Hitújítás Erdélyben

Gyakorló lelkipásztorként kíváncsi voltam, mit mond a nagyvilág a reformációról, erről az ötszáz éves egyházi – és nem csak egyházi – mozgalomról. 

A wittenbergi vártemplom

Gyakorló lelkipásztorként kíváncsi voltam, mit mond a nagyvilág a reformációról, erről az ötszáz éves egyházi – és nem csak egyházi – mozgalomról. A legrövidebb bevezetőben így fogalmazták meg ezt a fél-ezer éves eseményt: „Luther fellépése átalakította Európa korabeli vallási térképét, megújította a hit világát. A reformátor gondolkodása azonban messze túlnyúlik a teológia határain. Luther és a későbbi reformátorok, illetve a reformáció hatása a politika, a gazdaság, a zene, a jogtudomány, az anyanyelv és a modern természettudomány kibontakozása, illetve átalakulása terén is tetten érhető” (Wikipédia). A reformáció nemcsak egy 16. századi egyházi, történelmi esemény, amelynek emléke ma is kísér, hanem egy közös örökség, olyan kulturális és történelmi, vallásos és nemzeti örökség, amely közvetve vagy közvetlenül ma is meghatározza közösségi életünket.

Az egyháztörténet – és a világi történelem – 1517. október 31-éhez köti a reformáció kezdetét, amikor a wittenbergi paptanár, Luther Márton (Martin Luther) kitűzte a vártemplom kapujára 95 tételét. Az arra járók ma a bronzba öntött hatalmas kapun olvashatják azt a 95 mondatot, amely egy másfél évezredes egyházi rendszert, tanítást rengetett meg. A lutheri hitújítás nem volt előzmény nélküli: száz évvel előtte, 1415-ben ezért égették meg máglyán Konstanzban a cseh előreformátort, Husz Jánost.

A Luther Márton által összeállított 95 tétel hihetetlen gyorsasággal terjedt az emberek, népek között. A hagyomány szerint már a következő évben erdélyi szász kereskedők magukkal hozták ezeket a lipcsei vásárról, Nagyszebenben olvasni kezdték, s így nem véletlen, hogy Erdélyben először a szászok között terjedt el, és az 1540-es évek elején Brassóban a nagy humanista és reformátor, Johannes Honterus vezetésével elfogadták a lutheri tanokat. Alapjában véve az erdélyi reformációt innen datálják.

Pár évre rá éppen városunkban, a marosvásárhelyi Vártemplomban tartották 1559. november 1-jén azt a zsinatot, ahol már a Kálvin János által megfogalmazott úrvacsorai tanítás mellett döntenek, s ez lett az első magyar nyelvű hitvallás.

A hitújítás megállíthatatlan útján jelenik meg Dávid Ferenc, aki újszerű, Szentháromság-tagadó tanításával az unitárius egyház megalapítójává válik.

A középkor végén szétszakadt Magyarország helyébe lépett független Erdélyi Fejedelemség védett bölcsőjévé válik ennek a hitújító eseménysorozatnak, s talán ez is magyarázza, hogy a világon elsőként Tordán mondják ki, 1568-ban, azt a vallási türelmi határozatot, amely az adott korban egyenlőséget teremt a négy alakuló vallásfelekezet között. Ezt a tordai végzést erősíti meg 1571 januárjában, a Vártemplomban Erdély első fejedelme, János Zsigmond, aki rövid élete (1540-1571) során a hitújítás mind a négy lépcsőfokán átment. Majd az 1600-as években, a mélyhitű református fejedelmek idején alakul ki az a toleráns Erdélyország, amely szülőföldünkké és hazánkká lett.

A reformáció közvetve és közvetlenül meghatározta a 16–17. században nemcsak az erdélyi egyházi és politikai életet, hanem a nemzeti tudat kialakítását is. Túl leegyszerűsítve állapították meg, hogy az erdélyi szászok Luther tanainak követőiként lutheránusok, a magyarok kálvinisták (reformátusok) vagy unitáriusok, és a székelység egy része maradt hű Róma tanításához. Kultúránkban, irodalmunkban végérvényesen otthagyta nyomát a reformáció ideje és tanítása, s ez nemcsak a magyar irodalmi nyelvet meghatározó Vizsolyi Bibliára vagy Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításaira vonatkozik. Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt című költeményében állítja és igazolja mindezt:

„Hiszed, hogy volna olyan-amilyen

magyarság, ha nincs – Kálvin?

Nem hiszem.”

Nemegyszer hallottam ilyen érvelést: Európa és Erdély addig tart, ameddig elért a gótika és a reformáció. Erdély történelme és a reformáció valóban összetartoznak, és ötszáz év alatt nagyban meghatározta életünket sok-sok vonatkozásban. Ezért is szeretnénk egy sorozatot indítani Maros megye legolvasottabb napilapjában, ahol hetente egy alkalommal bemutatjuk a Marosvásárhelyen ma létező evangélikus, tíz református és két unitárius egyházközséget. Templomaink bemutatása mellett a protestantizmus nagy személyiségeiről és a protestáns egyházak jellegzetes életképeiről szeretnénk egyszerű és rövid ismertetőket nyújtani Kedves Olvasóinknak.

Ezzel az általános bevezetővel egy olyan hiánypótló sorozat indul el, amely révén a város és a megye lakói megismerkedhetnek azokkal az életmozzanatokkal, amelyeknek részesei, vagy amelyek mellett naponta elmennek. Nem tudományos írásokra gondolunk, hanem olyan ismeretterjesztő bemutatkozásokra, amelyek őszinte kitárulkozásokban emlékeztetnek az elmúlt fél évezredre, és irányt mutatnak az itteni békés együttélésre.

Kívánjuk, a tizenhárom hónap alatt úgy fogadják ezeket az ismeretterjesztő írásokat, mint amelyekben erdélyi, marosvásárhelyi vallásos életünk múltja nyílik meg, jelene tükröződik vissza és jövője tárul ki előttünk.