Hosszú volt az út

A kolozsvári születésű, rendkívül népszerű könnyűzene-énekes, dalszerző Tamás Gábor új albumának erdélyi bemutatójára kerül sor január 27-én, vasárnap a marosvásárhelyi Kultúrpalotában – a lemezbemutatónak immár 14 éve a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínház ad otthont –, erről kérdezte az énekest a Népújság. 

– 1994 óta számomra hagyománnyá vált, hogy páros esztendőben új lemezem jelenik meg – a magyarországi statisztikák szerint a termékeny előadóművészek közé tartozom –, és a közönségem is hozzászokott ehhez. Teszem ezt a közönség iránti tiszteletből, no meg önmagammal szembeni elvárás is, hiszen alkotókedvem nem lankadt az évek során: imádok zenét írni, hangszerelni, stúdióban dolgozni, teljesen kitölti az életemet.

– Mi az album címe és milyen dalokat tartalmaz? 

– Jubileumi év volt a tavalyi, így aztán jelképesen a Hosszú volt az út címet kapta az új lemez, amely tulajdonképpen visszatekintés az elmúlt évekre, ugyanakkor válogatás a közönség kedvenceiből, hiszen koncerteken a tapsból ezt könnyű megítélni. A címadó dalon kívül még öt új dal került fel a dupla CD-re.

A dalok nagy része a múltról, a szeretetről szól – hiszen, hála istennek, van mire visszaemlékezni –, most is én hangszereltem őket, akárcsak eddigi lemezeim esetében, tehát hangzásban, hangulatában hasonlít az eddigiekhez, pályatársaim és zenészeim szerint eddigi legjobb lemezem lett, bár ezt majd a közönség dönti el.

– Tamás Gábor már sokszor koncertezett Marosvásárhelyen. Milyen érzés a Kultúrpalotában telt ház előtt énekelni? 

– Nem udvarolni akarok a vásárhelyi közönségnek, de az 1994-es visszatérésem utáni első lemezem (Ó, Erdély, szép hazám) borítójára nem véletlenül került fel a Kultúrpalotában készült fotó. Van valami rendkívüli az itteni koncertjeim hangulatában. Marosvásárhelyen több mint három évtizede mindig két koncertre volt igény, mind telt házasok voltak, remélem, hogy ez most is így lesz. Az a szeretet, amit itt kapok az emberektől az utcán vagy a koncert utáni dedikáláson, rendkívül fontos számomra, hiszen ez ad erőt és értelmet a folytatáshoz. 

És még valami fontosat szeretnék itt megjegyezni! Azt, hogy nem csak a marosvásárhelyi közönségtől kapom mindezt, hanem a Maros megyei falvak lakóitól is, ugyanis a nemrég megjelent Csak a szívünkben nem száll az idő című, Szucher Ervin által írt és szerkesztett önéletrajzi könyvemmel több mint 30 Maros megyei települést kerestünk fel könyvbemutató esték alkalmával. Bár azt mondják, hogy kevesebbet olvasnak az emberek, mint régen, ezeken a könyvbemutatókon többnyire telt ház volt. Ezért is vagyok hálás a Maros megyei magyarságnak.

– Mindig szívesen jön haza Erdélybe. Innen is merít ihletet dalaihoz?

– Természetesen! Hiába vitt messzire a sors, az igazi otthont a Kárpát-medence és azon belül is Erdély jelentette számomra. Tulajdonképpen sikeresek a koncertjeim Ausztráliától az Egyesült Államokig, Svédországtól Kanadáig, de az igazi otthonérzetet Erdély nyújtotta számomra. Nem véletlenül alakult úgy az életem, hogy az utóbbi időben már többet vagyok itthon, mint otthon, ezt igazán csak az hiszi el, vagy érti meg, aki átélte, és aki valamikor arra a szomorú lépésre kényszerült, hogy elhagyja a szülőföldjét. Mindezt átélni vagy véleményt mondani róla két teljesen különböző dolog. 

Üdvözlök a Népújságon keresztül minden kedves olvasót, nagy szeretettel várom a koncertemre a marosvásárhelyi közönséget!

*

Tamás Gábor erdélyi koncertkörútjának további állomásai: Brassó (január 28.), Csíkszereda (január 29.), Petrozsény (január 30.) és Déva (január 31.).