2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Hol a határ?

A prepubertás (azaz a kiskamaszkor) jellegzetes pszichoszomatikus zavarairól és betegségeiről tartott előadást a Segítők VII. Konferenciáján dr. Jeanné Loós Anita pszichológus, aki munkája közben, kapcsolatba kerül a 0-18 év közötti korosztállyal.

 

A prepubertás (azaz a kiskamaszkor) jellegzetes pszichoszomatikus zavarairól és betegségeiről tartott előadást a Segítők VII. Konferenciáján dr. Jeanné Loós Anita pszichológus, aki munkája közben, – a budapesti Bethesda Református Gyermekkórház belgyógyászati szakosztályán és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Speciális Gyakorló Óvoda és Korai Fejlesztő Módszertani Központjában – kapcsolatba kerül a 0-18 év közötti korosztállyal. A marosvásárhelyi konferencia szünetében a kiskamaszkor és a kamaszkor jellegzetességeiről kérdeztük.

– A gyermekből felnőtté válás tízéves időszaka sokszor kemény megpróbáltatások elé állítja a szülőt, a gyermeket és a pedagógust is. A nemi hormonok működése, a másodlagos nemi jelleg kialakulása, a szülőkről való leszakadás kísérlete, az önálló egyéniség keresése viharos lelki, viselkedési folyamatokkal jár, amit sokszor értetlenül figyelnek a felnőttek. Hol a határ az egészséges kamaszkori megnyilvánulások és a lelki zavar, lelki betegség tünetei között?

– Amíg egy gyermek eljut a kamaszkorig és problémásnak nyilvánítják a viselkedését, az egy folyamatot jelent. Ezért sokkal mélyebbre kell nyúlnunk, hogy feltérképezhessük, mi lehet a háttérben, mi a viselkedési probléma oka. Sok esetben a lázadás mögött segítségkérésről, figyelemfelhívásról van szó, jelzés a szülőnek, hogy vegye észre a gyermeke problémáit. Egy kisiskolás viszont még nem lázadással, hanem többnyire szomatikus, azaz testi tünetekkel jelez. A lelki problémák megnyilvánulásának több szintje van. Az első, az alapszint a pszichoszomatikus tünetképzés: fáj a hasa, a feje, hányingere van stb. A szülőt zavarja, hogy a gyermeknek egészségügyi problémája van, de nem merül fel benne, illetve nem fogalmazza meg, hogy a testi tünetek hátterében lelki zavar áll. Amikor ez kiderül, s elkezdenek egy pszichoterápiát, a következő szinten megjelenhetnek a viselkedési problémák (például az addig csendes, szorongó gyerek visszaszól a felnőtteknek, szemtelenebb lesz stb.), amit pozitív változásnak kell tekintenünk, s ezt kell mederbe terelni, hogy a gyermek megfelelően tudjon működni a kortárskapcsolatokban, az iskolában és otthon is.

– Mit tekinthetünk természetes viselkedésnek egy kamasznál?

– Minden szülőnek más a tűrésküszöbe azzal kapcsolatosan, hogy mit tart normálisnak és mit nem, és ennek függvényében, hogy mit enged meg kamaszkorú gyermekének, mit nem, illetve miből gondolja azt, hogy az ő gyermeke viselkedésproblémás. Sok családban előfordul, hogy valamelyik szülő azt mondja: ezzel a gyermekkel nem tudok mit kezdeni, a fejemre nő, nem fogom tudni kezelni. Azt azonban már szinte egy család sem tolerálja, ha a gyermek a deviancia felé sodródik: nem megy haza, nem szól, hogy merre jár, különböző szerekhez – kábítószer, alkohol, cigaretta – nyúl, önpusztító életet kezd folytatni vagy olyan antiszociális viselkedésformákat gyakorol, mint a lopás, bűnözés. Ezt észre kell vennie a szülőnek, ha mindennapos kapcsolatban van a gyermekével.

– Hogyan lehet ezeket a problémákat kezelni, hogyan lehet a kamasz gyermeket megközelíteni?

A kamasz ugyanannyira igényli, hogy foglalkozzanak vele, csak másképpen, mint egy fiatalabb gyermek. Az egyik percben lehet, hogy hatévesnek érzi magát, a másik percben felnőttnek, s közben keresi, kutatja, hogy ki is ő valójában, Lehet, hogy veszekszik, kiabál, sok esetben azért, mert a szülőről le akar válni, el akar menni, új életet akar kezdeni. Feszegeti a határokat: mi az, amit megengednek neki, és mit nem. Azzal, hogy lázad, felméri a terepet, hogy alkalmas-e a felnőtt életre, ki tud-e menni a világba, vagy a szülők alkalmatlannak tartják erre. S közben igényli, hogy ott legyenek mellette, hogy határokat szabjanak neki. Akkor érzi magát biztonságban, ha a szülővel közösen megállapodnak az együttélési szabályokban, feladatokban. Nagyon fontos, hogy nem kioktatóan, hanem partneribb viszonyt kialakítva bánjunk kamasz gyermekünkkel. A szülő-gyermek közötti korábbi alá-, fölérendelt viszonynak mellérendelt kapcsolattá kell válnia. Lehet, hogy egyik nap összevesznek, a másik nap kibékülnek, de a szülőnek meg kell értenie, hogy ilyenkor a gyermeke segítséget vár tőle. A fiatal is szenved a veszekedések miatt, sok esetben bűntudata is lehet, de ezek krízishelyzetek, amelyben a kamasz sokszor tehetetlen.

