Hol nem sportolhatunk?

Ezzel a címmel szerveztek nyilvános vitát

a Marosvásárhelyi Rádióban, amelyen sportszakemberek, városi döntéshozók, jogászok, szülők vettek részt. A vitában a városi sport infrastruktúrájának helyzete került szóba, amely egyre jobban elmarad a környező vagy távolabbi városok szintjétől.

Miközben több erdélyi városban gombamód szaporodnak a sportcsarnokok, uszodák, jégcsarnokok, sőt atlétika-, teke- és teniszpályák, Marosvásárhelyen az is az enyészeté lesz, ami korábban létezett, miközben ígéretek garmadája hangzik el. A legnagyobb gondokat az egy évtizede befejezetlen műjégpálya, a szinte ugyanannyi ideje bezárt városi strand, a nyolc éve romokban álló ligeti stadion képezi, hogy a gázszolgáltató alighanem világrekordot döntögető épületegyütteséről a Sziget utcában ne is beszéljünk, hiszen azok, akik akkor születtek, amikor azt a komplexumot be kellett volna fejezni, azóta felnőttek, befejezték esetleges sportpályafutásukat, és már a lassan nagyocskává váló gyerekeik sem remélhetik, hogy valaha birtokba vehetik ezt a bázist.

A beszélgetésen elhangzott: a legtöbb esetben roppant bonyolult a területek tulajdonjogi helyzete, ez hátráltatja a munkát, de a helyi és az országos adminisztráció felelőssége is tetten érhető.

Kezdjük a gázszolgáltató komplexumával, amely a legsötétebb titkokat rejti, hiszen ellenkező esetben nem kergetnék el agresszív őrök mindazokat, akik közelebbről szeretnék szemügyre venni az épületeket, netán elkövetik azt a hibát, hogy fényképezni vagy filmezni szeretnének. Tudjuk, több kísérlet történt arra, hogy ha már a szolgáltatónak nincs pénze befejezni a komplexumot, akkor adja át a városnak. Ha ingyen nem hajlandó, vagy nincs rá módja, kiváló alkalom mutatkozott erre néhány éve, amikor a Romgaz mintegy hétmillió lej adósságot halmozott fel különböző elmaradt adókból, illetékekből. A város ekkor felajánlotta: átveszi a félkész épületeket az adósság fejében. Másnap a tulajdonos a teljes tartozását kifizette… És őrizteti továbbra is mogorva őrökkel a semmire sem használt, de milliókat felemésztett, és még több milliót cigányútra térített betonmonstrumokat.

Azonban a város sem a legjobb gazdája a létesítményeknek. Erre pedig a Liget a legjobb példa, amelyet hosszas huzavona után adott át a sportminisztérium, miután nem tudott forrásokat biztosítani a létesítmények megfelelő szintű karbantartására és felújítására. Nos, azóta a városnak volt pénze, hogy miccsező-söröző placcot varázsoljon a helyből, a stadion felújítását az első felbuzdulás után azonban felfüggesztették. Időközben az is tönkrement, ami még működött, azaz a lelátók alatti edzőtermek, míg a játékfelületet a labdarúgó-szövetség újíttatta fel. Hiába azonban, mert a lelátók csupaszok maradtak, az atlétikapálya befejezésére hat éve várnak a sportolók. Ha minden igaz, a városi tanács 78 millió lejt szán a stadion teljes felújítására, de többéves leosztásban, azaz, ismerve a belföldi kivitelezések ritmusát, még hosszú az idő, amíg a stadion használható állapotba kerül. Időközben a teniszpályák is tönkrementek, mert a korábbi bérlővel a tavaly felmondták a szerződést, a befedés tervével, az idén azonban a pályák salakját benőtte a gaz.

Bohózatba illő a műjégpálya esete, amelynek azért akadt el évekig az építése, mert kiderült – és ez nem vicc, bár annak tűnik –, hogy az épület alatti terület tulajdonjoga nem tisztázott. Romániában pedig, a bürokrácia hazájában, ennek a megoldása évekbe telik. Ha minden igaz, az idén sikerült végre átadni az épületet az Országos Befektetési Társaságnak, hogy fejezze be az építkezést. Ennek már több hónapja, de egy szöget sem vert be azóta senki az építőtelepen. Mint ahogy eme híres-neves Országos Befektetési Társaság a volt Május 1. strand esetében sem tesz semmit, pedig állítólag megvan (volt?) a pénz az építkezésre. Előbb azt a kifogást találták, hogy a tulajdonos (a Mureşul klub) nem tisztította meg a területet. Megtörtént. Ismét átadták. Azóta a területet újra benőtte a gaz, és semmi, de semmi előrelépés. Ebben csupán az az apró pozitívum, hogy a görkorcsolyapálya még megvan, mert amikor megkezdik a fedett uszoda építési munkálatait, ezt el kell költöztetni. Ami nagy eséllyel azt jelenti, hogy ez is eltűnik – meghatározatlan időre.

És akkor ott van még a volt Voinţa strand helyén álló fertő, a volt cukorgyári labdarúgópályán kinőtt két fa, hogy a negyedekben megszűnt sportpályák sokaságát ne is említsük.

A Bolyai líceum sportpályáját, amely az atléták utolsó mentsvára, civil adományokból próbálják szinten tartani, miközben Kolozsváron például európai források felhasználásával korszerű 10 ezer férőhelyes csarnok, stadion, a Györgyfalvi negyedben multisportkomplexum létesült.

Pénz tehát van, csak meg kell találni a megfelelő forrást, és elsősorban akaratra van szükség döntéshozói szinten – volt a következtetés.