Humor és bátorság, meggyőző gondolatok

• 2012-10-19 14:34:24

• Rózsa Mária

Proust óta tudjuk és tapasztaljuk, hogy az illatok milyen elemi erővel hatnak az emberre, az emlékek felidézésére.

Proust óta tudjuk és tapasztaljuk, hogy az illatok milyen elemi erővel hatnak az emberre, az emlékek felidézésére.

Ajándékba kaptam a könyvet, és a nyáron kedvenc olvasmányommá vált. Azóta is jó érzés tölt el, ha belelapozok. A szerzőnek több könyve ismert a magyar könyvpiacon, ez a legutóbbi a Helikon könyvkiadónál jelent meg, és bizonyára újabbak is követik. Egy nagy írócsalád – Bródy Sándor és Hunyady Sándor – nyomdokain haladó unoka, illetve unokaöcs majd negyven írása az illatokról, amelyek világjáró élete során megérintették, és melyekhez a magyar költészet legszebb sorait, régieket és újakat társíthatott.

Különös könyv, de nem bizarr, hanem valóságélményből táplálkozó, intelligens, szórakoztató és vonzó olvasmány. Bródy Sándor unokája budapesti gyermekkora után 15 évesen utazott Amerikába, olyan nagypolgári jólétből és környezetből, amelyben nem volt ritka vendég Csortos Gyula és Bajor Gizi. Anyja Pollatschek Lilly festőművész, apja a magyar lóversenysport és gabonakereskedelem szakembere. Családtagjai Hunyady Sándor, Gábor Dénes Nobel-díjas fizikus, Bródy Imre, a kriptongázas izzó feltalálója. A Princetoni Egyetemen tanult, kínai nyelvből, történelemből és filozófiából diplomázott, aztán a világhírű Young and Rubicon reklámcég munkatársa lett, és ennek nyomán 34 évig a szakma vezéralakja. Mindezek mellett hűséges marad Magyarországhoz és családja írói hírnevéhez kiváló könyveivel. A Hét évtized illatainak egyes fejezetei részint önéletrajzi írások, részint az illatok érzékelésének eddig felderíthetetlen rejtélyes pillanatai, mindenütt a magyar költészet vagy a világirodalom gyönyörű verssoraival párosítva.

A legelhanyagoltabb érzékszervünk az orrunk… – ez az indítás, az orr fontossága, mondván, hogy az orra emlékezteti leginkább arra, amit megélt. Alexander Brody túl van ekkor a hetvenedik életévén. „A szagok gyermekkorunktól kezdve kísérnek bennünket. Elraktározzuk őket, és nem csupán könnyedén fel tudjuk ismerni a libasült illatát, hanem ez az illat egy húsz évvel ezelőtti karácsony emlékét is képes visszaidézni.”

E sorok írójával is megtörtént, hogy a családban egy hároméves kisfiúról mesélték, mindent megszagol, mielőtt megenné. Megkérdeztem tőle, ugyan miért szagolgatja a süteményt vagy a gyümölcsöt? Nevetgélt erre, de látszott, hogy tudatosan teszi. Ismerkedik az illatokkal, a szagokkal, elraktározza, esetleg később egyeseket elutasít, ha nem tetszik neki. Valószínű így élhetünk át majdan csodálatos pillanatokat vagy megundorodhatunk valamitől, ha valaha kellemetlen esemény társult hozzá. Proust
„madeleine” történetét a francia irodalom, de a világirodalom sokat emlegetett epizódjának is tudjuk, valóságos illatélményt nyújt, felidézi az otthon, a konyha melegét,a sütőből áradó illatot, vagy az ünnepi asztalok frissen vasalt damasztabroszának tisztaságszagát, a teázáshoz kínált omlós, vaníliás aprósütemény ízét. Szó esik a jellegzetes férfikölnik, a Moustache vagy az erős levendula (English Lavender) hagyományáról, amire Jékely Zoltán verse rímel: „Ki mondja meg, hogy mi lesz az illatoddal? Én nem hiszem, hogy eltűnik veled…”. Áprily, Jékely nemegyszer keretezi a könyv fejezeteit.

