Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-05-17 13:25:49
Májusi évfordulók
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
9. TOMCSIK JÓZSEF (Aranyosgyéres, 1898. máj. 19. – Bázel, 1964. dec. 30.): orvos, mikrobiológus és szerológus, egyetemi tanár. Tanulmányait a kolozsvári és a bp.-i egyetemen végezte, ahol 1922-ben avatták orvosdoktorrá. Előbb Preisz Hugó bakteriológiai intézetében dolgozott, majd 1925-ig a Rockefeller-alapítvány támogatásával az USA-ban folytatott tanulmányokat. 1926–ben Pekingben a Rockefeller-egyetem kórbonctani intézetének bakteriológiai osztályát vezette. 1927-ben az akkor megnyílt Országos Közegészségügyi Intézet szerológiai osztályának vezetésével bízták meg. 1932-ben a szegedi egyetemen a közegészségtan tanára. 1936-tól az Országos Közegészségügyi Intézet igazgatója, 1943-tól a bázeli egyetemen a közegészségtan és bakteriológia tanára. Kutatásokat végzett a baktériumok finomabb szerkezetének tisztázására, valamint a diftéria aktív immunizálását illetően. Az általa kidolgozott immuncitológiai módszeréért Robert Koch Emlékéremmel tüntették ki 1960-ban. – Fő műve a Pasteur und die generatio spontanea (Basel, 1964).
10. SZÉL KÁLMÁN (Báránd, 1838. máj. 22. – Debrecen, 1928. ápr. 1.): református esperes, Arany János veje. Debrecenben, Bécsben, Göttingenben, Genfben tanult teológiát. 1859-től segédlelkész, majd lelkész volt Nagyszalontán, ahol 1913-ig élt. 1861-től a nagyszalontai református egyházmegye levéltárosa, 1875-től főjegyzője, 1874-től a lelkészegyesület elnöke. 1863-ban vette feleségül Arany János leányát, Juliskát, aki 1865. dec. 28-án meghalt. Ő vetette fel a nagyszalontai Arany Múzeum alapításának gondolatát, első elnöke volt az Arany Emlékegyesületnek. 1913-ban Debrecenbe költözött. Irodalmi munkássága egyházi vonatkozású volt.
11. MAIZNER JÁNOS (Vác, 1828. máj. 24. – Kolozsvár, 1902. jún. 30.): orvos, szülész, egyetemi tanár. Orvosi oklevelét a pesti egyetemen 1852-ben nyerte el. Balassa János, majd Semmelweis tanítványa. 1859-től a kolozsvári orvos-sebészi tanintézetben volt a szülészet tanára, majd amikor az egyetemmé alakult át, ugyanott (1872) a szülészet nyilvános rendes tanára. Orvostörténeti munkássága is jelentős. – Művei: A magyar orvostudomány irodalma 1770-ig (Kolozsvár, 1885); A kolozsvári orvos-sebészi tanintézet történeti vázlata (Kolozsvár, 1890).
12. SZÁSZ DOMOKOS (Nagyenyed, 1838. máj. 25. – Kolozsvár, 1899. jan. 8.): erdélyi református püspök, egyházi szónok. Teológiát végzett Kolozsvárott. 1859-től ugyanott lelkészként részt vett Erdély egyházi életében, 1885-től püspök. Ő alapította a kolozsvári teológiai akadémiát, amelynek saját könyvtárát is odaajándékozta. Az Erdélyi Múzeum-Egylet alelnöke. Munkatársa, 1876–84 között szerkesztője volt az Erdélyi Protestáns Közlönynek. Több halotti beszéde és egyháztörténeti dolgozata jelent meg. Sokat fordított magyarra.. Megjelent Szász Domokos hátrahagyott negyven egyházi beszéde (I – II., Kiadta Szász Károly és Molnár Lőrinc, Bp., 1901 – 03).
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
(Folytatjuk)
Kuti Márta