2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Híres erdélyi magyarok

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

Októberi évfordulók, 2013

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.

1. KRÜGER ALADÁR (Nagyvárad, 1878. okt. 1. – – ? ): ügyvéd, politikus. Jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte. Nagyváradon folytatott ügyvédi gyakorlatot, ugyanott tíz évig szerkeszti a Tiszántúl c. napilapot. 1920-ban Bp.-re került, és egy ideig a katolikus szellemű Új Nemzedék szerkesztője volt. Később abbahagyta az újságírást, ügyvédi irodát nyitott. 1926-ban egységes párti programmal képviselőnek választotta a biharnagybajomi választókerület. Jogi tanulmányokon és publicisztikai műveken kívül költeményeket is írt: A régensség a magyar közjogban (Nagyvárad, 1905); Az általános választójog kérdése Magyarországon (Bp., 1908); A magyar nagybirtokról (Bp., 1908); Orgonaszó (versek, Bp., 1913).

2. KRISTÓF GYÖRGY (Sáromberke, 1878. okt. 2. – Kolozsvár, 1965. okt. 15.): irodalomtörténész, egyetemi tanár. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron és Bp.-en végezte. 1903-tól Szászvároson tanár, majd 1922-től a kolozsvári egyetem tanára. Sokat fáradozott azon, hogy a román közönség előtt népszerűsítse a magyar irodalmat. A Pásztortűz c. irodalmi és tudományos folyóirat főmunkatársa, a Petőfi Társaság tagja volt. Művei: A magyar mithológia klasszikus eposzainkban (Kolozsvár, 1904); Arany László s a magyar politikai költészet (Kolozsvár, 1905); Megjegyzések az esztétika módszeréhez (Kolozsvár, 1910); Petőfi- és Madách-tanulmányok (Kolozsvár, 1923); Az erdélyi magyar irodalom múltja és jövője (Kolozsvár, 1924); Jókai élete és művei (Kolozsvár, 1925); Báró Eötvös József utazásai Erdélyben (Kolozsvár, 1932); Istoria limbii şi literaturii maghiare (Cluj, 1934); Királyhágón inneni írók Erdélyben (Kolozsvár, 1942); A két Bolyai (Kolozsvár, 1947)

3. GOMBOS FERENC ALBIN (Ambrózfalva, 1873. okt. 3. – Bp., 1938. dec. 25.): történetkutató, az MTA tagja (l. 1925, r. 1937). Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte. 1898-tól Brassóban, 1905-től Bp.-en középiskolai tanár, 1934-ben nyugalomba vonult. Főleg középkori hazai és egyetemes történettel, forráskiadással foglalkozott. 1901-től szerkeszti a Középkori Krónikások c. sorozatot, 1912–1913-ban a Századok c. folyóiratot, 1938-ban a Szent István-emlékkönyvet. Álnéven szépirodalmi és ifjúsági műveket is írt. – Művei: Az 1437-ik évi parasztlázadás története (Kolozsvár, 1898); Catalogus fontium historiae Hungariae (I–IV. Az Árpád-korra vonatkozó hazai és külföldi forrásszövegek gyűjteménye, Bp., 1937–1943). –

4. GAÁL SÁNDOR (Gogánváralja, 1883. okt. 4. – Sepsiszentgyörgy, 1972. júl. 28.): hadmérnök, fizikai szakíró. 1908-ban szerzett diplomát a bécsi Hadmérnöki Akadémián, majd hivatásos katonatisztként dolgozott. Az I. világháború után Déván egy műszaki vállalat társtulajdonosa lett. A II. világháború után Alsócsernátonban telepedett le, 1949-től Sepsiszentgyörgyön a helyiipari vállalat mérnökeként dolgozott, emellett tanított. – A két világháború közötti időszakban Angliában, Franciaországban és Németországban járt tanulmányúton, s korának modern fizikai szakirodalmát is módjában volt áttekinteni. 1927-ben a Die Naturwissenschaften c. folyóiratban a Lorentz-transzformációnak a relativitáselvtől való függetlenségéről értekezett, majd e gondolatsort továbbfejlesztve írta meg a Lorentz-csoport alaprendszereiről szóló munkáját, amely azonban kéziratban maradt. 1929-ben elsőként foglalkozott a kaszkádgyorsítók elvével. (A ciklotron működési elvéről az első komoly publikáció 1931-ben jelent meg, amelyet 1939-ben Nobel-díjjal jutalmaztak, az első proton-gyorsító pedig 1931-ben épült meg, amelyért 1951-ben adtak Nobel-díjat.) Az utóbbi témakörben írta meg A kaszkádcső. Hozzájárulás az atommagroncsolás problémájához c. dolgozatát, amely tanulmány német változatának megérkeztét a Zeitschrift für Physik 1929. májusi számában igazolják vissza, de maga a dolgozat mégsem jelent meg e periodikában. – Emellett más műszaki problémákkal is foglalkozott, s 1961-ben univerzális forgódugattyús készülékére szabadalmi oltalmat kapott. Kéziratos hagyatéka részben a sepsiszentgyörgyi megyei múzeumban, részben a csernátoni falumúzeumban, valamint Nagybányán található.

5. MIHÁLYI KÁROLY (Dés, 1808. okt. 6. – Nagyenyed, 1880. jún. 14.): tanár, pszichológus, református lelkész, filozófiai író, az MTA l. tagja (1865). A hallei és göttingeni egyetemen tanult, 1835-től dési lelkész, 1844-től nagyenyedi tanár. Zeneszerzéssel is foglalkozott. Művei: Származtató philosophia (Kolozsvár, 1864); Kísérlet, felelni lélektani alapon az ismerettan fő kérdéseire (Pest, 1867); Svada romana (nyelvkönyv, Kolozsvár, 1874); Erkölcsi rajzok az emberi természetről (prédikációk, Nagyenyed, 1887).

6. EISIKOVITS MIHÁLY (Balázsfalva, 1908. okt. 8. – Kolozsvár, 1983. jan. 13.): zeneszerző, zenetörténész. 1928-1933 között a kolozsvári konzervatóriumban zeneszerzést tanult, 1933-ban jogi doktorátust szerzett. 1935-től Temesvárott, 1945 után a kolozsvári magyar konzervatóriumban és Művészeti Intézetben tanított, 1946-tól a kolozsvári G. Dima Zeneművészeti Főiskola tanára, 1950-1953 között igazgatója. 1948-50-ben a kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatója. Nevéhez fűződik a kolozsvári Magyar Opera együttesének megszervezése és a népoperák előtérbe állításával kialakított repertoár. Az ellenponttan oktatás korszerűsítése érdekében jelentős pedagógiai tevékenységet fejtett ki, több könyve és tanulmánya jelent meg e témakörben. A Román Népköztársaság Állami díjjal tüntette ki (1957). – Művei: Mese a kecskéről (meseopera, 1953); Régi erdélyi magyar táncok (zenekari mű, 1956); A csodálatos kút (zenei mese, 1960); Tavasz a Kárpátokban (szimfonikus költemény, 1959); Béke-kantáta (vegyeskar, zenekar, 1949); Román táncszvit (hegedűre-zongorára, 1955); Gyermek- és vegyeskarok; zongoraművek, madrigálok modern román költők verseire, dalok Ady Endre, Radnóti Miklós, Weöres Sándor verseire.

(Folytatjuk)

*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.   

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató