Hunok a besenyői tónál, most már sokadjára

Sepsibesenyőn gyűltek össze Csaba tengrikút kagánjai és azok népei augusztus 5-11. között az immár hagyományossá vált hun táborba. A digitálisan detoxikáló tábor minden hun táborozónak két fontos teendőjére hívta fel a figyelmét: arra, hogy feladatunk jobbá tenni a világot, és  tisztelni azt, aki értünk dolgozik. 

A vasárnapi érkezéskor négy kagán, Csongor, Róbert, Zétény és Zoltán  választotta ki a szálláshelyeket és kezdett táborépítésbe. A lakósátrak felhúzása után mindenki „kikötötte a lovát”, amit a tábor ideje alatt – főleg éjjel – az egész népnek őriznie kellett. Másnap reggel, a rovásoktatás előtt a hun táboros énekeskönyv két – lassan  a tábor indulójává váló – dalával melegítettük be  hangszálainkat. Az első a besenyői tóról és az ottani sátorozásról szól, a másik az Örökségünk című dal, aminek Itt vagyunk ismét, most már sokadjára kezdetű sorait a régi táborozók a találkozás örömével énekelték együtt. 

A tábor első vendégei, a Zöld Nap egyesület tagjai, a hulladékgyűjtés  módjáról és a komposztálásról tartottak előadást a  résztvevőknek. A Ráduly Attila elnök által elmondottakról egy kérdőívet is kitöltöttek, majd Derzsi Katalin egy orosz, egy spanyol és egy örmény önkéntes segítségével a hatágú fonás rejtelmeibe avatta be az érdeklődőket. Szerdán az Óriáspincetetőt mászta meg a csapat, az emlékhelyen a székely nép történelmével ismerkedhettek meg a „hunok”. Az út porát a besenyői tóban lemosva Both László és felesége táncoktatásán rophatták a táncot a táncos lábúak.

Csütörtökön, a métabajnokság befejeztével után a kálnoki Recsenyédi testvérek lovas íjász bemutatóját várta mindenki. Ezúttal Hunor  nagy meglepetéssel készült, ugyanis lovas íjász edzést tartott a tábor 15 résztvevőjének. A bátor jelentkezők megtapasztalhatták, hogy mit jelent a kemény munka, a kitartás, hiszen azokat a mozdulatokat, amiket Hunor és Hanna oly könnyedén bemutattak, nem is volt olyan könnyű megismételni. Az edzés után került sor a bemutatóra, ami, mint mindig, most is lenyűgözte a táborozókat. 

Nemezelés, számháború, hun foci szerepelt a pénteki nap programjában, de a főszerepet egyértelműen a vízi vetélkedők képezték. Vízben szaladásban, kötélhúzásban, házilag készített vitorlás hajó gyorsasági versenyében, vízi virtuskodásban mérték össze erejüket a kagánok népei. A nap és a tábor utolsó nagy próbája, az önbizalomerősítő mutatvány a kötélhídon való átkelés volt.  Este a  kiértékelőn kiderült, hogy minden kagán és népe nyert valamilyen vetélkedőn, de az igazi nyertes  az a hun, akinek önmagát, önmaga kívánságait, kísértéseit sikerült legyőznie. A tábor végére mindenkiben tudatosult, hogy mindannyiunk igazi versenytársa a régi énje, a tegnapi önmaga. Minden nap egy lépést kell tennünk előre, a magasabb szint felé, mert így tudjuk a feladatunkat igazán betölteni. Az sem mellékes eredménye a tábornak, hogy sokan megtanultak róni, vagy, aki tudta, gyakorolhatta a rovásírást.

Hálásak vagyunk mindenkinek, aki segített abban, hogy a hun tábor ebben az évben is megvalósuljon, köszönet a sok jó szóért, a biztatásért és az értünk mondott imákért,  a kétkezi munkáért a felügyelőknek és a szakácsnőknek. Köszönet azoknak, akik anyagiakkal segítették a létrejöttét, kiemelten a Magyar Kormány Bethlen Gábor Alapjának a támogatást.

Bardócz Csaba lelkipásztor