Híres erdélyi magyarok

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. 

 

 

BÖSZÖRMÉNYI EMIL, 1908-ig Blum (Nagykároly, 1890. jan. 17 – Nagyvárad, 1938. nov. 1.): romániai magyar újságíró, ügyvéd. A bp.-i tudományegyetemen, majd Berlinben és Párizsban végezte jogi tanulmányait. Joghallgató korában csatlakozott a szociáldemokrata mozgalomhoz, és részt vett a Galilei Kör megalapításában. Az 1918–19. évi forradalmak idején Bp.-en ügyvéd. 1920-ban visszatért Nagyváradra, ahol ügyvédi gyakorlatot folytatott. Tagja volt a romániai szociáldemokrata párt vezetőségének és az erdélyi tartományi pártvezetőségnek. Az Előre és a Munkás Újság c. lapokban cikkei jelennek meg különféle irodalmi kérdésekről, így Adyról, Petőfiről. A vasgárdisták megölték. 

OSVÁT KÁLMÁN (Nagyvárad 1880. jan. 18 – Bp., 1953. aug. 1.): író, szerkesztő, ~ Ernő öccse. Az erdélyi m. irodalmi élet egyik jelentős szereplője. Orvos volt. 1919-ben ő indította meg az első romániai m. félhavi szemlét, a Marosvásárhelyen megjelenő Zord Időt, amelynek gerincét a szépirodalom tette ki, de foglalkozott közélettel, tudománnyal is. Több lapot is szerk. (Kalauz, Repríz stb.). 1926–27 között a Korunk munkatársa volt. 1945-ben kiadta bátyja, ~ Ernő írásait. Fő művei:  Szivárvány (versek, Bp., 1903); A jeruzsálemi templomban (elb., Bp., 1907); Levelek a fiamhoz (Marosvásárhely, 1923); Románia felfedezése (? 1923). 

VÁLYI GYULA (Marosvásárhely, 1855. jan. 25. – Kolozsvár, 1913. okt. 13.): matematikus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1891). Kolozsvárott 1877-ben matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Két évig ösztöndíjjal a berlini egyetemen tanult; itt kezdte meg önálló kutatásait. 1881-ben Kolozsvárott egyetemi magántanár, 1884-ben az elméleti fizika, majd az elemi mennyiségtan professzora. 1911-ben meggyengült látása miatt nyugdíjazását kérte. Tudományos munkássága az analízis, a geometria és a számelmélet területére vonatkozik, elévülhetetlen érdemeket szerzett Bolyai János Appendixének megismertetése terén. Kevés, de jelentős munkái főként a Mathematikai és Természet Tudományi Értesítőben és a Crelle Journalban jelentek meg. – Fő műve: A másodrendű partialis differentialis egyenletek elméletéhez (doktori értekezés, Kolozsvár 1880). 

VARGA LAJOS (Désakna, 1890. jan. 26 – Sopron, 1963. máj. 10.): zoológus, az MTA tagja (l. 1940–49), a biológiai tudományok doktora (1952). A kolozsvári egyetemen 1910–14-ben Apáthy István mellett volt gyakornok. Részt vett az I. világháborúban. 1917-ben a soproni honvéd főreáliskolában lett tanár, 1919-ben a szegedi egyetemen magántanárrá képesítették hidrobiológiából. 1938-tól egyetemi ny. rk. tanár. 1957-től az MTA Talajbiológiai Kutató Laboratóriuma soproni kirendeltségének vezetője, az Erdőmérnöki Főiskola tanszékvezető tanára, 1961-ben a Hidrológiai Társ. Schafarzik Ferenc-emlékérmével jutalmazta. Külföldön is elismert kutatója volt a vizek és talajok kerekes férgeinek és egyéb alacsonyrendű állati lényeinek. Különösen úttörő munkát végzett a Fertő-tó mikroszkopikus állatvilágának megismertetésében. 

