2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Tanácsokat senki ne várjon tőlem, ezzel máris lehűtöttem a lelkesedést, amely az olvasóból ki-kitör, amint a címet megpillantja az újságban vagy az elektronikus változatban az arcképem töredéke alatt. Avagy dühöt vált ki belőle, ui. neki aztán senki ne adjon tanácsot, megvan a magához való esze, pénze, páncélja, paripája, tud vigyázni fityingjeire, nem fog spórolni azért sem, nem áll be a tömegbe, jól és melegben szeretne élni, úgyis elmegy négy hónapra Egyiptomba vagy más szubtrópusi országba, ahol kényelmesen átvészeli a telet, még a muszlim terroristák is jobbak, mint ez az önsanyargató takarékossági terror.

Na persze, ez az utolsó mondat, jobban mondva az összetett mondat muszlimokra vonatkozó tagja a szerző túlzásai közé tartozik, amivel ugyancsak meg lehetnek szokva a rovat olvasói és élvezői (?!!).

Tehát, visszatérve arra, miként garasoskodjunk, mindjárt az elején itt volna az éttermek, kávéházak, mulatók, csehók, kricsmik és pubok látogatása, ahol ezentúl a számlán feltüntetik a borravalót is. Amennyiben nem tartozol a kiszolgáló és segédszemélyzethez, tehát a pult túlsó oldalán felelősen mulatozol, akkor fogyassz kevesebbet, mert akkor a borravaló százaléka is csökkentett lesz. Amennyiben csupán egy dupla presszót kérsz, és hozzá valami semmiséget, akkor az alapárnál csakis kevesebb lehet a borravaló. És különben is ne igyanak annyi bort a vendéglátósok, mert a hazai és világméretű alkoholfogyasztás ellen fellépő időszaki mozgalmak és felbuzdulások, az idült antialkoholizmus mint társadalmi reformkísérlet országos és világméretű sikertelenségét csak fokozza az ártatlannak tűnő borra adott anyagi extra juttatás. És igyunk helyette teákat, melyek gyógyhatása és izgágaságfokozó hatása éppen úgy garantált, ráadásul teaellenes mozgalmak soha nem voltak, az amerikai függetlenségi háború nyitányát kivéve (1773). (Tudod, Bostonban azon a délutánon... Vagy ott a kávét is az Atlanti-óceánba öntötték, el nem ítélhető módon, már ami a tengerek tudatos szennyezését illeti a 18. században.)

Aztán a takarékosság egyik neme a kevésbé dühöngés, az idegek túlhajszolt igénybevételének korlátozása. Vannak házi dühöngések, amelyek, ha hosszan tartanak, akkor a hatóság elrendelheti a kényszerkezelést jól berendezett, meleg elmegyógyintézetekben, vagy távoltartási végzést szerezhetnek a dühöngés áldozatai, nem kevés utánajárás és bírósági cécó révén. De adódnak gyakran publikus dühöngések vagy tüntetések, amelyek tömegeket mozgathatnak meg. Kisebb és nagyobb mértékben. Itt van példának okáért, meg a tű fokáért, amelyen az utazó teve (busz) sem megy át könnyebben – az osztrák vétó. Bezzeg, ha megmaradtál volna az Osztrák–Magyar Monarchia keretei között, amely a közép- európai (alig) egyesült államok laza közösségét jelentette, akkor most nem kellene mérgelődnöd a vétó miatt, amely azt jelenti, hogy még mindig nem kerültél (-tünk) be a schengeni országok akadálytalan forgalmába. Tartanak Romániától. Avagy annak lakóitól. Holott tudniuk kellene, nekik igazán a történelmi tapasztalat és évszázados egymás mellett létezés okán, hogy nem vagyunk egyformák. Van, ki szemetesebb, hattyúra bukóbb, van, ki tisztább és vega, már ami a tavi hattyúk fogyasztását illeti. Otthoni nevelés és közösségi jóérzés függvénye.

Ámbátor minden illúziód elszáll, földig rombolódik, ha a bécsi buszpályaudvarra vet a sorsod. A szélkavarta mocsok és a seft, a sertepertélés és a siserahad, a gyanús alakok és bizalomgerjesztés teljes hiánya egyszerűen visszariasztó. Akkor megérted a vétó okát. (Saját tapasztalatunk.) Nem a népligeti buszpályaudvar, ahol nemegyszer várakoztunk a metró megindulására hajnalig. De ha vigasztalót akarsz hallani, akkor hozzáteszem: az idén októberben felkeresett lyoni távolsági buszállomás úgy aránylik a bécsihez, mint bárány a birkához.

Spórolhatunk fűtéssel, de akkor elmegy a takarmány gyógyszerre, spórolhatunk villanyárammal, de akkor kevesebbet olvasol este (amúgy sem divat már), kisebb a tévéélmény és szűkebb a számítógép-használati idő, nem kapcsolod be mindennap a mosó- és mosogatómasinát, inkább kézzel mosogatsz félhideg vízben, a reuma garantált; a fűtőtestre kitett nedves ruha száradási együtthatói megnövekednek időben, lakásodban a pára penésszé nemesedik, de nem a sajtodon; átállhatsz fafűtésre, ehhez rőzsegyűjtő tanfolyamot kéne végezned, hulladékágakat kéne szedegetned, várnod, hol dobnak ki megunt bútordarabot, ha ügyesebb vagy, és van nálad állandó jelleggel banyatank vagy kicsiszekér, és fürgébb is vagy, mint a Hidegvölgy & company természeti népei, akkor talán egy telet kihúzol. A jövőt már nyáron megkezdheted alapozni azzal, hogy nem mész nyaralni, hanem erdőt-mezőt bebarangolsz fáért (jól jön, egészséges a természetjárás); a szemetesládákban sem szégyellsz turkálni, így tulajdonképpen hozzájárulsz a gazdaságos és szelektív szemét és hulladék okos felhasználásához. Egyetlen bökkenő: a tömbház szűkös celláiban hogyan és hol halmozod fel a beszerzett tüzelőt? Szén, koksz, brikett – felejtsd el. Drága. 

Ötleteim még volnának, de sajnos így reggeltájt egyre jobban fázom, felveszem hát azt a pompás hattyúprémes fürdőköpenyt, amit egy másodosztályú turkálóban szúrtam ki, mert én is kuporgatok ám a jövőre nézvést.


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató