Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-09-20 12:10:51
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
RÉZ MIHÁLY (Maroscsapó, 1878. szept. 16. – Genf, 1921. máj. 26.): közjogász, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1909). Jogi tanulmányait Kolozsvárt, Bp.-en és Berlinben végezte. 1910-ben egyetemi magántanári képesítést szerzett. 1901-től szolgabíró Dicsőszentmártonban, majd 1907-től kezdve az eperjesi jogakadémián, 1913-tól a kolozsvári egyetemen tanár. Munkáiban erősen konzervatív közjogi felfogással védte a kiegyezést és a dualizmus rendszerét. 1921-ben a Népszövetség főtitkára mellett szervezett magyar titkárság vezetője. – Művei: A kiegyezésről (Bp., 1905); Magyarország és Ausztria közjogi viszonya (Bp., 1910); Közjogi tanulmányok (Bp., 1914); A történelmi realizmus rendszere (posztumusz kiadás, Bp., 1923).
BÁNFFY DÁNIEL, báró (Nagyenyed, 1893. szept. 18. – Bp., 1955. ápr. 7.): erdélyi nagybirtokos, földművelésügyi miniszter. 1917-től 1940-ig erdélyi birtokain gazdálkodott. Észak-Erdély Magyarországhoz csatolása után az erdélyi párt egyik vezetője és behívott országgyűlési képviselő. 1940. dec. 30-tól 1944. márc. 22-ig a Teleki-, Bárdossy-, végül a Kállay-kormány földművelésügyi minisztere volt.
FÜLÖP FERENC (Marosbogát, 1903. szept. 23. – Bp., 1986. dec. 27.): néptáncos, a Népművészet Mestere (1956). Szegényparaszti családban született, majd vasúti pályaőr valamint kőműves lett a MÁV-nál. Az 1950-es országos kulturális verseny záróbemutatóján az Erkel Színházban táncolta a marosbogáti verbunkot és csűrdöngölőt. A hetvenes évek elejétől a népművészet mestereiből és ifjú mestereiből álló csoport legidősebb tagjaként ott volt minden hagyományőrző találkozón. Ebben a csoportban több ízben külföl-dön is öregbítette népművészetünk jó hírét. 1983-ban az országos táncháztalálkozón lépett fel utoljára. Több évtizeden át egyike volt azoknak a nagy tudású táncosoknak, akik nemcsak előadóművészetükkel vívták ki maguknak az elismerést, de mindenkor örömmel adták át tudásukat a fiatalabb generációnak. Táncai: csűrdöngölő, verbunk, lassú és friss csárdás, legényes az MTA Filmtárában találhatók.
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.