Talán a szilveszteri kabaré és pezsgő késői utóhatásának tudható be, hogy az államfő a tettre készek koalíciójának ülése után bejelentette, hogy nem örül az adóemeléseknek, és inkább azt szerette volna, ha csökkennek az adók, de mint hangsúlyozta, ez a kormány hatáskörébe tartozó kérdés.
Az érthető, hogy az elnök igyekszik a népszerűségi indexét ápolni, és ezért próbál olyanokat mondani, amik tetszenek az adófizetőknek, csak a tágabb kontextust nézve ez a nyilatkozat finoman fogalmazva balekség volt, a nem kicsi fajtából.
A helyi adóemelések hideg zuhanya nálunk még odébb fogja megdermeszteni az adófizetőket, de az ország egyes városaiban az emberek már az új év első napjaiban igyekeztek leróni tartozásaikat az állam felé. És, egyébként érthetően, annyira felháborodtak az új adókon, hogy egyesek már adóbojkottot szorgalmaznak.
Ebben a légkörben az elnöknek inkább oldania kellene a feszültséget, semmint gerjeszteni. Mert ebből a válsághelyzetből jól nem lehet kijönni, nem az a kérdés, hogy a dolog fájni fog-e a zsebünknek, hanem az, hogy mennyire. Ilyen elszólásokkal jobban, mint amennyivel megúszhatnánk. Lehet a tűzre olajat önteni, csak akarat kérdése, de kéne ész azt is felmérni, hogy adott esetben egy adóbojkottal azt érnénk el, hogy az államnak újabb hiteleket kellene felvennie, amit megint csak a mi pénzünkből kéne valamikor törleszteni. Vagy ha sikerül addig gerjeszteni a feszültséget, hogy megbukjon a kormány, az is emelkedő kamatokban, több törlesztenivalóban köszönne vissza.
Az elnöknek nem ez az első, nádpálcát érdemlő kiszólása adókérdésekben. Már az is bicskanyitogató volt, amikor a választási kampányában írásba akarta adni, hogy nem lesz héaemelés, holott a saját politikai érdekköréhez közel álló, hiteles szakértőktől tudnia illett volna, hogy a háttérben már pontosan erről egyeztetett a volt kormány a brüsszeli fejesekkel. Most meg, amikor a régi-új barátait is soraiban tudó új kabinet egy fájdalmas és teljesen érthető módon roppant népszerűtlen reformcsomagot próbál lenyomni az adófizetők torkán, akkor ezzel az elszólással még egy atyai fülest lekever nekik. Annál is érthetetlenebbül, hogy annak idején az első főpolgármesteri mandátumában az energiája jelentős részét az emésztette fel, hogy rendbe kellett tenni a fővárosi költségvetést egy jó kis szoci randalírozás után. Közvetlen saját tapasztalata van tehát ahhoz hasonló helyzetről, amilyenen a jelenlegi kormány megy keresztül. Annyira rövid lehet a memóriája, hogy már nem emlékszik rá? Vagy csak bizonyítani akarja élő példaként, hogy a józan ész és a diplomák száma nem mindig áll egyenes arányban? Amúgy, ha azt szeretné, hogy csökkenjenek az adók, akkor azon is tornáztatnia kellene az agysejtjeit, hogy a tettre készek koalíciójában való grasszálás szintén adóemelésekhez fog vezetni. Mert a háborúsdi mindenkor meglehetőst drága mulatság volt, aminek az árát mindig hasznos idióták meg a vágóhídra hajtott emberek otthon maradt családjainak zsebéből facsarták ki.
