Húszéves a Szászrégen és Vidéke

Március 26-án, kedden 18 órától a radnótfáji kis templomban

ünnepli fennállása 20. évfordulóját a Szászrégen és Vidéke havilap, amely a Népújság „kis testvéreként” igyekszik tükrözni mindazt, ami a Felső-Maros menti városban és a környékbeli településeken történik, ugyanakkor több múltidéző írással is erősíti olvasói együvé tartozását, identitástudatát. A jubileumi évforduló kapcsán beszélgettünk Fábián András főszerkesztővel.

– Tudomásom szerint a Szászrégen és Vidéke születésnapja egyfajta újraindulás volt, hiszen a városban nagy hagyománya van a lapkiadásnak.

– Szászrégenben 1975-ig rendszeresen jelent meg helyi lap, majd a kommunista szigorítások miatt beszüntették a kiadványt. Ha még jobban visszamegyünk az időben, elmondhatom, hogy az első magyar helyi újság az 1886-ban megjelent Havasalja volt, majd ezt követte a Szászrégeni Lapok, a Régenvidék, a Marosvölgy, a Közérdek, a Jelen, a Heti Hírek, a Tükör és a Régeni Hírlap. Az első német nyelvű hetilap, a Sachsisch-Regener Wochenblatt 1894-ben jelent meg, majd Sächsichs-Regener Nachrichten (szászrégeni hírek), Sportblatt (sportlap) és Maskenspiegel (az álarcok tükre) címmel adtak ki újságot. Román nyelven 1923-tól jelennek meg lapok, az első a Glasul poporului volt, majd 1945-ig még hét kiadvány került az olvasók kezébe.

– Hogyan született meg a Szászrégen és Vidéke?

– 1999 márciusában néhány lelkes szászrégeni értelmiségi úgy döntött, hogy folytatja ezt a hagyományt, ezért indította el a lapot. A Szászrégen és Vidéke 1999 márciusában látott napvilágot, egy csoport kezdeményezésére. Az alapító tagok között volt Pakó Benedek római katolikus plébános, Márk Endre, a szászrégeni RMDSZ akkori elnöke, Bíró Donát tanár, Darvas Ignác tanár, Kunsági István tanár, dr. Blága József orvos, Bartha József holtmarosi lelkész, Böjte Lídia tanárnő, a Kemény János Művelődési Társaság elnöke, Adorjáni László ötletgazda, gazdasági ügyintéző, Madaras Péter, a Kolping Családi Társulás elnöke és a lap első főszerkesztője, Csernátoni József tanár. Az első lapszámba a következők írtak: Demeter József lelkipásztor, Pakó Benedek plébános, Bíró Donát helytörténész, Darvas Ignác, Csernátoni József, Böjte Lídia, a disznajói Csősz Irma, Kunsági István, dr. Blága József, Bartha József lp., Samu Pál tanár, Jenei Árpád, Nemes Árpád lelkész, Bozsoki Zoltán, dr. Horváth Erzsébet, Demeter Judit könyvtáros, Bara Zoltán plébános, Muresan Márton plébános, Geréb Marika diák, dr. Iszlai Árpád, Magyar Klára, akik nemcsak lapszerkesztőkként, hanem közösségünk elismert személyiségeiként is jelen voltak és vannak a közéletben. 1999 júliusától szerkesztőbizottsága is van a lapnak. Csernátoni József vállalta a főszerkesztőséget, a tagok dr. Blága József, Bíró Donát, Böjte Lídia, Darvas Ignác, Kunsági István voltak.

– Mi a lap politikája?

– A Szászrégen és Vidéke legfontosabb célkitűzése, hogy ökumenikus szellemben ápoljuk kultúránkat, hagyományainkat, ismereteket közölve olvasóinkkal, ami az adott tájegység közösségi értékeit, szellemiségét erősíti, segíti múltunk, jelenünk megértését és támpontot ad a jövő tervezésére. Nagy hangsúlyt fektetünk a szülőföldszeretetre, Szászrégen és környéke értékeinek, hagyományainak megismertetésére. Mindezek mellett teret biztosítunk a fiatal, tehetséges alkotók írásainak, de nyitottak vagyunk bárki irányába, aki közölni akar, szívügyének tekinti a fenti célkitűzések megvalósítását. Az induláskor nagyon vegyes volt az olvasótáborunk, ma az idősebb korosztály a célközönségünk. Az is igaz, hogy elég nehéz felvenni a harcot az internettel, amit leginkább a fiatalok használnak. Mi igyekszünk az egyházak és az RMDSZ segítségével terjeszteni nyomtatott újságunkat. A lap előkészületi munkáit a Népújságnál végzik, a nyomtatást az Ansid nyomda vállalta fel. Jelenleg 500 példányszámban jelenünk meg.

– Kik szerkesztik jelenleg a lapot?

– Szerkesztőbizottsági tagokként Balla Árpád plébános, Fülöp Bernadett egyetemista, Kiss-Miki Melinda tanárnő, Nagy F. Atilla történelemtanár, Nemes Árpád nyugalmazott lelkész, Szabó Antal-Lóránd és Székely Rozália történelemtanár segítenek a munkában. 

– Tekintettel arra, hogy időszakos kiadványról van szó, nem könnyű összehangolni a szerkesztői munkát.

– Igen, és az, ami talán minden szerkesztőségben előfordul és mindig gondot okoz: hogy nem kapjuk meg időben a cikkeket, és az utóbbi időben egyre kevesebb a kiadáshoz szükséges pénz. S ha már itt tartunk, meg kell említenem, hogy az évek során számos magánszemély és alapítvány támogatott, köztük az Illyés Közalapítvány, a Wass Albert Alapítvány, az EMKE, a Communitas Alapítvány, a magyarországi Szülőföld Alap, Pakó Benedek kanonok, gróf Wass Endre, dr. Úry Előd, és kisebb összegekkel szászrégeni vállalkozók. Az utóbbi években nagyobb támogatást kaptunk a magyarrégeni 37-es számú Koós Ferenc cserkészcsapattól, a szászrégeni Prodplant Kft.-től és annak tulajdonosától, Szakács Csaba mérnöktől. Nagy köszönet jár Madaras Péternek, aki előkészíti pályázatainkat. Annak ellenére, hogy nem dúskáltunk az anyagiakban, jóakaróknak köszönhetően sikerült megérnünk a 20. évfordulót.

– Néhány szót a jövőről…

– Kitartunk. Talán több lelkesedés kellene az összes szerkesztőségi tag részéről. Talán jó lenne, ha havonta szerkesztőségi gyűlést tartanánk, de mivel időszakos kiadványról van szó, és nem szerződésesek az alkalmazottaink, nagyon nehéz – a tagok elfoglaltsága miatt – összehangolni a munkát. Szeretnénk még több települést bevonni, és külső munkatársakat megbízni a tudósítással. Várjuk a fiatalok támogatását, jelentkezését, mert remélem, hogy a 30. születésnapot is megérjük.