A hűség jegyében
2011-08-05 12:09:21
- Bölöni Domokos
Húsz évvel ezelőtti újraalakulása óta a Kemény Zsigmond Társaság tevékenységében nem voltak bántó szinkópák, megszakítások, inaktív idősza-kok. Ez ennek a két évtizednek elvitathatatlan érdeme, „tisztikarának” műve.
Egy kilenctagú bizottság dolgozta ki az alapszabályokat, a felterjesztést 1876 októberében hagyta jóvá a belügyminisztérium. Az alakuló ülést 1877. június 3-án tartották, a 27 alapító tag elnöknek báró Apor Károlyt, alelnöknek Knöpfler Vilmost, titkárnak Tolnai Lajost választotta. 1878-ban a Társaságnak már 77 rendes és 79 pártoló tagja volt. Az akkori kulturális igények tükrében ez nagy teljesítmény, úgy tűnik, a szellemi élet „derítésére” most már tényleg megérett az idő. * Húsz évvel ezelőtti újraalakulása óta a Kemény Zsigmond Társaság tevékenységében nem voltak bántó szinkópák, megszakítások, inaktív idősza-kok. Ez ennek a két évtizednek elvitathatatlan érdeme, „tisztikarának” műve. Minden egyéb megítélés és nézőpont kérdése. (Csíky Boldizsár, a KZST elnöke) * Szívesen gondolunk arra, hogy a KZST 1990-es újraalapítása ugyancsak egyfajta hiányérzetre adott válaszként értelmezhető: a hosszú idő után megint polgárjogot nyert valódi tudásban és valódi esztétikumban rejlő öröm közös megélése, az öröm közösséget összekovácsoló ereje. (Haller Béla, a Castellum Alapítvány elnöke) * A KZST szelleme – nem csak a marosvásárhelyi, hanem egyáltalán a romániai magyar irodalmi életben – egy időre jégpáncél alá kerül, s a tetszhalálból jószerével akkor támad fel, amikor 1973-ban Marosi Ildikó gondozásában megjelenik a Társaság Sényi László, illetve Miskolczy Dezső orvosprofesszor által megőrzött, majd a Teleki Tékához tartozó Bolyai Könyvtár állományában elhelyezett iratanyaga. (...) Feltárta azokat a kapcsolatokat, amelyeket a KZST csatornáin át az erdélyi magyar irodalom és közönség a kortárs magyar irodalom pódiumain megjelenő nagyjaival – Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Mécs László, Sík Sándor, Benedek Marcell, Várkonyi Hildebrand –, s rajtuk keresztül az egyetemes magyar irodalommal ápolt. Ugyanakkor felelevenítette azt a szellemet, amellyel a Társaság az antiszemitizmus előretörésének idején a faji diszkriminációval szembeszállva, pódiumán látta vendégül Gábor Istvánt, Brassai Viktort, Zeno Vanceát, a színművész Kovács Györgyöt, s amelynek kifejezéseként Sényi László magántitkáraként védelmet próbált nyújtani Salamon Ernőnek. (Dávid Gyula) * „Alakulás volt-e az 1990. október 30-i aktus, vagy újraalakulás?” – tette fel a kérdést Oláh Tibor megnyitóbeszédében. Viselhetjük-e teljes joggal a patinás nevet? Tekinthetjük-e magunkat a nagy elődök jogos örököseinek? – tesszük fel a kérdést ma, húsz év után. Ha visszatekintünk az eltelt évekre, nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, nem hoztunk szégyent a nevünkre. S a kérdésre igennel válaszolhatunk. Igen, mert más formában, más eszközökkel, de a hagyomány iránti hűség jegyében ugyanazt a célt szolgáltuk, a hazai és egyetemes kultúra értékeinek közvetítését, szűkebb és tágabb pátriánk alkotói eredményeinek felmutatását, közösségünk épülésére. (Fülöp Géza, a KZST főtitkára) * KZST 1991–2011. Ünnepi kiadvány a Kemény Zsigmond Társaság újraalapításának XX. évfordulója alkalmából
