Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-07-12 13:26:39
Júliusi évfordulók
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
8. ARATÓ ANDRÁS (Kommandó, 1913. júl. 18. – Nagyvárad, 1945. máj. 14.): költő, újságíró. Újságírói pályáját nagyváradi napilapoknál kezdte, majd a kolozsvári Független Újság, a Brassói Lapok és a Korunk belső munkatársa volt. 1940-től a Magyar Nemzet c. laphoz került Bp.-re. Az ostrom alatt szerzett betegségben halt meg. Művei: Vállvetve (elb., Nagyvárad, 1932); Töredelmes vallomás (versek, Nagyvárad, 1938).
9. TÖRÖK GYULA (Simánd, 1888. júl. 16. – Bp., 1918. okt. 20.): író, újságíró. 1906-ban beiratkozott a kolozsvári egyetem bölcsészeti karán a történelem-földrajz szakra, majd rövidesen az újságírói pályára lépett. 1906-tól az Előre, 1908-tól az Újság munkatársa volt Kolozsvárott. 1909-től a nagyváradi Szabadság szerkesztőségében dolgozott. 1910-től Bp.-en élt, a Magyar Hírlap, 1915-től az Esti Újság, majd a Magyar Kurír, 1916-tól a Magyarország munkatársa. Érdeklődésének előterében a dzsentri állt; többnyire ennek sorsa foglalkoztatta, a jövő útját a polgárosodásban látva meg. Néhány novellája a századforduló magyar szépprózájának legszebb darabjai közé tartozik. Műveiben határozott vonásokkal megrajzolt alakok, tipikus figurák, nemegyszer különcök jelennek meg. Stílusának uralkodó jellemvonása a realizmusra törekvés s egyúttal a meleg líraiság. – Fontosabb művei: Kis Ferkó (r., Bp., 1908); A porban (r., Bp., 1917); A zöldköves gyűrű (r., Bp., 1918); A halszemű három fia (elb., Bp. 1919); Fehér virág (elb., Bp., 1919); A Rozál leánya (elb., Bp., 1944); Ikrek (r., I–II., Bp., 1957).
10. VERESS PÁL (Kolozsvár, 1893. júl. 19. – Bp., 1945. jan. 27.): matematikus. Egyetemi tanulmányait Bp.-en, Göttingenben és Kolozsvárott végezte, ahol 1919-ben tanári oklevelet szerzett. 1919-től gimnáziumi tanár, 1925–26-ban Berlinben tanulmányúton volt, 1928-tól a bp.-i Tanárképző Intézetben teljesített szolgálatot. 1929-ben Bp.-en egyetemi magántanár a valós változójú függvények elmélete tárgykörben. Biztosítási matematikával is foglalkozott. 1934-ben Kőnig Gyula-díjat kapott. 1936-tól 1938-ig helyettes tanár a bp.-i tudományegyetem felsőbb geometriai tanszékén, 1939-től címzetes ny. rendkívüli tanár. A bp.-i hadműveletek áldozata lett. – Fontos művei: Az integrábilis függvényekre értelmezett függvényoperációkról (Kolozsvár, 1917); Egy Arzelà-féle tétel általánosítása és annak alkalmazása (Mathem. és Term. tud. Ért. 1919); Über kompakte Funktionenmengen und Bairesche Klassen (Fund. Mathem. VII., 1925); On certain inequalities by Steffensen (Skandinavisk Aktuarietidskrift, 1926); Die beiden Bolyai und die absolute Geometrie (Ung. Jahrbücher, 1926); A Baire-féle függvényklasszisokról (Mathem. és Fiz. L. 1926); Über eine Beweismethode in der Theorie der abstrakten Räume (Szegedi Acta, VI., 1932); Valós függvények (Bp., 1934).
11. SIMON MAGDA (Szatmár, 1908. júl. 20. – Kolozsvár, 1969. márc. 7.): író, újságíró. Szülővárosában érettségizett. Első versei a Brassói Lapokban jelentek meg. A Nagyváradi Napló riportere volt. Cikkeket írt Ady Endréről. A nagyváradi gettóból hurcolták el 1944-ben Auschwitzba, ahonnan 1945-ben súlyos betegen került haza. Marosvásárhelyen, majd Kolozsvárott élt. Regényeket, cikkeket írt, darabjait előadták a rádióban. A nagy futószalagon. Riport a halálról c. műve megrendítő dokumentum az auschwitzi tábor életéről, az embertelen orvosi kísérletekről. – Művei: Tanyai lelkek (riport, Bukarest, 1956); Borsi krónika (riportok, Marosvásárhely, 1959); Megbékélés (színjáték, Bukarest, 1960); Százházas lakodalom (színmű, Bp., 1960); Jégverés (színmű, Bukarest, 1962); A nagy futószalagon. Riport a halálról (Visszaemlékezések, Bukarest, 1967; románul, 1969); Cselédkenyéren (kisr., Bukarest, 1968); Váradi harangok (Vallomások, életképek, dokumentumok, összeáll. Robotos Imre, Bukarest, 1975).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.