Híres erdélyi magyarok
2015-03-12 15:27:59
- Kuti Márta
Márciusi évfordulók, 2015
Márciusi évfordulók, 2015
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
MOLDOVÁN GERGELY (Szamosújvár, 1845. márc. 12. – Kolozsvár, 1930. júl. 6.): etnográfus, irodalomtörténész, egyetemi tanár. Kolozsvárt jogot végzett. 1872-től ügyvéd, 1876-tól Erdélyben tanfelügyelő, 57 isk.-t szervezett. 1886-tól 1919-ig a kolozsvári egy.-en a román nyelv és irodalom tanára. 1906–1907-ben. az egy. rektora. Tudományos és szépirodalmi munkáiban és különösen politikai röpirataiban a román – magyar közeledés eszméjét szolgálta a történeti Mo. fenntartása szellemében, s ezért mint román embert a román nemzetiségi mozgalom nacionalista vezetői igen élesen támadták. F. m. Román népdalok és balladák (Kolozsvár, 1872); Román közmondások (Kolozsvár, 1882); Koszorú a román népköltészet virágaiból (Kolozsvár, 1884); A románság (I–II., Nagybecskerek, 1895–1896); Alsó-Fejér vármegye román népe (Nagyenyed, 1899); A magyarországi románok (Bp., 1913).
VIOLA JÓZSEF (Marosvásárhely, 1770. márc. 15 – Moldva, 1849): orvos, az MTA l. tagja (1838). Pesten és Bécsben végezte orvosi tanulmányait. Laudon tábornok törökök ellen bevetett csapatainak ezredorvosa lett. 1801-ben Erdélyben, 1806-ban Bukovinában folytatott orvosi gyakorlatot. 1808-tól 1834-ig Sturdza fejedelem bizalmasaként a kórházak főorvosa Moldvában. – M. Diaetik für einen Regenten (Jassy, 1833).
CZAKÓ ZSIGMOND (Dés, 1820. márc. 21. v. jún. 20 – Pest, 1847. dec. 24.): drámaíró. A kolozsvári és a nagyenyedi kollégiumban folytatott bölcsészeti és jogi tanulmányokat. Apja elszegényedése miatt 1840-től vándorszínész, 1842-től kardalnok a Nemzeti Színházban. A Kalmár és tengerész (1844) és a Végrendelet (1845) c. romantikus polgári drámájának előadása egyszerre országszerte ismertté tette nevét. Következő műve, a Leona c. filozófiai dráma panteizmusa és egyházellenes irányzata miatt felháborodást okozott, sokan támadták az írót. 1847-ben magas színvonalú elvi bírálatot írt a Nemzeti Színház igazgatásáról, amivel számos támadást vont magára. Ugyanez évben fejezte be legjobb művét, a János lovagot. Mikor barátai ezt nem fogadták kellő elismeréssel, a nyugtalan, dúlt lelkű író agyonlőtte magát. A m. romantikus drámairodalom egyik kimagasló alakja volt. M.: Összes munkái (Sajtó alá rendezte Ferenczy József, I-II, Bp., 1883-84).
MIKÓ FERENC, HIDVÉGÍ MIKÓ (Olthídvég, 1585 – Baca, 1636. márc. 21.): politikus, diplomata, emlékiratíró. 1600-tól Barcsai András, 1602-től Bethlen Gábor apródja, titkára. Az 1603. júl. 17-i Brassó-Alabor völgyi vesztett csata után Bethlen Gáborral Temesvárra, ill. Nándorfehérvárra menekült. Hazatérve hídvégi és oltszemi birtokain gazdálkodott. 1610-ben csíki vicekapitány. 1611-ben részt vett a Serbán Radul elleni hadjáratban. 1613-tól Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkapitánya. 1613-ban építtette Csíkszeredán a máig is meglevő Mikóújvárát. 1617-től főudvarmester, 1622-től kincstartó. Többször teljesített diplomáciai megbízatást a török udvarban és nyugati uralkodóknál. 1625-ben Bethlen Gábor leánynézőbe küldte Brandenburgi Györgyhöz, Katalin apjához. A pozsonyi békekötésen (1626) ő volt a fejedelem fő követe. Érdemeiért jelentős birtokadományokban részesült. Emlékirata 17. sz.-i történelmünk egyik jelentős forrása. – M.: Hidvégi Mikó Ferenc históriája a maga életében történt erdélyi dolgokról 1594 – 1613 (Kiadta Kazinczy Gábor, Pest, 1863).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
