Híres erdélyi magyarok
2014-05-22 13:45:26
- Kuti Márta
Májusi évfordulók, 2014
Májusi évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
STIBOR (? , 1347 – 1414. máj. 27 – nov. 23. között): erdélyi vajda. Az Ostoja lengyel nemesi családból származott, László opuliai herceg révén került Lajos kir. szolgálatába, s 1383-ban Erzsébet kir.-né megbízásából Ziemovit lengyel trónörökös ellen harcolt. Zsigmondhoz csatlakozva megkísérelte a királyné kiszabadítását, de elfogták, és csak velük együtt szabadult. Zsigmond legfőbb támasza volt uralma elején. 1388-tól 1401-ig pozsonyi, 1394-ben trencséni ispán, 1395–1401 és 1409–14 között erdélyi vajda, 1410–14-ben trencséni ispán. Erdélyi vajdaként a török (1392) és Vlád román vajda ellen harcolt, részt vett a nikápolyi csatában. Zsigmond elfogatásakor egyedül ő mondott le tisztségéről, s próbált Cseh- és Morvaországból segítséget kérni. Amikor Kanizsaiék fellázadtak, 1403-ban sereget gyűjtve gyors egymásutánban foglalta el Nyitrát, Esztergomot, majd a Dunántúlon szétverte a Kanizsaiak seregét. A felkelés után öt évig az esztergomi érsekség és az egri püspökség jövedelmeinek kezelője volt. 1410-ben a Lengyelországba küldött magyar sereg vezére. Szolgálataiért hatalmas birtokokat kapott. Nyitra és Trencsén vm. szinte valamennyi nagy uradalmát rövid időn belül megkapta Zsigmondtól. Uradalmainak központi részére mezővárosi privilégiumokat adott (Beckó, 1392, Szenic, Modor 1404, Szakolca). Szakolcán kórházat, Vágújhelyen Ágoston-rendi prépostságot alapított (1414). Krakkóban a Szt. Katalin-templom egyik kápolnájában temették el, sírfelirata fennmaradt.
BRANDENBURGI KATALIN (1604. máj. 28 – 1649): György Vilmos brandenburgi választófejedelem leánya, Bethlen Gábor fejedelem felesége. 1626. márc. 1-jén Kassán kelt egybe Bethlennel, s két hónap múlva az erdélyi országgyűlés utódlási joggal ruházta fel. Bethlen halála (1629) után csak pár hétig ült a trónon. Könnyelmű, nem uralkodásra termett asszony volt. 1630-ban kegyencével, Csáky Istvánnal a császár pártfogásához folyamodott, s megpróbálta Erdély északi határvárait Bécs kezére játszani, de sikertelenül. 1631-ben Magyarországra költözött, 1633-ban áttért a római katolikus vallásra. 1639-ben Ferenc Albert szász herceg felesége lett.
ZOLTÁN ALADÁR (Homoród-szentmárton, 1929. máj. 31 – Marosvásárhely, 1978. júl. 8.): zeneszerző. A kolozsvári zenekonzervatóriumban végezte tanulmányait (1946–1953). Utána a konzervatóriumban tanársegéd (1955–1956). 1958-tól a marosvásárhelyi népi együttes karmestere volt. Zeneszerzői pályája 1953-ban indult Dalok az ifjúságról és a szerelemről c. kantátájával, melyet magyar népdaltémákra ének- és zenekarra komponált. 1965-től haláláig a marosvásárhelyi filharmónia igazgatója volt. 1967-ben Enescu-díjat kapott. Írt színpadi zenés-táncos játékokat: Búzakoszorú; Bíborkáné lánya; Az aranykapu. Kórusművei: Madárdalok; Májusi virágcsokor; Szálj, dal. Zenekari táncszvitje: Korondi táncok (1957); Maros menti táncok (1967). Legjelentősebb zenekari művei az I. és II. szimfónia, melyek úttörő alkotások. Félszáznál több művet hagyott hátra. Írása a Karvezetők könyve (Szalman Loránddal, Forró Lászlóval, Marosvásárhely, 1968).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
