Hittel, lelkesedéssel

Önzetlenül jönnek Hollandiából, már hosszú évek óta. Egyetemista és iskolás fiatalok, kisebb és nagyobb csoportok azzal a szándékkal, hogy segítsenek. Hagynak munkát, szünidőt, és olyan lelkesedéssel teszik a dolguk, mintha ki tudja, mekkora fizetséget kapnának érte. Segítenek idős embereken, árva gyermekeken, nehéz körülmények között élő nagycsaládokon, utcagyermekeken és sorolhatnám tovább. Székhelyük a marosvásárhelyi Vártemplom diakóniai otthona, ahol otthon érzik magukat. Ami nem is csoda, hisz bármerre néznek, munkájuk nyoma mindenütt fellelhető. 

Júliusban a rheneni Samarita Group 23 tagja dolgozott az otthon udvarának a felújításán, ahol alapos tervezés után felszedték a régi burkolatot, és újra kirakták díszkövekkel, virágágyásokat és hulladéktároló helyiséget alakítottak ki. A céljuk az volt, hogy az otthon idős lakói számára tágasabbá tegyék az udvart, hogy legyen helyük kiülni, beszélgetni, s a különböző bejáratok is könnyebben megközelíthetők legyenek, nem beszélve az esztétikai látványról, ami a betérőt fogadja. 

A csoport vezetője Pieter W. Moens, foglalkozása szerint pedagógus, a hollandiai Református Iskolák Szövetségének az elnöke, aki a déli forróságban a fiatalokhoz hasonlóan tolta a talicskát. Idei munkájukról, annak előkészítéséről Fülöp G. Dénesné, a diakóniai otthon vezetőjének a társaságában beszélgettünk.

– A szívünk és a hitünk által vagyunk kapcsolatban – mondja a Hollandiában fontos tisztséget betöltő pedagógus, s közben szabadkozik munkaruhája miatt. A feliratos pólón az idei tervet támogató cégek neve olvasható. 

– Hollandiában sok fiatal érdeklődik nemcsak Erdély jelene, a történelmi múlt iránt is, és tele vannak segítő szándékkal. Az évi munkatáborba azok jöhettek, aki az utazás, az ittlét és a támogatás anyagi hátterét össze tudták gyűjteni – teszi hozzá. 

A mozgalom fő támogatója Johan Shipaanbood, a Samarita Alapítvány létrehozója, aki soha nem fogy ki a biztatásból, miszerint az erdélyi református egyházat nem lehet magára hagyni. 

Az idén nemcsak Rhenenből, hanem más vidékekről is érkeztek fiatalok. Két alkalommal tájékoztatták őket a projektről, arról, hogy mire lesz szükség, s azt mennyi pénzből lehet megvalósítani. Személyenként 400 eurót kellett összegyűjtsenek. E célból koncertet adtak a templomban, hangszereken játszottak, énekeltek, amit 1800 euróval hálált meg a gyülekezet. Volt, aki autómosásból kereste meg a szükséges pénzt, mások Jauke Gardenier vezetésével ruhákat gyűjtöttek. Pieter Moens egyik lánya a múlt évben, a másik az idén jött el segíteni. Az összegyűjtött pénzből vásárolták meg a szükséges anyagokat s a támogatott családoknak szánt élelmiszert. 

Bár több kapcsolatuk van Erdélyben és többfelé segítettek, a diakóniai központ marad az alaptábor, ahol megszállnak. Az idén Teremiújfaluban felújították a papi lakot és Búzásbesenyőben a 11 gyermekes Tamás családnak a házát, továbbá nehéz anyagi helyzetben levő családoknak vittek támogatást.

A múlt években segédkeztek a diakóniai otthon bővítésében, felújították az utcagyerekeket befogadó Pici házat, és rendezték a Lídia otthon udvarát.Mindent pontos terv szerint, ki-ki alaposan ismerve a maga feladatát. 

Júliusi ittlétükkor reggel hétkor keltek és nyolckor már mindenki dolgozott, s a munkát a nagy hőség ellenére sem hagyták abba. Érdeklődésemre, hogy a felsorolt munkákhoz hogyan értenek a fiatalok, beszélgetőpartnerem elmondta, hogy szakembereket, szobafestőt, kőrakót, kertészt hoztak magukkal, akik irányították a többieket. 

– Amit itt vállalunk és elvégzünk, hasznossága mellett nevelő hatással van a fiatalokra – mondja Pieter Moens. Amikor szerveztük az ideutazást, nem is ismerték egymást, s munka közben jó barátokká váltak. Hozzáteszi még, amit a korábbi években itt járt csoportok is megjegyeztek: el sem tudták képzelni, hogy olyan szegénység létezik, amilyennel itt találkoztak. 

Látogatásukkor a kirándulások sem hiányoznak a programból, s a csoport vezetője elmondja, hogy feleségével is szívesen látogatnak el Erdélybe. 

– Az Úr nagy kegyelme, hogy kapcsolatot teremtett közöttünk, s lehetőséget ad a segítségnyújtásra, amire a mi fiataljainknak nagy szükségük van. Mielőtt elindultunk volna, közösen imádkoztunk, hogy sikerrel járjunk. A fiatalok szülei kivittek a dortmundi repülőtérre, s ott is várnak. Azonkívül, hogy minden napról beszámolót küldünk, visszatértünkkor a templomban ünnepeljük meg, hogy sikeresen megjártuk és elvégeztük, amit terveztünk. Pieter Moens érdeklődésemre elmondta, hogy a rheneni gyülekezetben minden vasárnap egymás után kétszer tartanak református istentiszteletet, és minden alkalommal több mint 1.100-an vannak a templomban. Jó lenne követni a példájukat a fiatalok nevelésén túl a hitélet fontosságának felismerésében is.