Nagyon fontos, hogy legyen saját szobája, vagy egy leválasztott kis személyes területe, ahol egyedül lehet, ahol a saját dolgait tárolhatja. Ne kutassunk a táskájában, ne nézzük meg a leveleit, kopogtatás nélkül ne menjünk be a szobájába. Tartsuk tiszteletben a személyes terét, azt, hogy egy majdnem felnőtt gyermekünk van. De figyeljünk rá! Mindennap szánjunk időt a közös beszélgetésekre! Ha bármilyen változást veszünk észre a viselkedésében pl. csendesebb, visszahúzódóbb, vagy nyugtalanabb, ingerlékenyebb lesz, esetleg szokatlan testi jeleket észlelünk rajta, pl. fogyni kezd, karikásak a szemei, megváltozik a bőre színe, tűnyomok stb., akkor mindenképpen le kell ülni vele őszintén elbeszélgetni, s ha a szülő bizonytalan a probléma kezelését illetően, szakembertől kell tanácsot kérni.

Az a kamasz, aki érzelmileg stabilan kötődik a szüleihez, ép családban él, vagy ha nem is ép családban, de figyelnek rá, gondját viselik, érzelmileg és anyagilag is próbálják a normál életet biztosítani számára, ritkán kallódik el. Az a gyermek kerül a perifériára, illetve többnyire annál alakul ki deviáns viselkedés, akinek nincs és nem is volt stabil személyes kapcsolata legalább egy hozzá közel álló személlyel.

Kamaszkorban a legfontosabb referenciaszemélyek a kortársak, a kortárscsoportokban próbálják ki önmagukat, ezen csoportok segítségével találják meg később a helyüket a társadalomban.

Az iskolai elvárásoknak való megfelelés mellett a kamasz is vágyik arra, hogy kikapcsolódjon, barátokkal találkozzon, lazítani tudjon, beszélgessen a barátaival, illetve ez idő tájt szövődnek – a sokszor egész életükben emlékezetes – szerelmek.

– Mettől meddig számítjuk a kamaszkort? Manapság úgy tartják, hogy hamarabb bekövetkezik.

– A mai gyermekek testileg valóban hamarabb érnek, de lelkileg többnyire nem. A prepubertás (kiskamasz) korról azt mondjuk, hogy 9–12 éves korig tart. A lányok korábban érnek, mint a fiúk, jelentős különbségek vannak például a 12 éves fiúk és 12 éves lányok között. A lányok nemcsak testileg, de érzelmileg és viselkedésüket tekintve is korábban érnek. Ma azt mondjuk, hogy a kamaszkor felső határa is kitolódott, a társadalmi változásoknak köszönhetően a fiatalok tovább maradnak a kamasz szerepben. Mivel számukra többnyire kényelmes ez a helyzet, nehezen akarnak a családi fészekből kirepülni.

– Említette, hogy azok lesznek a nehezen kezelhető kamaszok, akiknél mélyebben gyökerezik a probléma az elhanyagolástól egészen a túlóvásig. A mai életvitel mellett mi számít elhanyagolásnak?

– A legtöbb szülő, amikor gyermeket vállal, többnyire szeretettel gondol születendő gyermekére. Sok esetben azonban úgy hozza az élet, illetve olyanok a körülmények, hogy a szülő nem tudja azokat a testi, lelki, szellemi feltételeket biztosítani, amelyek a gyermek egészséges fejlődéséhez alapvetően szükségesek lennének. Mivel az elhanyagolt gyermek is a biztonságra vágyik, társakat fog keresni, de ezek a társak is általában hasonlóan elhanyagoltak, mint ő. Ma már egyre ritkább, hogy ezek a gyermekek az utcán, bandában lógjanak, többnyire az interneten, közösségi oldalakon lépnek kapcsolatba egymással. Sokkal hamarabb kipróbálnak olyan dolgokat, amelyekhez túl fiatalok, pl. a korai szexuális élet, az alkohol ill. illegális szerekhez, drogokhoz nyúlnak. Mivel a személyiségük még éretlen ezekre a tevékenységekre, illetve erre az életformára, hamar kiégetté válhatnak, s sajnos ilyen állapotban nem ritkák az öngyilkossági gondolatok, késztetések sem. Találkoztam olyan lányokkal, akiknek már jó néhány szexuális kapcsolata volt 15-16 évesen. Mivel otthon elhanyagolták őket, a szeretetet keresték és azt gondolták, hogy azoknál a fiúknál fogják megtalálni, akikkel szexuális kapcsolatot létesítenek. Miközben egyik kapcsolatból a másikba menekültek, a szeretet helyett a megalázottság érzését kellett átélniük.