Találkozunk Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Juhász Gyula, Ady Endre, Heltai Jenő hangulatidéző versrészleteivel.

Brody Alexander mindenütt megfordul Európában munkája természeténél fogva, de lakott családjával Hawaii szigetén is. Ott is nagy ünnep a karácsony, hajón viszik a fenyőfákat erre az alkalomra, ám a trópusi illatokkal vegyülő fenyőillat nem az igazi, az otthoni gyantás és az égő viaszgyertya szagával vegyülő karácsonyfa illata. Az erdélyi gyökerekhez is vissza-visszatér, a kislányának, Thyrának szánt fejezetben Kovács András Ferenc Csak Fannival sétálván című versét mint kedvenc versét idézi:

„Marospart. Nyárvég. Jegenyék. Fűzek./ Nagy ég suhog:

Hatalmas kék füzet/ Hullatja lassan fényes lapjait…”

Boldognak mondja magát ilyenkor egy hatalmas világcég első embere, amikor az erdélyi költő versében saját élményeit, érzéseit fedezi fel. A Csendes-óceán partján honvágy fogja el, Jékelyt idézve: „Aki siratni akarja hazáját, / utazzék tőle mennél távolabb, / harsogjanak alatta hosszú pályák, /suhanjon ég, föld, mint a gondolat.”

A kávé sem maradhat ki az illatok világából. A Meinl kávé reklámja gyermekkorából „az első kávés emlék”, amikor a képnek is illata volt. Szerzőnk Illy kávét iszik reggelente – ez a legjobb számára a reggelben – ehhez ragaszkodik bárhol is van, Olaszországban, Hawaiion, vagy Magyarországon. Az Illy trieszti kávé, és tudni kell róla, hogy a céget 1933-ban alapító Francesco eredetileg magyar volt, aki a Monarchiából vándorolt Itáliába. Svédországtól Manhattanig mindenütt van Brodynak kávéillat-élménye, és ehhez Kosztolányi sorai a legtalálóbbak: „Most kávé kellene. Pillés és enyhe kávé / és egy nyugalmas fekete szivar. / Hogy oly lázzal, mely ezer éjszakáé / azt mondjam a kelő reggelnek ávé, /az ébredés lázadt szavaival…”

Gyimothy Gábor (svájci költő, műfordító, természettudós, ipari formatervező 1984-ben, Firenzében írta a verset) elfeledett versének idézése anyanyelvünk dicsérete, rajongás iránta, amint a vers címe: Anyanyelvünk illatos fája. Szójátékai elözönlik, betöltik nyelvi tudatunkat.

Hogy a kutya lopakodik,

Sompolyog, majd meglapul,

S ha ráförmedsz, elkotródik

Hogy mondjam ezt olaszul,

Ám egy másik itt tekereg

– Elárulja kósza nesz –

Itt kóvályog, itt ténfereg

Franciául hogy van ez?

Másik erre settenkedik,

Sündörög, majd elterül

Ráripakodsz, eloldalog.

Hogy mondjam ezt németül?

S hogy a tömeg mért özönlik,

Mikor tódul vagy vonul,

Vagy hömpölyög, s mégsem
ömlik,

Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,

Vagy miért nem lépeget?

Mindezt csak magyarul tudom

S tán csak magyarul lehet…!

Gyimóthy Gábor:
Nyelvlecke (részlet )

Alexander Brody bárhonnan, bármiről írt, megérintették az ízek, az illatok nem illantak el, hanem érzékeibe vésődtek. Legjobban mégis az anyanyelv ízeit, illatait érezte meg, olyan verssorokat idézett, amelyek megállnak az időben, nem halványulnak, a varázslat erejével hatnak. Kosztolányit, Illyés Gyulát, Nabokovot idézi az anyanyelv mindenhatóságáról úgy, hogy az idézetek meghatóan meggyőzők. Könyvének címe kiegészíthető lehetne: Hét évtized illatai, a magyar költészet illatos verssorai.