Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Mind a fővárosban, mind vidéken katonai parádéval, szabadtéri koncertekkel, babgulyással és tűzijátékkal készülnek az eseményre.
Ha valaki azt hinné, hogy a politikusok bár egyetlen napra megfeledkeznek egymás, illetve a magyarok ócsárlásáról, téved. Az ország legnagyobbjainak marakodására ma nem is fecsérelünk szót. A magyarellenesség is megszokott jelenség. Hogy mégis említést teszünk erről, az annak tudható be, hogy a minap egy parlamenti képviselő azzal a „sokkoló” hírrel rukkolt elő, hogy „2018-ban, mikor Románia a nagy egyesülés centenáriumát ünnepli, Magyarország kormánya 77 millió eurót különít el székelyföldi bizniszek finanszírozására”. Hogy mi a baja az illetőnek a dologgal? Mint kiderült, az, hogy a pályázatok elfogadásának egyetlen feltétele, hogy magyar nyelven fogalmazzák meg azokat. Ami azt jelenti, hogy, idézem a képviselőt: „elméletileg a románok is sikeresen pályázhatnak, ha megtanulnak magyarul”. És itt van a kutya elásva! Honatyánk szerint elfogadhatatlan, hogy egy román megtanuljon magyarul, aki pedig megteszi, természetesen nemzetárulóvá válik.
Az illető szerint ennek a szörnyűségnek az oka „az RMDSZ és a PSD barátsága”. És miközben a budapesti kormány képes eurómilliókat költeni „hangsúlyosan románellenes” gazdasági, kulturális vagy sportvonatkozású programok finanszírozására, a román kormány elnézi ezeket a „barátságtalan” akciókat.
Az képviselő elégedetlen a kormány „vérszegény” centenáriumi előkészületeivel, és olyan kijelentéseket tesz, amire még Baba Vanga is felkapná a fejét, ha élne. Azt mondja, hogy ha a románoknak „nem jön be az egyesülés centenáriuma”, a magyaroknak biztosan „bejön Trianon centenáriuma”, mert „a magyar propaganda”, a manipulálás és a „történelemhamisítás” megteszi a hatását, és 2020-ra megtörténhet, hogy a magyar kormány visszakapja Erdélyt. Szerinte a nemzetközi közvélemény „és számos nyugati kancellária is kedvezően viszonyul Magyarország követeléseihez”. A rendszerváltás utáni gyenge román kormányok pedig nem tudták vagy talán nem is akarták kivédeni a „magyar revizionista” törekvéseket, ezáltal rengeteg kárt okoztak az országnak. Ahelyett, hogy tanulnának Orbántól, elhanyagolták/elhanyagolják a környező országokban élő románokat, akiket marginalizálnak politikai, társadalmi és vallási szempontból is. Így közel harminc év alatt „sehonnan sehová” sem jutott Románia.
Szintén a centenáriumi „előkészületek” része, hogy az ellenzék bizalmatlansági indítványt készül benyújtani a kormány ellen. Aminek az egyik bibije, hogy nem igazán sikerül összegyűjteni a szükséges szavazatszámot, a másik pedig, hogy a bizalmatlankodóknak sem kormányprogramjuk, sem valós alternatívájuk nincs arra, hogy mit kezdenének, ha valami csoda folytán ölükbe pottyanna a hatalom. Mit tudnának jobban csinálni, mint ez a liberálisok szerint „inkompetens, felelőtlen kormány, amely itthon és külföldön is csak szégyent hoz az országra, és amely nem foglalkozik mással, csak Liviu Dragnea büntetőügyeivel”? Kérdés tehát, honnan jönnek, hová jutottak?