A kora gyermekkori elhanyagoltság serdülőkorra egyre intenzívebb jeleket mutató személyiségzavarokban nyilvánulhat meg.

– Melyek az okai, tünetei?

– Az elhanyagoltságból eredő személyiségzavar hátterében az áll, hogy a kisgyermek nem kapta meg azt az alapvető biztonságélményt, azaz sérült az anyához, a szülőhöz való kötődése. Pl. nem volt jelen kiszámítható, biztonságot jelentő módon az anya az életükben, korai pszichés trauma, bántalmazás érte a csecsemőt, kisgyermeket stb. A kötődés hiányában nem alakul ki egy stabil énkép, az identitásuk labilis. Az ilyen háttérrel rendelkező kamasz „énkiegészítőt” keres, mert képtelen egyedül létezni, keresi a határait, gyakran vannak dührohamai, egyéb kontrollvesztett cselekedetei (pl. falásroham) ill. depressziósnak, üresnek érzi magát, nem ritkák az önpusztító, öncsonkító gondolatok, tettek sem. Nem képes a negatív érzelmeit kezelni, az esetleges kellemetlen kimenetelű eseményeket feldolgozni, megfelelően lereagálni, mert kisgyermekként a biztonságos kötődés hiányában nem tett szert ezen képességre. A szorongásai elhárítására az úgynevezett „hasítás” mechanizmust alkalmazza. Ha a szülő, a tanár azt teszi, amit ő akar, akkor jónak tartja őket, ha ellentmondanak neki, azt nehezen tűri, ellenáll, agresszív lesz, nehezen kontrollálja az indulatait.

– Milyen következményekkel jár a túlóvás?

– A túlóvó neveléssel többnyire olyan családoknál találkoztam, ahol a gyermek valamilyen betegséggel, sérüléssel született, vagy később lett beteg. A gyermeket úgymond túlvédte a család. Az anya azt tükrözte a gyermeke felé, hogy félteni kell, mert sebezhető. Úgy nőtt fel, hogy nem alakult ki egy egészséges énje, nem bízik magában, erősen szorong, például a teljesítménykényszerrel a háttérben retteg a kudarctól. Lehet, hogy kitűnő tanuló, de nem éli át, hogy sikeres kamasz, mert önértékelési problémái miatt azt érzi, hogy nem tud boldogulni.

– Melyek a kamaszkor jellegzetes pszichoszomatikus zavarai, betegségei

– A pszichoszomatika szó jelentése a lelki eredetű testi tünet. Meg kell különböztetnünk a pszichoszomatikus zavart, a pszichoszomatikus betegségtől. A pszichoszomatikus zavarról akkor beszélünk, amikor egy pszichoszomatikus tünet rendszeresen jelentkezik. Kamaszkorban ilyen például: a fejfájás, hasfájás, hányinger. A fejfájás mögött feltételezünk egy erős megfelelési vágyat; a hasfájás, a hányinger mögött sokszor iskolafóbia áll. (Persze nem minden esetben).

A pszichoszomatikus betegségek azok a betegségek, amikor már szervi elváltozás is megfigyelhető. Ide soroljuk az evészavarokat: anorexia, bulimia, ami egyre gyakoribb főként a fiatal lányok körében. Sajnos, jó néhány esetben halállal végződnek. Az evészavarok gyógyításában hatékony a családterápia.

Gyakori probléma a kamaszok körében az elhízás, ahol az evés mint pótcselekvés sok esetben egy érzelmi hiányállapot kielégítését célozza. A kövérség velejárója lehet a magas vérnyomás és egyéb érrendszeri megbetegedések. A gasztrointesztinális tünetek közül a reflux gyakori a fiatalok körében. A légzőrendszeri megbetegedések közül az asztma, a ki nem mondott problémákat szimbolizáló betegség is gyakran jelentkezik, amit szintén családterápiával próbálunk meg kezelni. A kamaszok körében egyre többször fordul elő pánikbetegség, aminek hátterében erős szorongás áll.

Egyre több az olyan gyermek is, akinél az idejében nem diagnosztizált tanulási vagy részképesség zavar okoz gondot. Nem vették észre, hogy cseréli a betűket, gond van a figyelmével, s amikor már nem képes lépést tartani a követelményekkel, a kisebb korban jelentkező testi tüneteket (például hányinger, hasmenés) az iskolakerülés válthatja fel. Az iskolán kívül hozzá hasonló, problémás gyermekekkel találkozik, akikkel devianciába sodródhat, miközben megkapja tőlük a számára oly fontos elismerést.

Előfordulhat, hogy a tanulási problémák hátterében depresszió lappang, ami memóriazavarral, fáradékonysággal, étvágytalansággal, nehéz elalvással, éjszakai felébredéssel, fejfájással, reménytelenséggel, magába fordulással jár. Ezen tünetek teljes, illetve részleges megléte esetén feltétlenül szakemberhez kell fordulni.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató