Híres erdélyi magyarok

Ferenczi János (Középajta, 1789. márc. 22 – Dálnok, 1868. ápr. 25.): református pap, esperes, néprajzi író. Tanult Kézdivásárhelyt, Nagyenyeden és 1811-től 1815-ig Göttingenben, ahol nyelvészeti, természet- és orvostudományi előadásokat is hallgatott. 1815-től dálnoki pap, 1857-től kézdi esperes haláláig. A szabadságharc alatt szerepet vitt Háromszék mozgalmaiban. A korabeli erdélyi lapokban, különösen a brassói Mulattatóban (1838–1839) több néprajzi és történelmi cikket közölt a háromszéki székelységről. Könyv-gyűjteményével 1859-ben megalapította a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium könyvtárát. Kéziratos hagyatékát is itt őrzik.

Jacobinus János (Kolozsvár, 1574 v. 1575. márc. 23 – Brassó, 1603. júl. 17.): Erdély kancellárja. Unitárius vallású kolozsvári szász patríciuscsalád fia, éveken át szülővárosa jegyzője. 1598-tól a fejedelmi kancellária titkára. 1603-ban Székely Mózes kinevezte kancellárrá. A brassói csatában esett el. Az 1595-i török elleni hadjárat történetét latin nyelvű tanulmányában dolgozta fel (Brevis enarratio rerum… gestarum, Kolozsvár, 1596). 

Arany László (Nagyszalonta, 1844. márc. 25 – Bp., 1898. aug. 1.): költő, műfordító, közgazdasági és politikai író, az MTA l. tagja (1872). ~ János fia. A gimnáziumot Nagykőrösön, a jogot a pesti egyetemen végezte. 1866-tól a Magyar Földhitelintézet tisztviselője, 1880-tól egyik igazgatója. 1862-ben, tizennyolc éves korában jelent meg első műve (Eredeti népmesék. Gyűjtötte A. L.). 1864–71 között fordította Lermontov, Puskin verseit, Shakespeare (A két veronai ifjú, A tévedések vígjátéka, Sok hűhó semmiért) és Molière (A tudós nők) színműveit. A Kisfaludy Társaság 1867-ben Elfrida c. verses elbeszélését, 1873-ban pedig Délibábok hőse c. verses regényét jutalmazta, ez utóbbi főhősében a szabadságharc utáni korszak nemesi értelmiségének kiábrándulása ölt testet. 1872–83 között Gyulai Pállal szerkeszti a Magyar Népköltési Gyűjtemény három kötetét. Székelyföldön gyűjtött népmeséit 1862-ben Eredeti népmesék címen adta ki. 1887–92 között országgyűlési képviselő szabadelvű programmal. Sajtó alá rendezte apja, Arany János műveinek nyolckötetes díszkiadását (1884–85), és összegyujtötte, kiadta irodalmi hagyatékát négy kötetben (1887–89). Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak (1867). Művei: A. L. Összes művei (I–V. Közrebocsátja Gyulai Pál Bp., 1902); A. L. Válogatott művei (Sajtó alá rendezte és a bevezetést írta Németh Géza, Magy. Klasszikusok Bp., 1960). 

Csiszér Béla (Resicabánya, 1919. márc. 26 – Berettyóújfalu, 1985. okt. 17.): pedagógus, állami díjas (1970). 1925-ben települt át szüleivel Romániából. 1940-ben szerzett tanítói oklevelet a Nagykőrösi Ref. Tanítóképzőben. 1940-41-ben Alcsúton, 1941-től nyugdíjazásáig (1979) Derecskén tanított. 1944–45-ben katona, majd hadifogoly volt. 1954-ben az Egri Pedagógiai Főiskolán ált. isk. tanári oklevelet szerzett, 1954-től szakfelügyelő, 1957-től vezető szakfelügyelő Hajdú-Bihar megyében. Nyolcadikos ált. isk. történelem tankönyve (Sári Gusztávval) öt kiadást ért meg. 1958-ban kiváló tanári címet kapott. 

Schlauch Lőrinc (Újarad, 1824. márc. 27 – Nagyvárad, 1902. júl. 10.): r. k. püspök, bíboros, egyházjogász, az MTA ig. tagja (1901). Szegeden és a pesti egy.-en tanult. 1846-tól püspöki levéltárnok Temesvárt. 1847- től káplán, 1852-től a temesvári r. k. teológián tanár. 1859-től Mercyfalva, 1863-tól Temesgyarmat plébánosa. 1867-ben egyházjogi doktor lett. 1872-ben kanonok, 1873-tól szatmári, 1887-től nagyváradi latin szertartású püspök, 1886-ban római gróf és pápai trónálló, 1893-ban bíboros lett. A moldvai csángók magyar nyelvű kultúrájának ápolására létrehozott Szent László Társulatnak egyik megalapítója és 1877-ben elnöke lett. 1886-ban megvásárolta Török János publicista több ezer kötetes könyvgyűjteményét és Bibliotheca Laurentiana néven Szatmárnémetiben püspöki könyvtárat alapított. F. m.: Magyarok segedelmezése keleten (Bp., 1880); A bukovinai és csángó magyarok és a Szent László Társulat (Bp., 1884); A rabszolgakereskedés Afrikában (Bp., 1889); Beszédei (I – IV., Bp., 1890 – 1899); Evolutio és a létért való küzdelem (Bp., 1890). 

(Folytatjuk)