Heltai Gáspár (Nagydisznód v. Nagyszeben, 1490 v. 1510 – Kolozsvár, 1574): protestáns prédikátor, nyomdász, író. Erdélyi szász családból származott. 1531 táján a humanista Brodarics István püspökkel került összeköttetésbe. 1536-ban kezdett magyarul tanulni Kolozsvárott. Az 1540-es évek elején tért át Luther hitére, 1543-ban beiratkozott a wittenbergi egyetemre. 1544-ben hazatért, és ugyanez évtől haláláig a kolozsvári szász egyházközség lelkésze volt. 1559-ben elfogadta a sacramentarius (református) hitelveket, majd Dávid Ferencet követve az antitrinitárius (unitárius) felfogáshoz csatlakozott. 1550-ben Hoffgreff Györggyel együtt nyomdát alapított Kolozsvárt, amelyet 1553-ban egyedül ő, 1554-től csak Hoffgreff vezetett. 1559-től a vezetés teljesen Heltai kezébe került. Nyomdájának különösen a magyar egységes helyesírás kialakításában volt jelentős szerepe. A 16. sz. egyik legjelesebb prózaírója. Néhány kisebb műve latinul és németül jelent meg, irodalmi munkásságának értékes és jelentős része magyar nyelvű. Néhány könyv kivételével lefordította az egész Bibliát, több munkatárs segítségét igénybe véve. Világi jellegű művei főleg az erkölcstanítás szolgálatában álltak, de mint társadalomrajzok is igen érdekesek. Magyarra fordította, ill. átdolgozta Aiszóposz meséit, s mindegyiket tanulsággal látta el. Bonfini történeti munkája nyomán magyarul megírta az első összefüggő magyar történelmet, amely nem száraz krónika, hanem színes, sok helyen szépirodalmi értékű elbeszélés. Fő művei: Catechismus Minor… (Kolozsvár, 1550); A Biblianac első része… (Kolozsvár, 1551); A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való Dialogus (Kolozsvár, 1552, hasonmás kiadása Stoll Bélától, Bp., 1951); Száz Fabula… (Kolozsvár, 1566, kritikai kiadása Imre Lajostól a Régi Magy. Kvtárban, 1897); Háló… (Kolozsvár, 1570 és Régi Magy. Kvtár, 36. sz.); Cancionale (Kolozsvár, 1574; újabb kiadás: Varjas Béla 1962); Chronica az Magyaroknac dolgairúl… (Kolozsvár, 1575, kiadásai: Toldy Ferenc 1854, Varjas Béla 1943); Válogatott írások (Nemeskürty István válogatása, Bp., 1957); H. G. válogatott művei (válogatta és a bevezetőt írta Székely Erzsébet, Bukarest, 1957). 

KÖTELES SÁMUEL (Újtorda, 1770. jan. 30 – Nagyenyed, 1831. máj. 17.): filozófus, főiskolai tanár, az MTA r. tagja (1830). Nagyenyeden, 1796-tól Jénában tanult, ahol Fichtét hallgatta. Visszatérve 1799-től Marosvásárhelyen tanított, majd 1818-tól Nagyenyeden a bölcsészettan tanára, 1830-ban a kollégium rektora. Kant követője. Érdeme a magyar filozófiai műszavak megteremtése. Művei: Logika, vagy az értelem tudománya (Marosvásárhely, 1808); Az erköltsi filosófiának eleji (I–II., Marosvásárhely, 1817); A Philosophia encyclopaediája (Nagyenyed, 1829); Philosophiai antropológia (Buda, 1839). Irod. Kállay Ferenc: Emlékbeszéd (MTA Évk. I. 1833); Sándor Pál: A filozófia története (Bp., 1965)

GYŐRBIRÓ JENŐ (Fogaras, 1895. jan. 29 – Bp., 1982. júl. 2.): gyógyszerész. Sárkányban a Hygiena patikában gyakornok, 1916-tól Kolozsvárott, az Egyszarvúhoz címzett gyógyszertárban, 1917-től a bp.-i Hungária és Ferenc József patikában. 1924-ben a bp.-i tudományegyetemen gyógyszerészmesteri diplomát szerzett. 1923-tól nyugdíjazásáig, 1973-ig a Kígyó patika (Bp., V., Kossuth Lajos u. 2.) vezetője. Jól képzett gyógyszerészek kerültek ki a keze alól. Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Bp. V. kerületi vezetőségi tagja. Nyugdíjasként az Ernyey József Gyógyszerésztörténeti Könyvtárban dolgozott. Kitüntetései: az Egészségügy Kiváló Dolgozója (1955), Érdemes Gyógyszerész (1974). Munkássága 50. évfordulóján Than Károly-emlékéremmel tüntették ki. 

 

(Folytatjuk)