Tavaly ismét sereghajtónak bizonyult Románia – 30 európai ország egészségügyi rendszereit összehasonlító elemzésekből legalábbis ez derül ki.
Tavaly ismét sereghajtónak bizonyult Románia – 30 európai ország egészségügyi rendszereit összehasonlító elemzésekből legalábbis ez derül ki. Ez a második év, amikor az egészségügyi rendszer fejlettsége, a kórházi fertőzések, a gyermekhalálozás, a daganatos betegségek és a szívbetegségek tekintetében „sikerül” megszereznie a „dicső” utolsó helyet. A lista elején, mint számítani lehetett rá, Hollandia, Svájc és Dánia állnak.
Az elkerülhető halálesetek tekintetében szintén továbbra is élen járunk, ami ugyancsak aggodalomra ad okot. A jelentés Romániát mint olyan országot emlegeti, ahol az egészségügy elavult, átszervezésre szorul, és ehhez szakemberek segítségére lenne szükség. (Valószínűleg nem lenne hiány jó pénzért dolgozó szaktanácsadó cégekből.)
Szomorú vigasz, hogy Lettországnál, Montenegrónál, Macedóniánál és Albániánál többet költünk egy fő egészségügyi ellátására, ami azonban hatékonyságban, az ellátás minőségében nem tükröződik. Ellenben figyelemre méltó, hogy – amint egy korábbi elemzés mutatja – a betegeknek az egészségügyi szolgáltatásokhoz, alapellátáshoz, szakellátáshoz, bizonyos gyógykezelésekhez való hozzáférhetősége szempontjából olyan országokat előz meg Románia, mint Dánia, Olaszország, Spanyolország, sőt, Nagy-Britannia. Azonban hozzáférhetünk, de mihez? Milyen áron? És milyen terápiákhoz? Mit lehet várni egy elavult, gyógyszer-, eszköz-, humánerőforrás-hiánnyal küszködő állami ellátórendszertől? Egy korrupt, elpolitizált rendszertől? És milyen alternatívát jelent a magán ellátórendszer az egészségügyi szolgáltatás minősége, a költségek szempontjából? Meddig várat magára a magán egészségbiztosítási rendszer bevezetése?
Az egészségügy átszervezése továbbra is késik. A tárcavezető a beígért béremeléssel csupán a rendszer egy részéhez nyúl hozzá, igaz, fontos részéhez, amitől az orvosok, nővérek elvándorlásának megállítását remélik. Az állami ellátórendszerben – a többi alkalmazott bérezésének növekedése után – rendeződhet tehát a jövedelmek kérdése. Az egészségügyi ellátás minőségének, hatékonyságának növekedéséhez mindez azonban nem elég. Az elkövetkező, viszonylag rövid időszakban olyan intézkedéseket kellene meghozni, amelyek versenyképessé teszik az egészségügyet, illetve kellő egyensúlyt teremtenek az állami és – az utóbbi években több mint háromszorosára nőtt – privát ellátórendszer között. Utóbbi ugyanis könnyen „kiürülhet” az európai viszonylatban is látványos béremelések elszívó hatása miatt.
