Hűség

Utolsó évét tölti a fehéregyházi óvodában Volkán Katalin óvónő, aki 39 éven át tanította az alapismeretekre, játszani és készítette fel az iskolára a fehéregyházi óvodásokat. Marosvásárhelyen végezte a képzőt, az első évet Gógánban töltötte, s négy évtizede oktatja ritkán tapasztalt hűséggel a fehéregyházi magyar kisgyermekeket. Kezdetben 47-tel foglalkozott, ma 15-en vannak beiratkozva. Élénk, ügyesen szavaló, szépen énekelő gyermekek, nagy lelkesedéssel játszanak, és elkészült a kézügyességüket bizonyító anyák napi ajándék is.

 – Csodálatos volt ez a 39 év, pedig nem óvónőnek, hanem táncosnőnek készültem. Aztán nagyon megszerettem a gyermekek között, és ma azt gondolom, hogy az egyik legszebb mesterség az enyém. Az elmúlt évek alatt megismertem minden helybeli családot, hiszen a szülők többségének is én voltam az óvónője. Biztatnak is reggelente, hogy ne menjek még nyugdíjba. Néhányszor gondoltam arra, hogy munkahelyet változtatok, de aztán erősebbnek bizonyult a meggyőződés, hogy a határvédő szerepet vállalni kell. Az sem volt mellékes, hogy a szülők jóban-rosszban mellettem álltak. Ha sikerült volna napközi otthonná alakítani az óvodát, talán több gyermek járna ma is hozzánk. Ha jobban összefogott volna mindenki az óvoda érdekében, akkor újabb bútorzat a termekben, jobban felszerelt játszótér lenne az udvaron. 

Ennek ellenére minden nap egy szép eseményként kerül be a szívem emlékkönyvébe. Amikor felmerült, hogy Segesváron, ahonnan ingázom, könnyebb lenne, mindig visszatartott, hogy a fehéregyházi gyermekeknek és szülőknek szükségük van rám, és ma úgy érzem, hogy jól döntöttem.

Volkán Katalin szavait Izel Marinela, az óvodát irányító pedagógus egészíti ki. 74 gyermek jár a két épületben működő négy csoportba, 59-en a román, 15-en a magyar tagozatra. Tanítványaik szép eredményeket értek el a különböző versenyeken, vetélkedőkön, mind a román, mind a magyar gyermekek elsősorban a mesemondásban jeleskedtek, de a versmondásban is nyertek díjakat az óvónő nagycsoportosai.