Hogyan kerülnek halikrák elszigetelt állóvizekbe?[*]

A BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének kutatója, dr. Vincze Orsolya evolúcióbiológus is részt vett abban a nemzetközi kutatásban, mely azt vizsgálta, hogy életképesek maradhatnak-e a vízi madarak tápcsatornáján áthaladó halikrák. A kérdés összefüggésben áll azzal a dilemmával, hogy miként lehetséges emberi beavatkozás nélkül bizonyos halfajok megtelepedése elszigetelt állóvizekben. A tanulmányt a PNAS (Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America) közölte.

Komoly fejtörést okoz a biológusoknak, hogy átmeneti, egyéb víztestektől látszólag elszigetelt vizekben, például kerti vagy frissen kiásott, mesterséges tavakban, belvizekben emberi beavatkozás nélkül miként telepedhetnek meg a halak. A szakemberek régóta sejtik, hogy terjedésükben közrejátszhatnak egyéb állatfajok, ám a folyamatot eddig nem sikerült feltárniuk. Leginkább olyan madárfajokra gyanakodtak, amelyek gyakran mozognak különböző víztestek között, és rövid időn belül nagy távolságok megtételére képesek. Az első számú gyanúsítottak a vízi madarak voltak. Korábbi kutatások azt feltételezték, hogy az ikrák a madarak lábára tapadva közlekednek a víztestek között. Számtalan vizsgálat próbálta kimutatni az ikrák jelenlétét a vízi madarak lábáról vett sármintákban, ám alig egy-két alkalommal bukkantak ikrákra. Ugyanakkor az utóbbi évtized kutatásai rávilágítottak arra, hogy a madarak nemcsak a tollaikon és lábaikon szállíthatnak élőlényeket, hanem tápcsatornájukban is. Kiderült, hogy a madarak által elfogyasztott, ellenállóbb növényi magvak vagy állati peték gyakran nagy számban maradhatnak életképesek az ürülékben is, így mindössze néhány óra leforgása alatt igen nagy távolságra juthatnak elfogyasztásuk helyszínétől.

Vajon a halak puha, kocsonyás ikrái képesek-e túlélni a madarak tápcsatornáján keresztül vezető utat? A kérdés azért is izgalmas, mert a vízi madarak előszeretettel és óriási mennyiségben fogyasztanak halikrát, amikor az elérhető. A kutatás során elvégeztek egy kísérletet, melynek keretében megtermékenyített ponty- és ezüstkárászikrákat etettek fogságban nevelt tőkés récékkel. A pontyot és az ezüstkárászt a világ számos pontján invazív fajokként tartják számon, természetes terjedésük gyakran megfigyelt jelenség. Minden récével 500 ezüstkárász- és 500 pontyikrát etettek meg. A 8-ból 6 madár ürülékében találtak ép ikrákat, ám összességében az elfogyasztott ikráknak mindössze 0,2%-a jutott át sértetlenül a récék tápcsatornáján. Az átjutott 18 ikra közül 12 tartalmazott életképes embriót, egy ponty-, valamint két ezüstkárászikra kelt ki a keltetés során. Az épségben átjutott, de ki nem kelt ikrák gombafertőzés miatt pusztultak el, amit a kutatócsoport a nem optimális keltetési körülményekkel magyaráz. Fontos azonban megjegyezni, hogy – aszexuális szaporodási képessége révén – egyetlen ezüstkárász is képes egy új populáció megalapítására. A kutatás eredményei alátámasztják, hogy az ikrák terjesztése a vízi madarak tápcsatornáján keresztül fontos szerepet játszhat abban, hogy bizonyos halfajok elszigetelt állóvizekben is képesek megtelepedni.