mai napig szívügyüknek tekintik fenntartani a lapot, cikkekkel jelentkezni, véleményt formálni, egyszóval vállalni azt a közösségi életet, amely összetartó erőként hat a város magyarságának életében. Többen voltak olyanok, akik a 20 év alatt nemcsak a lap, hanem a város magyarságának az életében is meghatározó szerepet vállaltak a maguk szakterületén, tanárként, politikusként, vállalkozóként, képzőművészként, vagy egyszerűen a közélet iránt érdeklődőként publikáltak, és akik sajnos már nincsenek közöttünk. Róluk is megemlékeztek. S az egykori szerkesztők, támogatók közül sokan eljöttek a rendezvényre. 

Jó volt látni, hallani, hogy van folytatás, jövő, mivel sok fiatal is volt a rendezvényen. Reményt keltő az is, hogy Fülöp Bernadett személyében fiatal egyetemista vállalta fel, hogy folytatja a lapirányítási munkát Fábián András mellett. A műsort színesítették a Népszínház Kemény János Társulata ifjúsági csoportjának tagjai: Antal Szilárd és Szabolcs, Sándor Tihamér, Bartis Nereman Andrea, Nagy Erika, Baróti Barbara, Sükösd Anita közép- és általános iskolás diákok is, akik az egykori közreműködők vagy a lapban közlők gondolatait tolmácsolták. A hangulatot emelkedettebbé tette zenével, énekkel Géczi Jancsi és Bondor Anna Renáta, utóbbi a marosvásárhelyi Művészeti Líceum canto szakos diákja. 

A múltidézést követően a lapot és szerkesztőit köszöntők szólaltak fel. Elsőként Csernátoni József volt főszerkesztő adott hangot annak, hogy a lap ma is büszkén vállalja fel, amit 20 évvel ezelőtt a zászlajára tűzött: hogy a szászrégeni magyarság erős szellemi vára legyen. Adorjáni László alapító tag, ötletgazda is köszöntötte a jelenlevőket, és megköszönte a jelenlegi főszerkesztőnek, a csapatnak a munkáját. Márk Endre alpolgármester arról biztosította a lap munkatársait, hogy az RMDSZ és az önkormányzat megtesz mindent annak érdekében, hogy továbbra is megjelenjen az újság. Nemcsak „szakmai kötelességből”, hanem azért is, mert édesapja oszlopos tagja volt a szászrégeni magyar közösségnek, a lap munkatársa is, és nagyszülei is jelen voltak az egykori szászrégeni kulturális életben, így erkölcsi kötelessége a lap mellett állni. Menyei Ildikó, a  Humana Regun Egyesület elnöke is köszöntötte a szerkesztőket, és megköszönte a kitartó munkájukat. A „nagy testvér”, a Nép-újság képviseletében Karácsonyi Zsigmond főszerkesztő és Vajda György, a lap és ezen belül a Szászrégeni Népújság szerkesztője is felszólalt, hangot adva annak, hogy azonosulva a Szászrégen és Vidéke küldetésével, továbbra is kitartunk és támogatjuk a megjelenést, hiszen mindkét lap ugyanazt a célt, olvasóközönséget, közösséget szolgálja. 

A szervezők a jelenlevőknek egy-egy emléklapot kézbesítettek, s hogy jó hangulatban zárják a rendezvényt, ennek segítségével tombolán is részt lehetett venni, s a szerencsésebbek – a szokástól eltérően ezúttal nem az ünnepelt, hanem a jelenlevők, az olvasóközönség – ajándékkal távozhattak. De tulajdonképpen a szászrégeni közösség – és nem csak – számára az igazi ajándék az, hogy megjelenhet a Szászrégen és Vidéke, amelynek a Népújság nevében is hosszú életet kívánunk! (erdélyi)